Egy teljes élet cukorbetegen — projekttalálkozó Szatmárnémetiben
„Egy teljes élet cukorbetegen” — ez a címe annak a hét megyére, köztük Szatmárra is kiterjedő projektnek, melynek célja az inzulinfüggő diabéteszes gyerekek és családjaik támogatása. A projekt első szatmárnémeti találkozóját ezen a hétvégén rendezték meg.
A Yuppi Tábormozgalom Egyesület és a Kolozs megyei diabéteszes gyerekek és fiatalok egyesülete által kezdeményezett pályázat során hét megye — Szatmár, Szilágy, Máramaros, Bihar, Kolozs, Beszterce-Naszód, Hunyad és Kolozs — közel kétszáz inzulinfüggő gyermekét és fiatalját, valamint azok családjait kívánja segíteni az orvosokból, táplálkozási szakértőkből, szociális asszisztensekből, pedagógusokból, pszichológusokból, jogászokból álló csapat. A támogatásukra pedig óriási szükség van, hiszen ez a legelterjedtebb krónikus betegség a romániai gyerekek körében, legalább 24 ezer gyereknek és fiatalnak kell együtt élnie a diabétesszel, ami az anyagi vonzatán túl, lelkileg is nagyon megterhelő, úgy a cukorbetegek, mint a családjaik számára.
A projekt első szatmárnémeti találkozóját ezen a hétvégén rendezték meg, melyen a házigazda dr. Bzduch Márta diabetológus mellett részt vett Marţiş Daniela, a Kolozs megyei diabéteszes gyerekek és fiatalok egyesületének elnöke, aki maga is egy 1-es típusú diabéteszes fiatal édesanyja, dr. Miron Irina, kolozsvári gyerekgyógyász rezidens, aki tízéves kora óta inzulinfüggő cukorbeteg és Ghiriti Doina, a szatmári gyerekgyógyászat asszisztense, valamint a megyeközponti és környező településeken élő cukorbeteg gyerekek és hozzátartozóik.
A találkozó keretében megismerhették a pályázat lényegét, a gyerekek és fiatalok számára szervezett élménytábor — Yuppi — nyújtotta lehetőségeket, de kötetlen beszélgetésre is lehetőség nyílt, melynek keretében azokról a dolgokról mesélhettek, kérdezhettek, amelyekkel nap mint nap találkoznak.
Részt vett a találkozón a hatéves Dalma is, aki édesapjával érkezett Szatmárnémetibe. Dalma már előkészítő osztályos nagylány és inzulinfüggő cukorbeteg, aki bátran él együtt a diabétesszel, a szülei pedig mindent megtesznek azért, hogy ez a lehető legkönnyebben menjen számára. Dalmának nagyjából háromóránként kell mérni a vércukorszintjét, még éjszaka is, hiszen ha ez az érték túlságosan megnő vagy lecsökken, akár kómába is eshet — meséli. Nappal, az iskolában saját magának méri, és már az osztálytársak sem néznek rá furcsán, mint eleinte, hiszen tudják, mit is jelent Dalma betegsége, mert a szülei elmesélték a diáktársaknak, csak úgy, mint azt, hogy mit kell tenni azért, hogy jól érezze magát. Az adott vércukorszinttől függően kell kiadagolni a kislány ennivalóját, a főbb étkezések alkalmával pedig szükség van az inzulinra — ezt egyelőre Dalma nem tudja beadni magának, az édesanyja segítségére szorul. Amint azt az édesapjától megtudtuk, az édesanyával együtt mindent elkövetnek azért, hogy Dalma életét megkönnyítsék, de ez nagyon nehéz — az állam által biztosított támogatás ugyanis kevés, a méréshez szükséges, egy hónapra ingyenesen biztosított tesztcsíkok pár nap alatt elfogynak, a napi „rendszer” pedig, amelyet minden nap, óráról órára be kell tartani nagyon megterhelő mindenki számára.
Anyagilag és lelkileg is nagy terhet ró az inzulinfüggő cukorbetegség nem csak Dalmára, hanem minden diabéteszes gyerekre és szüleire. A szombaton Szatmárnémetiben is elindított pályázat éppen ezen kíván segíteni — magyarázták a projekt ötletgazdái.
Segítség kell
A találkozó keretében a diabéteszes gyerekek egyesületének elnöke és a rezidens doktornő megosztották tapasztalataikat a résztvevőkkel, és mint kiderült, nagyjából ugyanabban a cipőben jár mindenki. A diabétesszel meg kell tanulni együtt élni. Úgy kell rá tekinteni, mint társra, aki mindenhová elkísér — nem szabad ellenségként viszonyulni hozzá, mert azzal még jobban megnehezítjük a dolgunkat. „Meg kell tanulni úgy együtt élni a mindennapokat ezzel a partnerrel, hogy az semmiben se hátráltasson — ebben kíván támaszt nyújtani a most indult, kétéves projekt” — hangzott el a gyűlésen. A pályázat keretében ugyanis nem a gyerekek kezelésébe szólnak bele, hanem pszichoszociális támogatást nyújtanak. A rezidens gyermekgyógyász doktornő az elkövetkező időszakban például kétszer is Szatmárnémetibe érkezik — március 19-én ás április 2-án —, hogy négyszemközt, bizalmasan is elbeszélgessen a gyerekekkel, szüleikkel, felmérje, hogy mi az, amire nagy szükségük lenne, hogyan lehetne gördülékenyebbé, jobbá tenni az életüket.
Az 1-es típusú diabéteszes gyerekek és fiatalok számára remek rekreációs lehetőséget nyújt ugyanakkor a nyaranta megrendezendő Yuppi Tábor, amely azt a lelkileg és fizikailag biztonságos környezetet biztosítja táborozói számára, melyben megfeledkezhetnek a hétköznapokról, akaratlanul és önfeledten mosolyoghatnak, és a sok mosolygás közben kiderül, hogy talán a betegség csak skatulya. A tábori programok célja a gyerekek önbizalmának növelése, önmagukba vetett hitük megerősítése, saját maguk elfogadásának elősegítése, ezáltal elsősorban lelki gyógyulásuk támogatása, mely a szervezők hite szerint elindítja a fizikai megerősödést is.
A találkozón több olyan fiatal is részt vett, aki már járt Yuppi-táborban. Elmondásuk szerint az élménytáborban végre ők is átlagos diákoknak érezték magukat, a színes és kihívásokkal teli programok segítettek átlépni a határaikat. Az idei táborokba pedig már lehet jelentkezni, a találkozón a jelentkezési űrlapokból is kaphattak a résztvevők.
Bumbuluţ Krisztina
