Elengedhetetlen a magyar–magyar együttgondolkodás

Csütörtökön a Szatmár-Németi Református Egyházközség gyülekezeti termében Otthonról haza címmel tartott előadást Kiss Zoltán Sándor idegenforgalmi szakmenedzser, amit vita követett.

Thoroczkay Sándor egy rövid kereszténydemokrata eszmefuttatással vezette fel az előadást. Kifejtette, hogy a társadalom alapja a család, minden közösség létét és milyenségét az határozza meg, hogy azt a közösséget milyen értékrendet képviselő családok formálják. Emiatt fontos, hogy a fiatalok összeforrott, magas kultúrát képviselő családokban szocializálódjanak. A családoknak a történelem minden korszakában megvolt a maguk szerepe. A huszadik század második felében elindult egy folyamat, amikor kezdtek meglazulni a családi kötelékek. Egy olyan bomlási folyamat vette kezdetét, melynek a kezdetét látjuk, de a végét nem.

Előadás

Kiss Zoltán Sándor idegenforgalmi szakmenedzser Otthonról haza című előadásában saját életútján keresztül próbálta érzékeltetni: mi az, ami miatt sokan elhagyták szülőföldjüket, és milyen küzdelmek vártak rájuk új otthonukban. Ő maga 1984. október 23-án amiatt telepedett át Szatmárnémetiből Budapestre, mert itt nem kapta meg a szellemi szabadság lehetőségét. Most azt vallja, hogy Szatmárnémeti a hazája, Budapest az otthona. Nem kíván visszatérni hazájába, de szeretne segíteni az itt élőkön. Előadásában olyan témákat feszegetett mint: a szatmári értékteremtő emberek a család kapcsán; a szatmári rebellis szellem — a szatmári életképesség; együttgondolkodás az anyaországiakkal; a kereszténydemokrata értékek felvállalása és gyakorlatba ültetése.

Hozzászólások

Az elhangzott észrevételek és gondolatok szenvedélyes vitát váltottak ki. Nt. Sipos Miklós hangsúlyozta, az elmúlt félszázadban a szülőföldet elsősorban az értelmiségi elit tehetséges képviselői hagyták el, ennek pedig visszafordíthatatlan következményei vannak. Ilyés Előd azon háborodott fel, hogy a véndiáktalálkozók önigazolási alkalmakká váltak. Riedl Rudolfnak viszont az volt a véleménye, hogy mindent, amit az egykori szatmáriaktól kaptunk, jól meg kell becsülni. Kereskényi Gábor kiemelte: a partiumi jelenlétet sikerült beemelni a mai magyar nemzetpolitika előterébe. Ez az olyan lelkes közéleti szereplőknek köszönhető, mint Kiss Zoltán Sándor. Szükség van továbbá a partiumi összefogás politikai formáinak megteremtésére is, mert a térség problémáit csak sajátos eszközökkel lehet kezelni. Maskulik Csaba is az együttműködés fontosságát állította előtérbe. Ezzel szemben Boór Béla rámutatott arra, hogy éppen az együttműködés jeleit nem látja, annál inkább tapasztalható viszont a nemzeti gondolat válságának mélyülése. Nagy Julianna sürgette a tájhaza legfontosabb hagyományainak felélesztését, és annak a reményének adott hangot, hogy az előadó nemes célkitűzéseinek megvalósításában egyre több támogatóra talál. A találkozó végén Kereskényi Sándor azt a következtetést vonta le, hogy nagy szükség van a kereszténydemokrata politizálásra, sajnos nem csupán attól állunk távol, hogy kereszténydemokrata módon politizáljunk, attól is távol állunk, hogy keresztény módon éljünk.