A Szatmári Friss Újság egykori munkatársát, Ágopcsa Mariannát Életműdíjjal tüntették ki múlt hét végén, a Gyergyószárhegyen ülésező Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) közgyűlésén. A közgyűlésen megválasztották az egyesület új tisztségviselőit.

Gyergyószárhegyen tartotta közgyűlését október 4-én a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete. Miután a jelenlévők elfogadták a második mandátuma végéhez ért Rácz Éva elnök, a két alelnök — Gáspár Sándor és Szűcs László —, valamint az igazgatótanácsi tagok — Sarány Orsolya, Győrffy Gábor, Forró László és Szucher Ervin — beszámolóját, titkos szavazással megválasztották az egyesület új tisztségviselőit. A következő három évben a MÚRE elnöke Szűcs László, a Várad folyóirat igazgatója lesz, a két alelnök Simonffy Katalin televíziós újságíró, tanár, illetve Újvári Ildikó, a kolozsvári Szabadság napilap főszerkesztője. Az Igazgatótanácsban a Székelyföld felelőse továbbra is Szucher Ervin, a Krónika munkatársa, Vicsi Judith, a Szilágyság hetilap volt főszerkesztője a Partium, illetve Kolozs megye felelőse, míg az IT-ben a szórványsajtó kérdéseivel Forró László, a román közrádió munkatársa foglalkozik. Az oktatási témák felelőse a testületben Rácz Éva. A közgyűlés ugyancsak titkos szavazással választotta meg az etikai testület, a Becsületbíróság kilenc tagját, majd utóbbiak saját körben választották elnökké Sarány István, a Hargita Népe főszerkesztőjét, alelnökké Maksay Magdolnát, a Kolozsvári Rádió szerkesztőjét. A testület titkára Bögözi Attila lett. A Becsületbíróság további tagjai: Balázs Bence, D. Mészáros Elek, Kacsó Sándor, Kövér Tamás, Tomcsányi Mária, Urbán Izabella. Póttag: Bajna György.

A közgyűlésen Életműdíjjal tüntették ki Ágopcsa Marianna nyugalmazott újságírót, lapunk egykori munkatársát, akinek méltatására volt kollégája, Veres István írt laudációt. Az alábbiakban ezt közöljük.

„Egy újságírót, illetve annak munkásságát méltatni nem éppen könnyű feladat. Lehetetlenség ugyanis az érdeklődők elé varázsolni azt a több ezer lapszámot, amelyekbe egy hosszú pályát befutott újságíró írt vagy amelyeket szerkesztett. A feladatot még tovább nehezíti, hogy az újságcsinálás csapatmunka, és minden egyes újságíró kizárólag egy ilyen csapat tagjaként tevékenykedhet. Az viszont az illető csapat tagjai által is tudható, hogy ki-ki milyen mértékben és milyen módon járult hozzá nap mint nap vagy akár egy élet során ehhez a munkához. Márpedig Ágopcsa Marianna kiemelkedő teljesítményű csapattag volt mindenhol, ahol dolgozott. A kolozsvári születésű fiatal művészettörténész először A Hét című, ma már sajnos nem létező hetilap szerkesztőségébe került, ahol eredeti szakmájának megfelelően művészeti tárgyú cikkeket írt, illetve gondozott. Magas színvonal jellemezte ezeket az anyagokat, éspedig nem csupán szűk szakmai szempontból, hanem a megírás módja tekintetében is. Már akkor láthatta az olvasó, hogy egy jó tollú, kulturált íráskészséggel megáldott újságíróval van dolga, ami, valljuk be, abban az időben sem volt általános. Rövid, az ugyancsak bukaresti Munkásélet című hetilapnál töltött kitérő után családi ok miatt költözött Szatmárnémetibe, ugyanis házasságot kötött az itt élő Muhi Sándor képzőművésszel. (Mellékesen e házasságból született lánya is bizonyos tekintetben szakmabeli: történész, már kiadott két könyvet.) Marianna tehát ekkor lett a Szatmári Hírlap belső munkatársa. Ebben a minőségében is elsősorban a művészettel kapcsolatos cikkeket írt, ideértve a rendszeres színikritikákat, amelyek azóta sajnálatos módon eltűntek a napilapok hasábjairól. Rövid ideig a lap főszerkesztő-helyettese is volt, ami után a rendszerváltással együtt az ő újságírói pályáján is új szakasz vette kezdetét egy új lapnál és egy megújult csapatban. Éveken át a színes helyi politikai élet krónikása volt, híven tájékoztatva az olvasókat elsősorban a helyhatóságok munkájáról, folytatva a művészeti eseményekről való beszámolók írását is. Utána hosszú éveken át, még hivatalos nyugdíjazása után is, a lap olvasószerkesztője volt, amely a minőség szempontjából azért mégiscsak meghatározó poszt egy szerkesztőségben. Feltétlenül meg kell említenem itt, hogy Marianna a MÚRE egyik alapító tagja. A MÚRE megalapításnak ötlete ugyanis egy Brassópojánára összetrombitált újságíró-kongresszuson pattant ki, ahol néhány jelen levő magyar újságíró, látva a román kollégák parttalan és értelmetlen vitáit, arra a következtetésre jutott, hogy nekünk egy saját újságíró-szervezet kell. Köztük volt Marianna is. Ma is aktív tagja a szervezetnek. Ez önmagában is jelent valamit. Most pár szót Ágopcsa Mariannáról, az emberről és csapattársról. Magától értetődő volt egész pályája során az igényesség, a slendriánsággal szembeni harc, ami érdekes módon nem járt együtt azzal, hogy a többi kollégával komolyabb konfliktusai lettek volna. E sorok írója évtizedes közös munka során soha nem hallotta őt civakodni, még akkor sem, mikor arca nem tudta palástolni az értetlenséget, sőt, a dühöt, ha egyes kollégák csak úgy odavetett anyagaiból kellett valami vállalhatót kihozni. De mindig megcsinálta anélkül, hogy valakit korholt volna. Hát ilyenformán telt el az a sok évtized, amit a pályán töltött. Szívből kívánok neki szép és nyugalmas nyugdíjas és nagyszülői éveket jó egészségben.”