Egykor esküt tettek az erdészek is

„Óvom és gondozom az erdőt, legyen az bárkié, tartozzon bárhová. Isten engem úgy segéljen!” — elevenítették fel az erdészesküt a prefektusi kollégium ülésén az erdősítés hónapja kapcsán.

A prefektusi kollégium ülésén összegezte az erdészeti felügyelőséget vezető Marcel Forţiu az idei erdősítési hónap (és nem csak) tevékenységét — némi történelmi visszapillantással színesítve. Ugyanis — ha mégoly meglepő is — az erdősítés hónapját nem mai modern korunkban találták ki: Romániában az első ilyen faültetési akció 1902-ben zajlott, pedig az ország erdői akkor még valóban rengeteget alkottak. „Az eltelt 115 év alatt tragikusan nagyot változott a helyzet, ma alig 6,5 millió hektár Románia erdőterülete, és továbbra is csökken egyrészt az esztelen és (sok esetben) törvénytelen kitermelések miatt, másrészt pedig a nevelés hiánya miatt. Az embereknek a leghalványabb fogalmuk sincs, hogy kell viselkedni az erdővel és az erdőben!” — fogalmazott elkeseredetten Forţiu. Hozzátéve azt is: az erdőségek pusztulásában és romlásában közrejátszott a visszaszolgáltatás is, hiszen nagyon sokan kapták vissza nagy- vagy dédszüleik erdőterületét — viszont az ősök természetszeretete, -gondozása és értékmegvigyázása valahol elveszett, teljesen megszűnt a generációváltások között. „Az újsütetű erdőtulajdonosok nem kezelték a fákat, nem végezték el a megfelelő állagjavító és -megtartó feladatokat, vagy azért, mert nem érdekelte őket — hiszen az erdő úgyis magától nő és van —, vagy mert fogalmuk sem volt azok szükségességéről. Sajnos a rendszerváltás óta a faipari és erdészeti oktatás színvonala is kritikán alul leromlott… Anno a brassói Erdészeti Egyetem kapuján komoly tudással rendelkező szakemberek léptek ki, akik diplomájuk átvételekor letették az erdészesküt is, a rendszerváltás óta nemcsak az eskütevés nem módi már, de sajnos a komoly szakoktatás sem” — fogalmazott.

Összesítéséből kiderült, az idei erdősítési hónapban Szatmár megyében 86 hektár állami és 38,8 hektár magántulajdonban lévő erdőterületet igyekeztek regenerálni természetes és mesterséges módon; előbbi azt jelenti, hogy a fák körüli földet fellazítják, megtisztítják az aljnövényzettől, a beteg ágakat levágják, utóbbi pedig azt, hogy új csemetéket ültetnek (most 314 000 került a földbe), s az új ültetvényeket öt-hat éven keresztül gondozzák, minden ősszel ellenőrizve állapotukat.

Szabó Kinga Mária