Elkezdődött a Kölcsey-ház építése Sződemeteren
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület szombaton ünnepélyes keretek között tette le a Kölcsey Ferenc nevét viselő kulturális és egyházi központ alapkövét Sződemeteren. Az emlékház Pakulár István lelkipásztor kezdeményezésére és irányításával jön létre.
A résztvevőket, akik több hazai és magyarországi településről érkeztek, Pakulár István lelkipásztor köszöntötte. Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke ünnepélyesen is bejelentette, hogy elkezdődött a Kölcsey-ház építése. A ház egyetlen egy dologról fog majd szólni, mégpedig arról, hogy Isten meg akarja áldani a magyar nemzetet és minden más, velünk élő nemzetet. Sződemeteren született és itt keresztelték meg Kölcseyt, akin keresztül Isten azt tolmácsolja, hogy meg akarja áldani teremtményét, az embert, aki itt él a földön a huszonegyedik században. Az emlékház neve azért lesz „Isten, áldd meg a magyart”, hogy a magyar ember az ő maga szolgálatával tudjon mindenkor, minden további nélkül testvérként élni, mindenkor előre tekinteni, mindenkor a jót szolgálni. A huszonegyedik században nem könnyű az embernek: sem a magyarnak, sem más nemzetnek. Nagyon embert próbáló világban élünk és a próbák között bizony nagyon sok esetben elveszítjük a fonalat, elveszítjük a reménységünket arra vonatkozóan, hogy Isten ezt az áldást holnap, holnapután is meg fogja tartani. Mi most azért állunk itt, mert hisszük, hogy Isten meg fogja áldani a magyar embert. Meg fogja áldani azért, hogy az Istentől kapott értékek ne tűnjenek el ebben a világban sem, hanem a mi szolgálatunkban is egyre nyilvánvalóbbak legyenek. Keresztyén értékekről beszélünk akkor, amikor a világban keresztyénellenes gondolatok fogalmazódnak meg és keresztyénellenes akciók jönnek létre. Mi hisszük, hogy Isten a keresztyén emberről nem mondott le. Amikor felépítjük ezt az épületet a költőre gondolva, ott van bennünk a hit, hogy a délibáboknak mindig tóvá kell lenniük.
Brendus Réka, a Magyar Köztársaság Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkárságának főosztályvezető-helyettese Kölcsey Ferenc életútját és munkásságát méltatta, majd kitért az emlékház létrehozásának a fontosságára. Mindegy, hogy hol élsz, a nemzethez való tartozás kötelez — hangsúlyozta. „Akinek a szívében a nemzet nem él, az száműzöttnek tekintheti magát mindenhol és lelkében üresség van, amit semmi tárgy, semmi érzet be nem tölt” — vallotta Kölcsey. A kisebbségben élő magyarságnak a megmaradásért való küzdelmét a többségnek támogatnia kell. Sződemeteren, a Kölcsey-ház alapkőletételénél elmondható, hogy az itt élők gazdagítják és továbbadják a magyar örökséget. Intézményeket alapítani, emlékházakat alapítani sehol se könnyű. Erős akarat, önzetlen munka és kitartó hit kell hozzá — fogalmazott.
Nagy Sándor, a Nagykárolyi Református Egyházmegye esperese az összmagyarság szempontjából is fontosnak tartja a Kölcsey-ház megépítését. Kiemelte, hogy Kölcsey nemzeti imánk megírásakor tudta, hogy mire van szüksége a magyarságnak a Kárpát-medencében a megmaradásért való küzdelemben. Az áldáskívánás, az Istenhez való fordulásunk az, ami reménységet ébreszthet a szívünkben.
