Egyedi utazásra várja közönségét Enyedi

Március 25-én, szombaton este 7 órakor a Nagykárolyi Városi Színházban kerül sor Enyedi Zsolt „Y:I” című lemezének bemutatójára a Nagykárolyi Művelődési Központ és a Say-Yes Alapítvány szervezésében. Ennek kapcsán beszélgettünk az előadóval.

— Koncertre készülsz, Zsolt. Mikor zenéltél utoljára a nagykárolyi közönség előtt?

— Nos, kezdjük egy pontosítással. Nem koncertre készülök, hanem lemezbemutatóra. Hogy ez egész pontosan mit is fed, az hadd derüljön ki majd a helyszínen. Nagykárolyban legutóbb a Yesterdays-zel léptem színpadra.

— Kik, milyen zenekarok inspiráltak/inspirálnak téged zeneileg?

— Nahát, jó nehéz kérdést kaptam rögtön az elején! Inkább nem is válaszolok rá, hiszen nagyon hosszú listát kellene most tollba mondanom. Mesélek inkább arról, hogy úgy vagyok a zenével, mint hal a vízzel, állandóan körülvesz, hallgatom, alkotom, játszom, kutatom, felfedezem vagy épp a külső csendben lejátszom magamban az agyam kazettás magnóján. Ébredéskor mindig egy dallam szólal meg bennem, amiről aztán izgalmas kideríteni, miért épp aznap, miért épp az bukkant fel. Hatalmas zenei gyűjteményem van és sok hangszerem. Kellene még néhány élet mindehhez.

— Milyen stílust képvisel a lemezed?

— Elektronikus, ambient, space, drone, minimál, kísérleti, meditatív, relaxációs, new-age, progresszív, retró, absztrakt, improvizatív, úgy nagyjából.

— Korábban már beszéltünk arról, hogy milyen sok mindennel foglalkozol. Fotózás, zene, irodalom. Melyik terület a sajátod teljesen, s melyik az, ahol csak „kísérletezel”?

— Meglehet, bután hangzik, de mindegyik a sajátom, jól érzem magam mindegyikben, de közben folyamatosan mindegyiket tanulom és mindegyikkel kísérletezek is. Hogy a „vizes” hasonlatnál maradjak: jó benne lebegni és úszni. Néha folyóban, néha tengerben, néha medencében. Néha szörfölni jó, néha búvárkodni. Vagy egy kecses hajóval vitorlázni.

— Melyik műfajhoz tartozónak érzed magad? Bár lehet, hogy a kérdés ezt sugallja, mégsem szeretnélek beskatulyázni egyik területre sem.

— Hát, ahhoz bizony elég tágas skatulya kellene. Egy kedves mentorom mondta egyszer, hogy meglehet, épp ettől a sokféleségtől különleges, amit csinálok. Ettől egyedi. Vagy inkább Enyedi.

— Mint első kiállításod kapcsán említetted, készülőben van a lemezbemutatód. Ezt a „fokozatot” pedig majd egy novelláskötet követi. Arra kérlek, hogy szólj kicsit részletesebben ezekről a lépcsőfokokról, a készülő kötetről is, mégis szeretném, ha az albumról beszélnél a legtöbbet.

— Igen, legutóbbi beszélgetésünk alkalmával említettem ezt a három „fokozatot”. Tulajdonképpen arról van szó, hogy mindhárom megvalósítás régóta fogalmazódó, érlelődő, kristályosodó alkotások bekeretezése, nyilvános „megmutatása”. Éveken át fotóztam csak a képalkotás kedvéért, aztán a fényképek egyszer csak kiállítássá rendeződtek. Ezt a lemezt valamikor 2011-ben rögzítettem, és ennyi idő kellett hozzá, hogy ebben a formában megjelenjen. Novellákat is már hosszú évek óta írok és publikálok. Majd meglátjuk, mikor állnak össze egy kötetté. Úgy tűnik, én egy lassan alkotó alkotó vagyok.

— Ebből akár arra is következtethetnék, hogy vannak a tarsolyodban még ki nem állított képek, publikálatlan zenék…

— Több kiállításra és lemezre való. De a következő fokozat a novelláskötet lesz. Habár ki tudja…

— Meghallgatva a lemezed azt tudom mondani, amit minden egyes munkád kapcsán érzek: átgondolt, megkonstruált művet adtál ki a kezedből. Mindez tükröződik az album borítóján, a mellékelt „használati utasításon”, és persze érződik a zenén is.

