Együtt a szatmári közönség

Észak-erdélyi adventi turnéja alkalmával Tamás Gábor szerdán Szatmárnémetiben nagy sikerű, zsúfolásig telt koncertjén félezer ember énekelt és tombolt percekig az előadás végén.

Szatmár, 1971: „Aranycsillag” táncdalfesztivál — I. hely; Kolozsvár, 1975 — A Donáth úton nyílnak már az orgonák című lemez megjelenése; Szatmárnémeti, 2013. december 11. — fergeteges koncert, melyen a közönség állva tapsolt és énekelt — és közben számos, életpályát átölelő adattal lehetne a felsorolást folytatni, mint a világ földrészein megszervezett sikeres koncertek, az eladott arany-, platina-, valamint gyémántlemezek, a telt házas előadótermek, a lelkes közönség, a milliók által dúdolt dalok száma. Tamás Gábor, mint jelenség azonban valami teljesen mást is jelent.

Az „itthon maradt” Csép Sándor, a Román Televízió Bukaresti Magyar Szerkesztőségében Tamás Gábor egykori munkatársaként egy cikkében a „Tamás Gábor-jelenségre” keresi a magyarázatot. Mi lehet annak a titka, hogy az ifjúságra jellemző vehemenciát a szeretet és barátság nyugalmával, a politikum gyakorlatiasnak tűnő felvetéseit lélekben megbúvó érzésekkel, a „Ne énekeljen honvágyról az, aki elhagyta az országot!” ismétlő szkeptikusokat, mégis valahogyan, valamilyen módon leveszi a lábáról? Szerda este, a kommunizmus egyik szatmárnémeti mintaépületében nemcsak az Ó, Erdély szép hazám, vagy a Gyere velem a Hargitára című dalok újrahallgatásáról volt szó, valami másról volt itt, és nem csak itt szó. Az a lelkesedés, amely a telt házas Szakszervezetek Művelődési Házának közönségéből tört ki, olyan lelkesedés, amely nem igazán jellemző szürke hétköznapjainkra. Mostanság ritkán érezhetjük azt, hogy valahova tartozunk, inkább a kritizálók vagy a semmit ígérők, az „úgysem lesz ez már jobb”, a „tudtam, hogy így lesz” vesszőparipával élők tábora bővül. Tamás Gábor koncertje alatt a közönség együtt, kórusban énekelte, hogy „Mit ér a május, mit ér a nyár, mit ér a csillagos ég? Ha nincsen senki, aki vár, kinek a szíve a tiéd.” Együtt énekelt, együtt volt és együtt érezte azt, hogy noha sok május, sok nyár, és sok év telt el kommunizmusban, kapitalizmusban, ilyen kormány, olyan kormány, polgári házak vagy tömbházak mellett sétálva a lényeg, még egyelőre változatlan: EGYÜTT teljesen más!

Matusinka Beáta