Szabó Ödön Bihar megyei parlamenti képviselő kifejtette: ez egy remény akkor, amikor a kis települések és a nagy települések között lévő szakadék egyre jobban nő, egy óriási üzenet, hogy igenis, kis közösségekben születhetnek olyan személyek, akiknek a késői utókor hálás lehet. A másik fontos üzenete ennek az eseménynek, hogy nem mindig a szem lát jól. (Köztudott, hogy Kölcseynek látási problémái voltak.) Nem mindig azok közül válnak ki a nagyok, akik csak szemmel látják a körülöttük lévő világot. Kölcsey Himnusza belülről, a hitből fakad. Áldással, köszönettel Isten iránt kell cselekedni. A harmadik üzenet az, hogy figyelni kell egymásra. Kölcsey példája mutatja, hogy akkor, amikor szinte egyedül maradt, voltak olyanok, akik mellé álltak. Fel kell ismerjük mi is, hogy felelősséggel tartozunk egymás iránt. A negyedik üzenet az, hogy Kölcsey mindig kiállt a barátaiért.
Pakulár István lelkipásztor, a Kölcsey-ház létrehozásának megálmodója és a kivitelezés irányítója kifejtette, hogy hittel meg lehet valósítani az álmokat: „Amire visszatekintünk az nem más, mint egy hatalmas és csodás személyiségnek, nemzeti imádságunk szerzőjének születése, vagy Sződemeteren eltöltött évei, családjának e kis templom felépítésében vállalt szerepe, vagyis csupa olyan esemény, amely nem a múltba ragadáshoz vezet, amitől Pál apostol óva int, hanem éppen a jelen, illetve a jövő céljai felé irányítják a figyelmet. És bár — vele együtt mondva — nem gondolom, hogy már elértem a célom, de Isten, az anyaország, egyházkerületünk, nemzettársaink és a sződemeteri önkormányzat, a partiumi és erdélyi közélet szereplőinek támogatásával nagy része ennek a célnak megvalósulni látszik. Éppen ez ad erőt ahhoz, hogy még inkább előre tekintsek, még inkább fussak a cél felé. Hálás szívvel mondom: célegyenesben vagyunk. Sződemeter, Kölcsey Ferenc emléke és mi mindannyian, akik szívügyünknek tekintjük mindezt, célegyesben vagyunk. Bár azt mondjuk, hogy a szívünkben kell hogy éljen a tisztelet és az összetartozás érzése, de mégis van, amikor a külső körülmények is fontosak abban, hogy méltó legyen az emlékezés. És ezek a külső körülmények nemsokára hozzájárulnak ahhoz, hogy még inkább és még méltóbban kifejezzük tiszteletünket egy áldott ember, politikus, költő munkássága és a nemzeti imádságunk szerzője felé. És ez egy még magasztosabb célt is szolgál ugyanakkor: erősíti az összetartozás tudatát, élményét és erejét bennünk. Mert az épülő Kölcsey-emlékház és egyházi központ elválaszthatatlanul összeköt bennünket, összeköti Szödemetert Budapesttel, Nagyváraddal, de összeköti Sződemetert, ezt kicsi falut a Kárpát-medencéből vagy a világ bármely tájáról érkező, tiszteletüket méltón leróni igyekvő nemzettársainkkal. És összeköt bennünket hitünkben is, mert egyházunknak is megtiszteltetés, hogy egy imádkozó lelkületű költő emlékét ápolhatja. Mindezért a jelen célja most a hálaadás. Amikor megvetjük valaminek az alapkövét, az egyben azt is jelenti, hogy futunk a célegyenes felé. De ha mindezért most ezen a ponton, a jelennek, a mostnak a pillanatában nem adunk hálát, akkor nem lehetünk méltók arra, hogy birtokba vegyünk és használjunk egy olyan megvalósítást, amely nemzetünk és anyaszentegyházunk dicsőségét hivatott szolgálni. Isten, áldd meg a magyart, áldd meg népedet!”
A felszólalások után elhelyezték az alapkőben az időkapszulát, megkoszorúzták Kölcsey Ferenc szobrát, az ünnepség pedig a Himnusz eléneklésével zárult.
Elek György
