Egyre több a beteg tanuló

Hatalmas méreteket öltött a diákság körében a krónikus betegségek előfordulása, háromból egy városi diák krónikus betegségben szenved — hívja fel a figyelmet az Országos Közegészségügyi Hatóság keretén belül működő Egészségfejlesztés és -értékelés Országos Központja.

Soha nem látott arányokat öltött a romániai diákság körében a krónikus betegségek előfordulása: a 2017/2018-as tanévben az előzőhöz viszonyítva 28,1 százalékkal több beteget regisztrált az Egészségfejlesztés és -értékelés Országos Központja (CNEPSS). Egyre több a látásproblémákkal küszködő vagy éppen az elhízott romániai tanuló.

A tanév során országszerte — így Szatmárban is — összesen 592 551 tanuló vett részt egészségügyi felmérésen, és mint kiderült, közülük 166 768-an szenvedtek krónikus betegségben. Városon kétszer több a beteg diák, mint vidéken: míg a vidéki diákság esetében 14,6 százalék a krónikus betegségben szenvedő tanulók aránya, addig városon 31 százalék, ugyanakkor a lányok körében magasabb a különböző betegségek előfordulása.

A legtöbb krónikus beteg a városi nyolcadikosok körében van, a tanulók 41,8 százaléka szenved valamilyen megbetegedésben, míg a vidéki végzős XII. osztályosok körében a legalacsonyabb ez az arány, 24,2 százalék.

Mik a gyakori krónikus betegségek?

A CNEPSS egészségügyi vizsgálata kiderítette, hogy a szemészeti problémák fordulnak elő a legnagyobb arányban a diákság körében: a városi diákok 25,2 százalékának és a vidékiek 13,2 százalékának vannak látásproblémái.

A jó látás nem csak a távoli látásélességről szól, épp ilyen fontos a közelre fókuszálás képessége, a két szem együttműködése, a szemmozgató izmok működése és a szem-, valamint a kézmozgások összehangolása is. Éppen ezért érdemes mindezeket szemész, gyermekszemész szakorvossal megvizsgáltatni, különösen az előkészítő osztályba lépőknek, hogy még az iskolakezdés előtt korrigálni lehessen az esetleges hibákat. Mivel a gyerekek maguktól nem veszik észre, hogy nem látnak jól, illetve nem gondolják, hogy mások esetleg másként látnak, mint ők maguk, a szülők felelőssége a probléma időben történő felfedezése. Iskolás korú gyermekek szüleinek érdemes szemésszel konzultálniuk akkor is, ha az alábbi tünetek bármelyike visszatérő módon jelentkezik: a gyermek olvasáskor nyugtalan, közelebb tartja az olvasott szöveget a normálisnál, gyakran felcseréli a betűket írásban vagy olvasáskor, az olvasni már jól tudó gyerek ujjával követi az olvasott szöveget, olvasáskor kihagyja vagy elvéti a rövid szavakat, illetve rendszeresen az általános képességei alatt teljesít. Egy átfogó látásvizsgálat felfedi a fénytörési hibákat, a rövidlátást, a távollátást és a szemtengelyferdülést, és megfelelő szemüveggel a gyerek a jól látó társaival egyenlő eséllyel indulhat a tanulásban.

A szemészeti problémák mellett a másik nagyon gyakori probléma a nem endokrin eredetű elhízás — ez azonban nagyjából ugyanolyan arányban fordul elő a városi (11,7 százalék) és a vidéki (11,2 százalék) tanulók esetében. A gyermekkori túlsúly és elhízás viszont számos veszélyt vetít előre: a gyermekkorukban elhízott személyek nagy valószínűséggel felnőttként is túlsúlyosak lesznek, ennek következményeként pedig számos megbetegedés, így például cukorbetegség, szív- és érrendszeri megbetegedések alakulhatnak ki náluk. A gyermekkori elhízás és következményeinek a megelőzése érdekében a szakemberek szerint nagyon fontos a rendszeres mozgás és az egészséges táplálkozási szokások kialakítása már kisgyermekkorban.

Bármilyen meglepő, de sok diák szenved mozgásszervi megbetegedésekben is, városon a tanulók 7,65 százalékánál, vidéken 10,3 százalékuknál fedeztek fel ilyen jellegű problémákat. A gerinc- és más mozgásszervi betegségek jó része — például a lúdtalp, a gerincferdülés vagy a hanyag tartás — azonban jellemzően gyermek-, illetve serdülőkorban alakul ki, és időben elkezdett kezelés nélkül igen komoly problémákhoz vezethet.

Az Egészségfejlesztés és -értékelés Országos Központjának szakemberei szerint sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani a gyerekek, diákok egészségmegőrzésére, harmonikus fizikai fejlődésére. Azt javasolják a tanintézmények vezetőségeinek, hogy szánjanak időt arra, hogy az iskolák berkein belül számba vegyék, melyek azok a tényezők, amelyek mindezt negatívan befolyásolhatják. Sok tanteremben például a diákok korának nem megfelelő a berendezés, kényelmetlenek a padok, de a fényforrások sem megfelelők.

Bumbuluţ Krisztina