Elhagyatott telefonpaloták

Hosszú évek óta üresen és elhagyatottan állnak az egykori Romtelecom (jelenleg Telekom) épületei. Az egyre romló állagú ingatlanok sorsát firtatta interpellációjában Kereskényi Gábor képviselő.

Bár az egykori Romtelecom (jelenleg Telekom) több száz ingatlannal rendelkezik országszerte, ezen — a köznyelvben csak telefonpalotaként emlegetett — épületek zöme teljesen kihasználatlanul, üresen áll, romló állaguk miatt pedig nem egyszer veszélyforrást is jelentettek már. Szatmárnémetiben is négy, ürességtől kongó épület van a telefontársaság tulajdonában: a Szamos-piac melletti, Prahova sétányon lévő épület alsó szintjén egy egészségügyi szolgáltatásokat végző cég működik ugyan, a többi szint azonban kihasználatlan, akárcsak a 17-es lakótelepi, a Vasile Lucaciu sugárúton lévő toronyépület és a város központjában, a sugárúton lévő telefonpalota — az utóbbiról lehulló-málló vakolatdarabok már többször is gondot okoztak az arra járóknak.

Nos, Kereskényi Gábor képviselő ezen épületek ügyében interpellált, két kérdést is intézve a Távközlési és Informatikai Minisztérium vezetőihez. Mert bár a Telekom magáncég, a román állam is tulajdonos benne, 46%-ban, így a használaton kívüli épületek állagának romlásával az államot is veszteség éri. A képviselő arra volt kíváncsi, hogy mi a stratégia (ha egyáltalán létezik) az épületek újrahasznosításával kapcsolatban, illetve az is érdekelte: a többségi tulajdonos hajlandó lenne-e esetleg a folyamatos helyhiánnyal küszködő közszféra számára használatba adni ezeket az épületeket?

„Mindenképp hasznosítani kéne őket és megfelelő rendeltetést találni számukra, és azt hiszem, ez egyáltalán nem lenne nehéz — magyarázta lapunk megkeresésére Kereskényi. — Nem lehet megelégedni csak annyival, hogy a tulajdonos cég kifizeti a városnak az épületek utáni ingatlanadót, és kész. Ezen épületek jó része olyan övezetben, városközpontban van, ahol romló állaguk rontja a városképet és veszélyes is lehet — értem itt kimondottan a sugárúti épületet, amelyről már többször is hullott vakolat az éppen ott elhaladókra. Természetesen nem lehet elvárni a tulajdonos cégtől, hogy ingyen odaadja az önkormányzatnak az épületet, de komoly tárgyalások esetén — ha a városvezetést érdekelné egy kicsit is ez a lehetőség — lenne mód különböző partnerségi szerződések megkötésére. Polgármesterjelöltként is kijelentem: ha lesz lehetőségem, mindenképp szorgalmazni fogom ezen tárgyalásokat, hiszen a folyamatos helyhiánnyal küszködő közszféra számára több mint hasznosak lehetnének az épületek. Gondoljuk csak arra, mennyivel normálisabb és rendezettebb körülmények között működhetne például a sugárúti épületben az útlevélosztály, a személyiigazolvány-kibocsátó vagy még számtalan lakossági szolgáltatás.”