Egy választás Szatmárnémetiben — és ami utána jön

Komédia, tragédia vagy tragikomédia? Miért volt égetően szükséges a fölényes „győzelem”? Kik lehettek a küldöttgyűlés tagjai és kik nem? Milyen indokkal lettek elutasítva a vállalkozók és a többiek? Valós szándék vezette a visszalépett jelölteket? Kicsit már lerágott csont az RMDSZ polgármesterjelölt-választása és a jelölt személye, a szatmári magyar társadalom viszont még mindig rágódik rajta.

Egy hete választott a küldöttgyűlés és döntötte el, hogy Kereskényi Gábor lesz az RMDSZ polgármesterjelöltje 2016-ban — ezzel azonban a téma még messze nincs lezárva. A különböző közösségi portálokon azóta is terítéken van, elég nagy az egyet nem értés a döntéssel, pro és kontra vélemények látnak napvilágot, latolgatják a nyertes jelölt esélyeit a polgármester-választás megnyerésére. Mivel sokan, sok helyen megkérdőjelezték a szavazás objektivitását, a küldöttgyűlés összehívásának módját és magát a gyűlés eseményeit, megkérdeztük az ugyancsak nagy eséllyel indult, ám mégis jelentősen kevesebb voksot kapott Maskulik Csaba véleményét az egész folyamatról.

„Természetesen nem kérdőjelezem meg a szavazás legitimitását és eredményét, és természetesen elfogadom azt. Viszont rá szeretnék világítani egy-két olyan aspektusra, amely eddig nem került felszínre. Maga a nyertes személye nem lepett meg — annál inkább a kialakult számarány. (szerk. megj.: Kereskényi 199, Maskulik 60 szavazatot kapott). Ugyanis az még köszönőviszonyban sincs a közvélemény-kutatás eredményeivel, de még az online portálokon megtartott, lakossági véleménynyilvánítás eredményeivel sem.

Nos, ennek a küldöttgyűlésnek, ennek a teljesen demokratikusan megszervezett, széles nyitású választásnak a fő célja az volt, hogy Kereskényi Gábor olyan fölényes győzelemmel nyerjen, amit utólag nem kérdőjelezhet meg senki, semmilyen szinten.

Kik szavazhattak, kik nem és miért nem?

Ez a fölényes győzelem sikerült is. Hogyan? A körzetekből érkezett küldöttek inkább egy baráti, ismerősi kör képviselői voltak, és nem biztos, hogy sikerült leképezni a szatmári magyar társadalmat.

De bármilyen nagy és nagyon hangoztatott volt a nyitás, voltak, akik nem szavazhattak: orvosok; a szatmári vállalkozók, akiket a Választási Bizottság írásban utasított el, mert „szervezeti forma nélküli gyűjtőfogalomnak” titulálta őket. De nem szavazhattak a kisiparosok kamarájának képviselői sem, mert ők „más politikai szervezettel hozhatók összefüggésbe”, és szintén nem szavazhattak Szatmárnémeti köztiszteletben álló, régi RMDSZ „öregjei”.

Sajnálatos, hogy a személyes szimpátiák kerültek előtérbe és az elvek helyett a személyes érdekek. Az én félelmem csak az, hogy ez a nagy nyitás nehogy a kör bezárulásához vezessen… Az sem volt igazán etikus, amikor a két jelöltaspiráns, Günthner Tibor és Zazula Béla nem csak visszalépését jelentette be, de azonnal a szavazati opcióját is nevesítette — utóbbi esetében már csak éppen a könnycseppek hiányoztak a szeméből, amikor elmondta a színpadon, hogy Kereskényi csapatába akar tartozni. Ez a mód ugyanis teljesen megkérdőjelezi a valós indulási szándékot és annak indíttatását is.

A közvélemény-kutatás érdekességei

Természetesen a közvélemény-kutatás eredményét, realitását és profizmusát nem kérdőjelezi meg senki — viszont fontos részek és a pártatlan szakemberek, a szociológusok ajánlatai a nagy nyilvánosság előtt „el lettek hallgatva.” Az egyik ilyen nem publikus rész világosan rámutat: a szatmáriak a város kulcsát inkább bíznák szakemberre, mint hangzatosan nyilatkozó politikusra. Szét kell választani a város szakmai vezetését a politikától — ez jelenti, jelentené az igazi változást. Nem hangzott el a szociológusok azon ajánlata, miként legyen kiválasztva a jelölt: „a pártszervezeti preferenciák és szimpátiák mellett más kritériumokat is figyelembe kell venni és elemezni”, kinek maximalizálódtak a szavazatai; ki élvezi a helyi véleményvezérek, ismert és hiteles személyiségek támogatását, kinek milyen a kapcsolata a szakmai szervezetekkel/vállalkozókkal, kiért áldoznának többet a vállalkozók stb. Ezeket a kérdéseket figyelmen kívül hagyták, s egyetlen kritérium, ami szerint döntöttek, az volt: kit támogatnak most legtöbben a szervezetből.

Hogyan tovább?

E nyilatkozatom után mától valószínűleg megkapom a „megosztó” és a „bomlasztó” jelzőket. Én elkötelezettséget vállaltam a szatmári közösségért, a város lakosaiért, és ennek szellemében fogok továbbra is dolgozni 2016-ig. Tovább folytatom munkámat a mindennapokban, a város és a lakosság problémáinak megoldásában — erre kaptam megbízást 2012-ben. Vissza kell térni az emberekhez, ezt vallottam és vallom ezután is. Továbbra is az az elvem, hogy a város szakmai vezetését szét kellene választani a politikától, tényleg ez jelentené az igazi változást és nyitást. Az igazi építkezés pedig azt jelentené: el kell tudni fogadni a másképp gondolkodókat, a más véleményen lévőket is. Lehet, hogy sokkal többen vagyunk másként gondolkodók, akik hisznek a szakmaiságban, mint azt a küldöttgyűlésen leadott szavazatok aránya mutatja.