Egyházról és valóságról a batizi presbiteri konferencián

Mintegy kétszáz presbiter volt jelen több mint harminc gyülekezetből a Szatmári Református Egyházmegye szombati presbiteri konferenciáján. Az egyházmegye minden évben két ilyen nagy konferenciát tart: egyet tavasszal, egyet pedig ősszel. A tavaszi alkalomnak Batiz református temploma adott helyet, gyönyörű környezetben.

A megtelt templomban szombaton 10 órakor Király Lajos, a Szatmári Református Egyházmegye esperese, házigazda lelkipásztor köszöntött, majd Forró László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főjegyzője hirdette Isten igéjét János evangéliuma 13. részének első 11. verse alapján. Az igehirdető presbiterek előtt a lábmosás története alapján Jézus példájára, a szolgálatkészségre hívta fel a figyelmet.

Az igehirdetést követően Illés Jenő egyházmegyei presbiterszövetségi elnök köszönte meg a prédikációt. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Presbiteri Szövetségének elnöke, Tóth András is megtisztelte az alkalmat, szólva az egybegyűltekhez.

Muresán János batizi polgármester mutatta be röviden a községet, majd Péter István, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem professzora két szesszióban tartott előadást egyházról és valóságról.

A valóság néha fájdalmas; amikor szembe kell nézni önmagunkkal, kicsit úgy érezzük, hogy alulmaradunk. Tudniillik az egyházról van egy ideális képünk: tökéletes emberek, tökéletes történések. Gyakran elfelejtjük azonban, hogy az egyház belőlünk, emberekből épül, mi vagyunk az egyik meghatározó alapanyaga. Ha Krisztus-közelségben éljük meg mindezt, akkor van esélyünk arra, hogy az egyház minőségében másabb lehessen.

Az előadás során az egyház igazi küldetéséről esett szó. Öt pontban határozta meg ennek lényegét az előadó: igehirdetés, sákramentumok kiszolgáltatása, oktatás, diakónia, misszió.

Az igehirdetés nem egy egyszerű kérdés, mert a lelkipásztoroknak a mindennapi rohanás közepette kell minőségi prédikációt mondaniuk. Ugyanakkor az egyetemes papság elve alapján az egyszerű embereket is megfelelő módon kell képezni, hogy megtalálják a napi igetáplálékot, erőforrást. A keresztség sákramentumában gyülekezeti szinten is fogadalmat teszünk arra, hogy a gyermek vallási nevelésére közösségben fogunk odafigyelni, fontos az ifjak nevelése. A diakónia és a misszió két olyan terület, amelyeknél nem dőlhetünk hátra, mindig van ezzel kapcsolatos munka. Mindig lesznek szegények, rászorulók, árvák, betegek, rabok, szenvedélybetegek, akiknek az életútja ránk is bízatott. Nekünk ugyanakkor szüntelenül beszélni kell az evangéliumról, arról, hogy a mi életünk nem egy sírba vezető nyomorult lét, hanem a Krisztusban való feltámadás felé vezető élet.

Az előadás továbbgondolásra késztette a jelenlevőket, hozzá is szólhattak, és asztali közösségben Batiz község multifunkcionális kultúrotthonában beszélhették meg az elhangzottakat.