Életre való hivatás és folytonos szolgálat
Tűzoltónak lenni mindenek fölött azt jelenti: embernek lenni és mások életét előbbre valónak tartani, mint sajátjukat — látványos felvonulással, előléptetésekkel, izgalmas mentési akció-bemutatóval ünnepeltek a lánglovagok Avasfelsőfalu központjában.
A lánglovagokat, a „különleges emberek alakulatát” ünnepelték tegnap – azokat, akiknek mások élete mindig előrébb való, mint a sajátjuk és mindig szolgálatban vannak, még akkor is, ha épp szabadnaposak. S bár az elmúlt másfél évszázad alatt felszerelésük az akkori, lóvontatta lajtos-oltókocsitól a kézi pumpálású tűzoltópalackon át rengeteget fejlődött, s bő évtizede a rohammentősök személyében elválaszthatatlan társaik is vannak, a lényeg változatlan maradt: menteni és segíteni. A Szamos Katasztrófavédelmi Felügyelőség tegnap 50 tagú alegységük városában, Avasfelsőfaluban ünnepelt, parádés, egész géparzenáljukat felvonultató díszszemlével és látványos mentési-oltási bemutatóval.
A tűzoltók, a „különleges emberek alakulata” mindenki tudatában egyet jelentenek a mentéssel, ők az a biztos pont, akiket bármilyen baj esetén riasztani lehet, mert jönnek és segítenek, s valami megmagyarázhatatlan módon mások életét és testi épségét mindig előbbre valónak tartják, mint sajátjukat — és teszik ezt munkaidőtől függetlenül, hiszen mint vallják: tűzoltónak lenni életre szóló hivatás és örökös szolgálat. Szeptember 13-a Román Tűzoltók Napja, 1953 óta hivatalosan is — ugyanis százhatvankilenc évvel ezelőtt, 1848. szeptember 13-án a tűzoltókatonák saját kérésükre, Pavel Zăgănescu százados vezetésével, részt vettek a törökök elleni Dealul Spirii-i csatában.
Délben az ünnephez méltóan, díszegyenruhában sorakoztak fel a Szamos Katasztrófavédelmi Felügyelőség lánglovagjai és a SMURD rohammentősök, méghozzá Avasfelsőfalu központjában, a felügyelőség parancsnoksága ugyanis úgy gondolta: ideje az ünnepséget „kimozdítani” a főbázis Szatmárnémetiből és az alegységek városainak lakóihoz is közelebb hozni — az ötlet nagyszerűségét mi sem igazolta jobban, mint az több száz diák és fiatal, akik valósággal körbefogták a díszegyenruhás ünnepelteket. Az ünnepség kezdetén — melyen a hagyományokhoz híven Varga Béla alezredes vezetésével egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei, valamint Dimitri Lesko ezredes vezetésével egy ukrajnai küldöttség is részt vett — rövid imával és egyperces néma csenddel adóztak a mentések, bevetések során elhunyt tűzoltók emlékének, majd Carmen Dan belügyminiszter, Raed Arafat, valamint Daniel Marian Dragne országos tűzoltóparancsnok ünnepi gondolatait olvasták fel.
A köszöntőket követően példás magatartásukért és munkájukért hat tisztet — Pop Adriana, Zsifi Vasile, Markis Radu, Nagy Róbert, Mut Felician és Zaha-Gurzău Cristian — léptettek elő, míg Demian Marian és Moş Olimpiu az „Év tűzoltója”, valamint a „Megye életmentője” kitüntetést vehette át, és a különböző szakmai versenyeken remekelő tűzoltókat jutalmazták. „Már az emberiség kezdetén azokat tisztelték leginkább, akik nem féltek a tűztől — önök nem csak a tűztől, de a természet elemeitől és katasztrófáitól sem félnek. Csak ezen a héten — pedig még csak a közepén vagyunk — több tíz ember életét mentették meg, mérhetetlen tiszteletet érdemelve ki” — fogalmazott Pataki Csaba tanácselnök köszöntőjében, felidézve parlamentersége éveit, amikor Bukarestben mindennap elhaladt az 1902-ben emelt Tűzoltó-emlékmű mellett, de egyszer sem úgy, hogy ne gondolt volna a tűzoltókra. A hivatalos ceremónia végén — a nagybányai fúvószenekar közreműködésével — kezdetét vette az egyik leglátványosabb és parádésabb felvonulás: elsőként a régmúlt idők 1885-ből származó, ló vontatta tűzoltó-lajtoskocsija haladt el a több száz gyermek nagy örömére és ujjongása közepette (akiket már a beszédek alatt az égen cirkáló drón látványa is hatalmas izgalomba hozott), majd jöttek sorban a különféle oltóautók, a magaslétrás autó, a rohammentők, a vízi mentésnél használt gumi- és motorcsónakok. Az érdekességek azonban itt még nem értek véget: a látványos parádé nem kevésbé látványos mentési akcióval folytatódott — két összeütközött és természetesen lángoló, füstölgő autóroncsból mentették ki a bent rekedt „áldozatokat” különféle technikák segítségével, majd egy deszkából készült, nagy házmakettet gyújtottak meg, amit aztán a régimódi, vizet spriccelő, pumpás tűzoltópalack segítségével a gyermekek oltottak el nagy nevetések és ovációk közepette.
Szabó Kinga Mária
