Egyre több támadás…

Egyre több támadás éri ma a romániai magyarságot, főként amiatt, mert nem tekintik a sajátjuknak Románia nemzeti ünnepét, és nem hajlandóak megünnepelni a Nagy Egyesülést, azaz Erdély Romániával való egyesítését. Románia alkotmánya kimondja, hogy Románia nemzetállam. A nemzetállamiságot kétféleképpen lehet értelmezni. Az egyik értelmezés szerint az az állam nemzetállam, amelyben egy nemzet él. A másik értelmezés szerint a többségi nemzet joggal tekintheti saját nemzetállamának azt az országot, amelyben ő a meghatározó, de az ott élő más nemzetiségeknek is otthont kell biztosítania.

Az emberek a teremtés óta szüntelen háborúban állnak egymással, csak akkor tudnak megmaradni egymás mellett, ha egy hatalom fenntartja köztük a békét. Minden ember, minden nemzet, minden nép vágyik a szabadságra, de szabadság csak ott van, ahol nem egy hatalom tartja fenn a békét, hanem az egymás iránti bizalom. Az embert csak öntörvényei vezetik el a szabadsághoz, ezt a törvényt minden ember önmagában kell megtalálja a saját belső igazságai szerint. Ezt viszont csak akkor lehet, ha az emberi értelem és érzelem megerősödik, ha az igazság, az érték és a szeretet lesz a megtartó hatalom. Az igazság, az érték és a szeretet a legfőbb mércéje annak, hogy az értelem és az érzelem milyen szinten áll.

A román-magyar viszony eltelt száz éve hiányosságra vall. Az értelem és az érzelem szintjét történelmi és kulturális gyökerek táplálják vagy nehezítik azok fejlődését. Ezeknek a gyökereknek a szerepe folyamatosan megkérdőjeleződik. Ép ésszel gondolkodva, jogosan beszélhetnénk közös történelemről, de ehhez mindkét félnek el kellene fogadnia a történelmi tényeket. Immár száz éve arra a kérdésre keressük a választ, hogy mi volt hamarabb: a tyúk vagy a tojás?

Egyre több támadás éri a romániai magyarokat. Még azokat is, akik a román barát jelzőt viselik. Sok szó esik a békés együttélés hiányáról. Ez a hiány mindaddig megmarad, amíg nem tettekkel, csupán szavakkal próbálják pótolni. Hiányzik a magyarság közösségi szelleme is. Az egyeztetett döntések is hiányoznak, ami bátorítja a támadókat. Az összetartozás érzése sem túl erős. Mindezek nem kellene okot adjanak arra, hogy folyamatos támadások érjék a romániai magyarságot, azt a közösséget, melynek tagjai között kevesen vannak olyanok, akik felmenőinek sírja más tájakon lenne, gondozatlanul.

Elek György