Együtt készítették a kokárdákat

A Magyar Ifjúsági Kezdeményezés idén is megszervezte a már hagyományosnak számító kokárdakészítő foglalkozást, melynek keretében nemcsak a kokárda történetét, magyarsághoz való kapcsolódását és színeinek jelentéstartalmát tudhatták meg a diákok, hanem a jelentkező osztályok tanulói kis segítséggel maguk is készíthették el a nemzeti színű szalagból azokat a kokárdákat, amelyeket március 15-én az iskolai ünnepségen vagy szüleik és rokonaik a nagy, központi, szatmárnémeti ünnepségen viselhetnek majd.

S a szalagcsokrok varrogatása közben például olyan érdekességekről is hallhattak, hogy az ősi magyar piros-fehér-zöld színek együttes használata Mátyás király korától vált általánossá az oklevelek függőpecsétjeinek selyemszálakból font pecsétzsinórjainál, ezt követően általánossá vált a magyar koronázási díszítésekben is vagy hogy az 1848. évi XXI. törvénycikkbe foglalt magyar háromszínű rózsa ősi színei a piros-fehér-zöld és kokárda színeit kívülről befelé kell olvasni, hiszen a készítésekor a vízszintesen sávozott nemzetiszín szalagot körbe kell hajlítani, és ahol összeér, ott cérnával össze kell tűzni.

Kétféle módja is van a kokárda elkészítésének és mindkettőt gyakorolhatták is a fiatalok, s ugyanígy kétféle lehet a szín elrendezése (belülről kifelé: zöld-fehér-piros vagy piros-fehér-zöld) amelyről a történészek is képesek a mai napig vitatkozni — egy azonban biztos: a közös kokárdakészítés szép szokását őrizni kell. És tizenhét iskola diákjai őrizték is, ugyanis hétköznaponként 11 és 16 óra között segítettek abban, hogy másoknak is jusson kokárda a nemzeti ünnepre, mert nemcsak a közös készítés, de a közös ünneplés is hagyomány. Ott pedig sokan jelennek meg, akiknek nincsen más lehetőségük arra, hogy az 1848–49-es szabadságharc szimbólumaként megmaradt kokárdát maguk készítsék el vagy vásárolják meg — ők ingyen megkapják a helyszínen, a Petőfi-szobornál március 15-én.