Egyelőre nem fizetnek kárpótlást

Mivel az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította a 2009/221-es törvényt, a Legfelsőbb Bíróság pedig minden keresetet visszautasít, teljesen leállt a volt deportáltaknak járó kárpótlások kifizetése.

Több olvasónk érdeklődött afelől, számíthatnak-e arra, hogy kifizetik a kárpótlást a volt deportáltaknak, ugyanis bizonyos személyek — úgymond, a közbenjárásért — némi pénz ellenében a kárpótlás rendezését ígérik. A kérdésre Ressler István jogásztól kértünk választ, aki a következőket nyilatkozta:

— 2009-ben jelent meg a 221-es törvény, ami azoknak a személyeknek a kárpótlását szabályozza, akiket a kommunizmus éveiben meghurcoltak és elítéltek. A törvény 4-es paragrafusának 2. bekezdése kimondja, hogy kárpótlásban nemcsak azok részesülnek, akiket 1945. március 6. után deportáltak, de azok is, akik bírósági úton be tudják bizonyítani, hogy korábban hasonló jellegű bánásmód elszenvedői voltak. Ide tartoznak azok a sváb deportáltak, akiket 1945 januárjában deportáltak oroszországi munkatáborba. A törvény megjelenése után nagyon sok bíró adott helyt ilyen jellegű ügynek, gyakran magas kárpótlási összegeket ítélve meg. 2010 végén az Alkotmánybíróság meghozta 1358-as számú döntését, alkotmányellenesnek nyilvánítva a 221–es törvényt azzal az indoklással, hogy a törvényben nincs megszabva, hogy mekkora összegű kárpótlást lehet odaítélni — ez a döntés hatályon kívül helyezte 2011-től a 221-es törvényt. A szatmárnémeti bíróságon és a nagyváradi táblabíróságon kikristályosodott egy olyan joggyakorlat, mely szerint minden deportálásban eltöltött hónap után ezer lej kárpótlást ítéltek meg. Ezt az összeget kérhette a volt deportált, az özvegy, a gyerek és az unoka. Más megyékben sokkal nagyobb kárpótlási összegeket is megítéltek, mert a törvény lehetőséget adott a bíráknak, hogy ítéleteiket úgy hozzák meg, hogy vegyék figyelembe az elszenvedett sérelmek, fájdalmak és megaláztatások fokát. Volt olyan eset, hogy egy volt deportáltnak vagy meghurcoltnak százhúszezer euró kárpótlást ítélt meg a bíróság. Csak 2010-ben 4500 kárpótlási per volt Szatmár megyében, jelen pillanatban a román államnak olyan összegeket kellene kifizetnie, ami lehetetlen. Ha az Alkotmánybíróság egy törvényt alkotmányellenesnek minősít, a kormánynak, jobbik esetben a parlamentnek hatvan nap áll a rendelkezésére, hogy a törvényt tegye egyértelművé. Ez nem történt meg, ezért a Legfelsőbb Bíróság minden keresetet elutasít. A nagyváradi táblabíróságnak az volt a véleménye, hogy azoknak a felpereseknek, akik keresetüket az Alkotmánybíróság döntése előtt tették le, jár a kárpótlás, hiszen ők egy érvényben lévő törvény értemében indítottak pert. 2011 novemberében a Legfelsőbb Bíróság határozatot hozott, melynek értelmében függetlenül attól, hogy mikor indult el a per, nem kaphat senki kárpótlást. Ezt jogosan tartják igazságtalannak azok, akik nem kapnak kárpótlást, hiszen ők is ugyanolyan meghurcoltatásban részesültek, mint azok, akik már megkapták a pénzt. Hogy mi lesz a folytatás, az csak az új kormány megalakulása után dől el. Egyelőre nem szabad fizetni senkinek azért, hogy közbejárjon a kárpótlás rendezése érdekében, mert ahhoz, hogy az állam fizetni tudjon, új törvényt kell alkotni — figyelmeztetett a jogász.

Elek György