Egyik lábról a másikra

Kezdem kétségbe vonni azt a mondást, hogy a politikához mindenki ért, de az sem jó a társadalomnak, ha hozzá nem értő politikusok kerülnek döntéshozói pozícióba, mint ahogy az sem, ha a politikusok nem úgy végzik a dolgukat, ahogy azt egy képviseleti demokráciában kellene, hanem az önös, a csoport- vagy éppen a pártérdekeket helyezik előtérbe. Mert azzal, hogy egy párt hatalomra kerül és többséget alkot, nem csupán a pártérdekeket kell(ene) érvényesítenie, hanem az egész ország lakosságának az érdekeit, még azokét is, akiknek a gondolkodásmódja eltér a hatalmon lévő párt ideológiájától vagy gazdaságpolitikájától. Azt, ami Romániában történik már elég hosszú ideje, nevezhetjük hozzá nem értésnek, de pártérdekek, csoportérdekek érvényesítésének vagy akár hatalmi vágynak is.

Klaus Iohannis államfő első mandátumát azzal töltötte, hogy elvegye a hatalmat a Szociáldemokrata Párttól (PSD), és odaadja azt saját pártjának, a Nemzeti Liberális Pártnak (PNL). Most ne firtassuk azt, hogy az államfő mennyire ért a politikához, maradjunk annál, hogy minden eszközt, minden kiskaput fel akar használni céljai eléréséhez, egy elnöki diktatúra kialakításához. A forgatókönyvben megírtak viszont nem mindig egyeznek a valósággal, az Alkotmánybíróság ugyanis áthúzta az államfő elképzeléseit. Eszerint nem az alkotmányellenes, hogy az államfő másodjára is Ludovic Orbant bízta meg kormányalakítással, ha kialakított volna egy új többséget, és elkezd kormányozni, és az új többséget nem azzal a céllal hozza létre, hogy ismét megbuktassa önmagát.

Az államfő az első alkalommal történt beiktatásától kezdve úgy akarja felügyelni a törvényességet és az alkotmányosságot, hogy ne sérüljenek az elképzelései, minél nagyobb mértékben valósuljanak meg a tervei, alakuljon ki egy elnöki diktatúra, egy olyan politikai játszma, amelyben az államfő mozgatja a bábukat. Mert mindenki jól látja, hogy Ludovic Orban egy bábu, aki eszköz az államfő kezében.

A politikában szükség van a nagy szavakra, a látványos bohóckodásokra, mert cirkusz kell a népnek, hogy elfeledje a be nem tartott ígéreteket. A román nép pedig gyorsan felejt. Már elfeledte, hogy 2012-ben milyen nagy többséggel juttatta hatalomra az akkori USL-t, amelynek a törzse a PSD volt. Talán már azt is kezdi elfeledni, hogy például Szatmár megyében milyen nagy arculütés volt a magyarság számára az USL-győzelem. Nagyon sokan egyetértettek abban, hogy az elmúlt év végére annyira lejáratta magát a PSD, hogy jó ötlet volt esélyt adni egy másik pártnak — ez volt az államfő kedvenc pártja, a PNL —, amelyik államfői támogatással sok mindenre képes lehetett volna, de szinte napok-hetek alatt ez a párt is lejáratta magát az egymást követő népszerűtlen intézkedéseivel. Vitathatatlan, hogy ezt az országot csak népszerűtlen intézkedésekkel lehet talpra állítani, de azok az intézkedések indokoltak kell(ene) hogy legyenek, az pedig nem indok, hogy a PSD három év alatt mindent tönkretett. Most ismét egyik lábáról a másikra áll a választópolgár, aki természetesen ért a politikához, hiszen ahhoz mindenki ért…