— Jól érzed, jól látod. Minden eleme — a hangok, a borító, a szimbólumok, a kísérő szöveg, sőt, még a mértékek, a matematikai struktúrák is egyazon egység szerves részei. Mindenben rejtett üzenetek, titkos dimenziók vannak, akár egy hangzás elmére-testre különbözőképpen ható frekvenciái. Mindenkire az hat, amit ő maga érzékel, mindenki azt fogad be, amire ő maga nyitott. Egy csipetnyi összművészet ez, afféle „Gesamtkunst”. Itt, Nagykárolyban, egyszerre a világ közepén és végén.

— Már maga a lemez külleme is szépséges, hisz az ember nem egyszerűen egy CD-t, hanem látszatra egy kis bakelitalbumot tart a kezében. Féltve őrzött és dédelgetett gyermeknek tűnik a lemezed, amin Bogáti-Bokor Ákossal, barátoddal, zenésztársaddal dolgoztál együtt. Mesélj a közös munkáról, az alkotás folyamatáról!

— Igen, tagadhatatlan az édes-bús analóg és bakelitnosztalgia. Valami, amit a mai tizenévesek nincs hogy értsenek-érezzenek. Sok egyéb mellett ezt is egyformán éljük át Ákossal, egykori tanítványommal, és együttesem, a Yesterdays alapító-vezetőjével. Az ő bátorítása, rendkívüli muzikalitása és stúdióvarázslatai tették lehetővé, hogy ez a lemez végül is megjelenjen és hogy így, ilyen minőségben szóljon.

— Mit kell tudni a március 25-i bemutatóról?

— Nyitottnak kell lenni. Ahogy az „Y:I” fotografikai kiállítás esetében történt, a lemezbemutató is „hagyományosan rendhagyó lesz”. Ehhez nagymértékben hozzájárul Marius Georgescu videokompozíciója, melynek utolsó simításait ifjú alkotótársam már Szöulból végezte. Az mennyi is? Ha jól számolom, kb. 8000 km. Érdekes jelentést nyer így a „space music” fogalma, ugye?

— Te általában nem a populáris műfajokban utazol, ezért is kérdezem, mire számíthat a közönség, illetve te milyen reakcióra számítasz részükről? Kiket vársz a lemezbemutatóra?

— A közönség különleges audiovizuális és meg merem kockáztatni, spirituális élményre számíthat. Mindenkit szeretettel várunk, a rendezvény viszont — a produkció jellegére való tekintettel és elkerülendő a késedelmes érkezést — zárt körű lesz. A belépés kizárólag az ingyenesen igényelhető meghívók alapján történik.

— Hogy fogynak a helyek?

— Mint a cukor '84-ben.

— Japánban szeretik a Yesterdays dalait. Számítasz arra, hogy az önálló albumod is sikert arat majd a japán piacon?

— Való igaz, hogy Japánban szinte már jobban ismerik a Yesterdayst, mint idehaza. Hogy az én lemezem eljut-e a Távol-Keletre? Nos, miért is ne. Remélem! Mi több, én is szívesen eljutnék oda, ahol a világ legjobb szintetizátorait gyártják.

— Hogyan szerezhető be a lemezed?

— Elektronikus formában abban az amerikai internetes lemezboltban kapható, ahol a Yesterdays lemezei is. A bemutató után pedig korlátozott számban szerzői kiadású CD-n is beszerezhető lesz.

— A bemutatót követően mi lesz a lemez sorsa? Turné, további lemezbemutatók, promóció?

— A lemezek, már ha maradnak még a bemutató után, szépen megpihennek majd a tokjukban. A tokok meg egy dobozban. A doboz meg a szekrény tetején. Egyszóval nem tervezek semmit. Manapság az üzleti siker nem a zene minőségétől, hanem a marketing eredményességétől, az eladási stratégiák ravaszságától függ. Ez meg más lapra tartozik. Vagy egy harmadikra.

— Végül pedig kérlek, mondj valamit elkövetkező projektjeidről is. Mit tervezel a közeli és távoli jövőben?

— Az „Y:I” harmadik fokozata a novelláskötet lesz. Ennek viszont jelenleg nem látom előre a megjelenési idejét. Közben persze fotózok, zenélek, írok, tanulok és újabb Maturust szervezek. És még az is meglehet, hogy új vizekre hajózok.

Köszönjük az interjút, sok sikert a bemutatóhoz és a japán projekthez!

Én köszönöm!

Képalá, enyedi:

Egy nagyszerű utazásra várja közönségét Enyedi Zsolt. Aki szeretné látni, hallani a produkciót, igényeljen meghívót!