Egyre több a gázolásos baleset

Csak az elmúlt napokban hat (többnyire szabálytalanul közlekedő) kerékpárost és három gyalogost (közülük ketten a helyszínen szörnyethaltak) ütöttek el Szatmárnémeti és a megye útjain.

Bár — sajnos — szinte heti rendszerességgel történnek kerékpáros- és gyalogosgázolások, az utóbbi időszakban riasztóan megnőtt a számuk — mondhatni nincs olyan nap, hogy legalább egy biciklist ne ütnének el. Ennek oka egyrészt az ősz, hiszen alaposan megváltoztak a látásviszonyok, egyre hamarabb köszönt be a szürkület, illetve egyre később kel fel a nap, a nedves, esőtől és lehullott levelektől (néhol a mezőről felhordott földtől-sártól) csúszós utakon a gyalogosok, a kerékpárosok, de az autósok is nehezebben közlekednek. A másik kiváltó oknak — a felelőtlenségnek és nemtörődömségnek — azonban semmi köze az évszakváltáshoz. Pedig köztudott, hogy a gyalogosok és a kerékpárosok a közúti közlekedés legvédtelenebb résztvevői, hiszen az ő testüket egy esetleges baleset során semmi nem védi. Ezért gyalogos, illetve kerékpáros elgázolásakor soha nem az a kérdés, hogy történt-e személyi sérülés, hanem az, hogy annak milyen a foka: könnyű, súlyos vagy éppen halálos. A közúti balesetek tapasztalatai azt igazolják, hogy gyalogos, illetve kerékpáros elütése esetén még igen alacsony sebesség (pl. 5 km/h) mellett is létrejöhet olyan sérülés, mely sajnos nem egyeztethető össze az élettel, az életben maradással.

A közlekedésrendészeti szakemberek két külön kategóriába sorolják a városokban, illetve az utakon, falvakon átmenő országutakon történő baleseteket — a városi balesetek zöme amiatt történik, mert a gyalogosok/kerékpárosok sokszor túlságosan bíznak védettségükben, figyelmetlenül, mindenfajta körültekintés nélkül lépnek az úttestre, tekernek be útkereszteződésekbe, vagy egyszerűen rosszul becsülik meg a közeledő jármű távolságát és sebességét, illetve takarásból lépnek/gurulnak az úttestre, esélyt sem hagyva a járművezetőknek a megállásra. A „vidéki” országúti balesetek egy része szintén a figyelmetlen főútra kanyarodás miatt történik, ám sokkal nagyobb számban ütnek el olyan biciklist, gyalogost, aki fényvisszaverő mellény és bármiféle láthatósági eszköz nélkül bandukol/biciklizik jobb esetben az útpadkán, rosszabb esetben az úton. A legtöbb vidéki településen későn kapcsolják fel a közvilágítást és az oszlopok sincsenek mindig sűrű egymásutánban — ember legyen a talpán az a gépkocsivezető, aki ilyen látásviszonyok között észre tudja venni azt a biciklist, akinek kerékpárján még csak egyetlen árva macskaszem vagy lámpa sincs, vagy az útfélen ballagót. Legalább fényvisszaverő mellényt húzzanak magukra reggeli vagy esti szürkületben — kérik a közlekedésrendészek, nem csak a bírság elkerülése miatt, hanem saját biztonságuk és főleg testi épségük megőrzése érdekében. Az éremnek természetesen két oldala van, a gépkocsivezetőknek is fokozottabban kell figyelniük, nem feledkezve meg arról sem, hogy a nedves úton a fékezés is nehezebb.