Elhullottak a helymeghatározó eszközzel felszerelt gólyák

Mind a három olyan szatmári gólya elpusztult, amelyikre korábban helymeghatározót szereltek az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) biológusai, hogy vándorútjukat nyomon követhessék. Idén egy fekete gólyára szeretnék felszerelni a jeladót a szakemberek.

Nincs szerencséje a szatmárnémeti Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) szakembereinek, mert a helymeghatározó eszközzel felszerelt Berek, Túr és Tálna, azaz a fehér és a két fekete gólya egyaránt elpusztult, nincs idei adat afrikai telelésük helyszíneiről. A Túr, a Túr menti védett övezetben költő fekete gólya hátára szerelt műszer 2015 novemberében a Nílus vidékéről küldte az utolsó jelet. Berek, a Szárazberek környékén fészkelő, jeladóval szerelt fehér gólya Törökország déli részén pusztulhatott el, innen küldött ugyanis jelet utoljára helymeghatározó eszköze. Mindkét madár a visszaúton vesztette életét. A Tálna nevű fekete gólya még itthon, 2015 júliusában Komorzán közelében hullott el. A Tálna hátára szerelt jeladót — a többivel ellentétben — sikerült visszaszerezni, tájékoztatta szerkesztőségünket Márk-Nagy János, az EKE elnöke, ezt a nyár folyamán szerelnék fel egy másik fekete gólya hátára.

Márk-Nagy János és társai közösen hetente járják a Túr menti erdőket, hogy befogható gólya érkezésére utaló fészekre bukkanjanak; eddig négy szatmári erdőt jártak be, de alkalmas fészket nem találtak. „Mindenképpen fekete gólyára akarjuk felszerelni a jeladót, számításaink szerint a faj hét-nyolc párja költhet szatmári erdőkben” — mondta el a frissujsag.ro-nak az ökológus. Két oka is van annak, hogy fekete gólyát szemeltek ki az EKE emberei, egyrészt azért, mert ez egy ritkább faj, így értékesebb eredménnyel kecsegtet ezek megfigyelése, másrészt indikátor fajnak számít, azaz életviteléből sokkal jobban lehet következtetni más fajok életkörülményeinek állapotára, mint a fehér gólyák megfigyeléséből.

A kiszemelt példányt úgy fogják meg a jeladó felszerelése érdekében, hogy még hazaérkezése előtt rádióirányítású, fémkeretes, hálós csapdát szerelnek a fészekre és a közelben összetákolt ideiglenes leshelyről figyelik, mikor alkalmas működésbe hozni ezt. Ha a madárra borult a csapda, kiszabadítják, védőkötésben a földre engedik, itt kapja meg a jeladót. Szárnya alatt becsatolt és bevarrt hátizsákként viseli majd ezt a madár, megfigyelések szerint ennek mérete és súlya életmódjában és repülési teljesítményében egyáltalán nem zavarja.

Princz Csaba