Élettel telt meg a Lépésház

Vidám gyermekzsivaj, jókedvű gügyögés és csengő kacagás visszhangzott nemcsak a Borókagyökér Egyesület Lépésházának minden szegletéből, hatalmas tornácáról, de a Szejke-tanya minden sarkából, amely különleges gyermeknapnak adott otthont szombaton.

Közel 150 felnőtt és gyermek nyüzsgött a Szejke-tanya üde, zöld füves udvarán és a Lépésház kellemesen hűs termében és tornácán szombaton, ahol a Szent József Gyermekrehabilitációs Központ szervezett gyermeknapot az intézetbe járó, speciális nevelési igényű gyermekek és szüleik, valamint azok meghívottai: ovistársaik és pedagógusaik számára. A rehabilitációs központ testi, valamint szellemi fogyatékkal élő, mozgásszervi és/vagy viselkedészavaros, hét évesnél kisebb gyerekek számára nyújt terápiás segítséget, s egy-egy ilyen rendezvényük lényege, hogy a gyerekek már egészen kicsi koruktól tudják elfogadni speciális nevelési igényű társaikat, ne rekesszék ki őket a közösségekből, váljék úgymond természetessé számukra, hogy játszópajtásuk egy kicsit „más”, de attól ugyanúgy gyermek és játszópajtás. „Ezek azok az alkalmak, amelyeken gyermek, szülő és szakember együtt tud játszani és úgy töltenek el közösen egy napot, hogy akár fontos és lényeges problémákat, akár örömöket megosztanak egymással” — foglalta össze dióhéjban a lényeget Gnandt Gábor koordinátor. S szavait maradéktalanul igazolták a szemmel láthatóan kellemes beszélgetésekbe elegyedett szülők, akik számára egy-egy ilyen nap segítség abban, hogy elfogadják a megváltoztathatatlant.

A gyermekek pedig mindezekből szinte semmit nem érzékelve vidáman játszottak egymással, készítették a similabdákat, gyurmáztak, színes papírforgókat „gyártottak”, belestek a szőnyegszövés mozdulataiba, zsinórt sodortak vagy körbe állták a csocsóasztalt, festett tenyérlenyomatot hagytak, jóízűen falták a zsíros kenyeret, illetve később a bográcsost, tekerték-sütötték a mini kürtőskalácsokat, kipróbálták a gólyalábazást és azt is: milyen kisszekérkében egymást húzni, az egészen apróságok fűbe terített — majd később árnyékba húzott — plédeken kúsztak és csodálkozástól óriásira kerekített szemmel nézték a levegőbe eregetett papírsárkányokat — ez volt ugyanis a házigazdák egyik meglepetése, a Röpike néptáncegyüttes előadása mellett, akik műsoruk végén táncba is vitték a nagyobb gyermekeket. „Rengeteg játékot találtunk kis és készítettünk elő, úgy igyekezvén, hogy mindegyik, de valóban mindegyik gyermek tudjon valamivel foglalkozni-játszani. Ugyanakkor — hiszen először voltunk ilyen rendezvény házigazdái — sok olyan bökkenővel találkoztunk, melyek kiküszöböléséhez szívesen fogadjuk a szakemberek segítségét, ötleteit és javaslatait is” — magyarázza Szejke Judit, hiszen számára teljesen magától értetődő, hogy a Lépésház nem utoljára adott otthont hasonló rendezvénynek.

Szabó Kinga Mária