Él még a szeretet a bogdándi és széri tájakon

Olyan időket élünk, amikor az ember azt tapasztalja, hogy a média bizonyos csatornáin tonnaszámra ömlik a mocsok, a rágalom, a durvaság. Sajnos erre mi, „fogyasztók” is vevők vagyunk.

Csak azt nézzük, ami „izgalmas”, csak azt olvassuk, ami a kíváncsiságunkat kielégíti, s ez kb. azt jelenti, hogy ma éppen ki kit csapott agyon, ki kit rabolt ki, ki mennyit lopott (csoda, hogy ebből az országból még van valami). A győzikés, valóvilágos szókészletünkből kikoptak az olyan szavak, mint a szeretet, önzetlen segítség, megértés, szelídség. Ez már nem „trendi” bizonyos körökben.

Februárban számoltam be arról a csodálatos összefogásról, amikor a széri iskola rendezésében egy egész falu népe fogott össze egy bogdándi beteg gyerek kórházi kezeltetési költségei okozta teher enyhítéséért. Több mint háromszáz ember tolongott a kultúrotthonban, hogy az odaszánt összeget eljuttathassa a bajba jutottakhoz.

Valami hasonlónak lehettünk részesei a bogdándi Petri Mór Általános Iskola által rendezett jótékonysági bálon is, november 15-én. A jótékonysági rendezvényre egy felbomlott, ötgyerekes magyar család megsegítése érdekében került sor. Az ötletgazda Balogh Raluca tanárnő volt, de a kezdeményezést felkarolta az iskola minden alkalmazottja. A szegény embert még az ág is húzza — tartja a magyar közmondás. A valamikor népesebb gyereksereggel büszkélkedő bogdándi iskola mára már elég szerény beiskolázási számokkal, a léte megmaradásáért küzd. Az említett család felbomlása elég érzékenyen érintett bennünket, mivel öt gyerek nevelőotthonba került, s így elhagyták a bogdándi iskolát. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az élesdi (Bihar megye) gyerekotthonba kerültek, melyet a református egyház működtet. A nyáron a szilágybagosi strandon találkozott egy falunkbeli az élesdi gyerekekkel, s a nevelőik elmondták, hogy a gyerekek beilleszkedtek, megszerették a közösséget, jól érzik magukat csak …eléggé szűkösen kell bánni az alapvető élelmiszerekkel, 29 gyerek ellátása eléggé megterhelő.

Nos, Raluca tanárnőnek ez szolgáltatta az ötletet. A jótékonysági álarcosbál belépőjeként szolgáljon valamilyen tartós élelmiszer. Ami ezután történt, az kész csoda. Az együttérzés, az összetartás iskolapéldája. Osztályok versengtek egymással. Üzletek ajánlották fel segítségüket, megmozdult a falu népe, és gyűltek, gyűltek a csomagok, szaporodtak a felajánlások. A legmeghatóbb az volt, amikor két idős nénike várakozott a kultúrotthon ajtajában, hogy ők is szeretnének csomagot átadni. Bőséges csomaggal érkezett a Flandria üzlet vezetője, a Két lépésre üzletlánc, a szilágykövesdi pékség. A polgármester úr vállalta a szállítási költségek fedezését. Hétfőn elindult a szállítmány: 171 kg liszt, 92 kg cukor, 87 kg rizs, 105 kg makaróni, 78 l olaj, 5 zsák zöldség stb. Egy mikrobusz utánfutóval s néhány kolléga indult útnak, hogy elvigye az emberi összefogás eme bizonyítékait. Mindezek láttán képzeletem szabadon kezdett szárnyalni. Él még a szeretet, az együttérzés a bogdándi és széri tájakon, s talán gyerekeink mégsem jutnak „szélfútta bogáncsok sorsára” itt, a „Nagy Romlás” alatt, s talán egyszer önmagunkért is összefogunk, s akkor megtelnek az osztályok zsibongó gyereksereggel.

Mészáros Lőrincz iskolaigazgató