Eleink a nagy háborúban

A nagy háború második felvonásáról meséltek történeteket péntek este Nagykárolyban. Dr. Ravasz István budapesti hadtörténész, állományban lévő alezredes szólt igen személetesen a második világháborúról, főként annak az erdélyi medencében, illetve a Kárpátok bérceiben megtörtént hadászati eseményeiről.

Mindezekben a csatákban nagykárolyiak is részt vettek — a felvezetőben utaltak is arra, hogy a mindahány jelenlévő érintett valamely családtagja révén. Ennek megfelelően igen szép számú hallgatóság volt kíváncsi az akkor megesettekre. Az alkalomnak a Nagykároly-belvárosi Református Egyházközség gyülekezeti terme szolgált otthonául. Ifj. Geréb Miklós irinyi református lelkipásztor köszöntötte a szervezők nevében az egybegyűlteket. Az alezredes-hadtörténész előadása közben versmondással pedig Rátfai Emese Judit szolgált.

A Katonapolitikai, hadászati helyzet és hadműveletek a keleti hadszíntéren 1944 őszén című előadás ott kezdődött, amikor is Románia átállt a szövetségesek oldalára. Magyarország is megkísérelte az „átugrást”, azonban nem sikerült. Ilyen körülmények között a Honvédségnek a Kárpátok vonalait kellett megpróbálnia megvédeni. Mivel az úgynevezett Foksány-kaput nem sikerült megtartaniuk a német haderőknek, a szintén védhetőnek tekinthető Déli-Kárpátokig való eljuttásra törekedtek. Nem sikerült, ezért került sor a Tordai Csatára, mely során közel egy hónapig feltartóztatták a szovjet—román-túlerőt. Ennek és a Debreceni Csatának köszönhetően sikerült elkerülni egy, a sztálingrádihoz hasonló szovjet átkerülő manővert.

Kérdéseket is fel lehetett tenni az előadást követően, és ezekre igyekezett is választ adni az előadó. A meghitt rendezvény államalapító Szent István ünnepének estjén a nemzeti imánk eléneklésével végződött. Illetőleg a házigazda egyházközségnek köszönhetően szeretetvendégséget is tartottak, melynek keretében lehetőség nyílott az események további értelmezésére.