Egyfelvonásos az Ács Alajos stúdióban

A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata a 2011/2012-es színházi évad utolsó bemutatójaként a Bábok című stúdióelőadást viszi színpadra, amely Szép Ernő: A hasbeszélő című egyfelvonásos drámája alapján készült.

A produkció rendezője Bessenyei Gedő István, aki idén nyáron diplomázik a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem rendezői magiszteri szakán. Az előadásban Tóth-Páll Miklóst, a társulat örökös tagját, Bessenyei István színészt, illetve Magdás Waltert m.v. láthatja a közönség, a produkció bábtervezője Baráth Csaba Attila. A Bábokat 2012. június 22-én, pénteken 18 órától láthatja a nagyközönség az Északi Színház Ács Alajos Stúdiótermében. Az előadásra 8 lejes egységáron válthatnak jegyet az érdeklődők, a helyek száma korlátozott. Egy nyüzsgő világváros eldugott, olcsó szállodájába megérkezik a világhírű mutatványos, Antoni professzor. A szálloda furcsa inasa (tulajdonosa? szelleme?) régi ismerősként köszönti. Különös hely ez, ahol a világ legnevesebb orfeumművészei szállnak meg évadról évadra: mutatványosok, táncosnők, artisták, erőművészek, akik valamilyen rejtélyes okból éppen itt keresnek menedéket, megnyugvást, otthont az otthontalanságban. Mutatványosunk is itt, ezek között a falak között pillant rá kérlelhetetlen öngúnnyal és őszinteséggel egész elvesztegetett életére és mélységes magányára. A mutatványos-lét, amely elemésztette egész életét, amely megfosztotta a tisztes egzisztencia, a család, a szerelem minden örömétől, ugyanakkor az egyetlen, amely kiutat jelent a kilátástalanságból. Bábjaival játszva szobája magányában saját vigasztalására próbálja meg átélni a családi élet, a barátság, az apaság, a házasság minden „normális” embernek kijáró magánboldogságát és gyötrelmeit. És ez a játék talán túlságosan is jól sikerül… Bessenyei Gedő István értelmezésében a darab nem pusztán a művészléttel járó elkerülhetetlen külső, de legfőképp belső magányról szól, hanem azt a kérdést is felveti: vajon nem bábok vagyunk-e alapvetően mindannyian egy rejtélyes idegen kezében, aki úgy járja át hotelszobánk belső tereit, mint a gazda albérlője szobáját, ha titkos mustrát akar tartani? Magányunk ilyen értelemben nyilvános magány, egy másik, éppoly magányos bábos tekintete előtt, akit talán éppúgy zsinóron mozgat valaki…