Egyelőre nincs megoldás a petei határátkelőnél
„Messze még a határ? Minden perc egy halál!” — Arany János költeményének futáráéhoz hasonló türelmetlenséggel lesik az utazók, hogy milyen ütemben közelednek az őrbódékhoz – kígyózó kocsisorok, a kánikulában elolvadt utazók, pattanásig feszült idegek, rosszullét, türelmetlenkedés, dudálás, "természetesen" a petei határátkelőnél.
Beindult a nyári utazási szezon, megkezdődött a vakáció és a szabadságolások, és a napsütéses hétvégén is sokat átmennek a „szomszédba” strandolni, kirándulni, turistáskodni — azaz inkább csak átmennének, ugyanis akinek ezen, vagy akár az elmúlt hét végén volt „szerencséje” a határátkelőhöz vezető sorban aszalódni órákon át (netán tanúja volt annak is, amikor a riasztott mentő elszállította a kánikulában, várakozásban rosszul lett fiatalembert), az bizony kétszer is meggondolja a legközelebbi kiruccanást. S tegyük hozzá: ők szerencsésebb helyzetben vannak, hiszen akinek muszáj ingáznia a két ország, munkahely és lakás között, az kénytelen naponta kétszer is elszenvedni a tortúrát. A jelenség sajnos nem új keletű, s míg a téli ünnepekkor „egyértelműen ” a romániai határrendészekre lehetett ráhúzni a vizes lepedőt a szigorított ellenőrzés okozta átkelési idő meghosszabbodás miatt, most árnyaltabb a helyzet — egyrészt az adatok rendszerbe vitele alig egy percet vesz igénybe, a speciális szkenner gyorsan leolvassa az okmányokról a „tudnivalókat” és regisztrálja a megfelelő helyre (s tegyük hozzá, a szigorított ellenőrzés bevezetése óta 35%-kal több nemzetközi vagy országos körözés alatt álló személyt azonosítottak az országból ki vagy belépők között). Másrészt — épp a megnövekedett nyári forgalomra való tekintettel — egy körülbelül tízfős, bármikor bevethető „vésztartalék” csapatot hoztak létre, mely nonstop készenlétben áll és az igénylést követően legtöbb negyed óra múlva már kezdheti is a munkát az ellenőrző bódékban s elvileg mind az öt átkelősáv megnyitható bármikor. Viszont „egyedül” nem dolgozhatnak, szükség van a magyarországi határrendész-társra is.
Idegbaj útra, azaz külföldre indulni, de hazaérni, az országba belépni sem egyszerűbb – ezt a kálváriát (amit csak fokoz a kánikula) már szinte mindenki megtapasztalta a saját bőrén. A petei határátkelőnél kígyózó kocsisorok, a türelmetlenkedés és bosszankodás nem új keletű probléma, és azonnali, hathatós megoldás híján csak még inkább fokozódni fog a megnövekvő nyári, „vakációs” forgalomban. De miért is nem lehet úgymond azonnali és hathatós megoldást találni? Hiszen nem is kellene „találni”, a megoldás kéznél van: mind az öt átkelősávot megnyitni a forgalom előtt és a zömében ukrajnai, valamint moldáviai, nem európai uniós állampolgárokat, akiknek okmányellenőrzése jóval időigényesebb (némi diszkriminálással ugyan, hiszen ők is emberek és a kánikula számukra is kánikula), egy külön sávban ellenőrizni. Elvileg erre is megvan a lehetőség, az „all passports” feliratú sáv létezik — bár szolgálatteljesítő határrendész híján nem mindig működik, még olyankor sem, amikor zölden világít a felirat melletti jelzőlámpa. Ami egyébként igencsak becsapós: a kilométeres kocsisor végére állva a zöld jelzést úgy értelmezi a mezei utazó, hogy előbb vagy inkább utóbb, de csak átjut — aztán, mikor bő órás várakozás után „gyanús” lesz a csigáénál is lassúbb araszolás és elkezd nyomozni, gyorsan kioktatják: „Hölgyem, rossz sorban áll, ön uniós állampolgár, az EU feliratú sávban a helye.” Nem kérek elnézést, amiért kilométerről biza nem tudtam elolvasni a sávfeliratokat és a jelzőlámpa színe után igazodtam, inkább azt firtatom: egy szolgálatot teljesítő miért nem indul el s figyelmezteti az utazókat, hogy nem a megfelelő sorban türelmetlenkednek? (Előttem német, belga, holland, hátam mögött olasz és francia rendszámú autók, a bennük ülők nem is igen értik, mit magyaráz magyarul a határrendész nekik). Mert ha az egyik határrendészt elküldik sort irányítani, akkor valamelyik sávban szünetelni fog az ellenőrzés…
A román határrendészet bármikor munkába állítható, „vésztartalék” csapattal készült fel a nyári utasforgalomra, s lapunk információi szerint a magyar határrendészet is „megfelelő mennyiségű” humán erőforrással rendelkezik — ugyanakkor azt is elismerik: a két, folyamatosan működő átkelősáv mellett egy-egy plusz sáv megnyitása időbe telik, és mivel az utazók száma hullámszerűen váltakozik, nem is mindig indokolt.
Mindezek mellett a sors „apró fintora”, hogy Szatmár megyében három olyan, országhatáron átvezető út is van, amely a Csanálos-Vállaj határátkelő mellett (amely, szintén a sors fintoraként, nem is szerepel a GPS-rendszerekben, útvonaltervező programokban!) tehermentesítené tudná Pete-Csengersimát — ha ki lennének végre alakítva az átkelők rajtuk. „A körülményeknek nem lenne szabad megalázniuk emberi méltóságunkban, hiszen ugyanolyan rangú európai uniós állampolgárok vagyunk a határ mindkét oldalán” — mondta az e témában már többször meg- és felszólaló, számtalan írásbeli és szóbeli jelzést tévő Pataki Csaba megyei tanácselnök. Radu Bud kormánymegbízott megkeresésünkre pedig elmagyarázta: periodikusan küldenek helyzetjelentést a belügyminisztériumba, valamint Buda Ioan határrendészeti főfelügyelőnek, de nem elég, ha csak az egyik ország akar valamit változtatni, a másiknak is akarnia kell. „Írásban is, szóban is folyamatosan jelezzük, tisztában van az áldatlan állapotokkal. Véleményem szerint az új megyevezetés hatékonyabb tárgyalásokat tud folytatni Szabolcs-Szatmár-Bereg megye vezetőségével e témakörben is és mindkét megyevezetés, akár együtt, akár külön-külön, de egymást támogatva, nyomást gyakorolhat a belügyminisztériumokra” — mondta.
