×
2024. 03 28.
Csütörtök
Gedeon, Johanna
16 °C
tiszta égbolt
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.61 RON
100HUF = 1.26 RON
Szatmárnémeti

Élménybeszámoló egy felejthetetlen táborról

2015.06.11 - 09:00
Megosztás:
Élménybeszámoló egy felejthetetlen táborról

Igazából az élmény karácsony táján kezdődött, akkor, amikor a gyerekekkel óriási lelkesedéssel kezdtük el készíteni a jelmezeket és tanulni a szöveget.

Akkor még nem tudtuk, hogy a befektetett munka nem csak a hallgatóság arcán látható örömmel lesz kifizetve, hanem egy felejthetetlen táborral koronázzuk meg. Önmagában véve már a betlehemezés, a hagyományőrzés is egy összekovácsoló erő volt számunkra, így ez a mórahalmi táborral csak még inkább beteljesítette célját. Nagy örömmel fogadtuk tehát a hírt, miszerint négy napos táborban vehetünk részt. Hosszú, fáradalmas munka kezdete volt ez is, hiszen a romániai tanügyi törvények nem igazán segítik az iskolán kívüli tevékenységeket, és akadályok, illetve dokumentumok garmadával küzdöttünk meg, amíg elértük az indulás napját, de megküzdöttünk a „sárkánnyal”, így elnyertük a méltó jutalmat is. De nem is szeretném szaporítani a szót az akadályokról, hiszen minden rossz tapasztalatunkért kárpótolt minket a gyermekeink öröme.

A csapatot, bár kezdetben nem volt homogén, a körülbelül 400 km-es út azzá tette. Tudjuk, hogy a betlehemezés a Székelykapuk-Zöldkapuk keretében nagyon elterjedt megyénkben, és eddig legtöbben az adriai táborozás lehetőségével éltek. Bátran kijelenthetjük, az utat kitapostuk, Mórahalom pedig vár minden kedves nyertes csapatot. Ebből adódott csapatunk változatos összetétele is. Három csapat indult útnak. A Hadadnádasdi Általános Iskola Csillagfény csapata, a Hamiltoni (Kanada) Cserkészcsapat, illetve a Mikolai Gellért Sándor Általános Iskola Karisma csapata. A korosztályban majdnem megegyező diákok a hosszú út alatt összeismerkedtek és érkezésre már egy homogén, nagycsaládszerű csapatot alkottak. Mi, kísérő tanárok pedig örömmel vállaltuk a tyúkanyó szerepét.

[ohkompakt-1]

Táborunk első estéjét közös nagy vacsorával kezdtük, ismerkedtünk a környezettel és a szállással. Másnap reggel álmos szemekkel kezdtünk megismerkedni a magyarok ősi támadóeszközével, az íjjal. Később túrabakancsot húztunk és ellátogattunk a Madarász tóhoz, ahol többféle állat- és növényfajjal ismerkedtünk meg. A nádas mellett végigsétálva betekinthettünk a hattyúk, gémek, kócsagok és egyéb madárfajok természetes életébe. Mindez ha még nem lett volna elég, várt ránk a lovarda. Kicsiny csapatunk testközelből ismerkedhetett meg különböző fajtájú lovakkal, melyekről egy rövid előadás keretében több mindent is megtudhattunk. Ezt követte a várva várt lovasoktatás, ahol a házigazda egy futószár, illetve Sütike (a póniló) segítségével különböző egyensúly–gyakorlatokat tanított a gyerekeknek. A visszafelé vezető úton a pipacsmezők közepette jólesően elfáradva bandukoltunk vissza táborhelyünkre, ahol már várt a finom bográcsgulyás mindenki Iby nénije jóvoltából. A délutánt sziesztázással töltöttük, illetve kicsit gyakoroltunk az esti tábortűz melletti bemutatóra. A tűz mellett mindenki izgatottan várta, hogy sorra kerüljön és megcsillogtassa tudását. Az este alatt versek, énekek, furulya-bemutató és egy színdarab is került az improvizált színpadra az erdő szélén. Az első közösen eltöltött nap után izgatottan feküdtünk le, hiszen másnap várt minket a mórahalmi Erzsébet élményfürdő és a Mini Hungary park, ahol Nagymagyarország különböző épületeit tekinthettük meg lekicsinyített változatban. A strandon újabb meglepetések vártak minket a helyi rádió jóvoltából, hiszen ők szezonnyitó bulival készültek a fürdőzőknek kedveskedni, valamint különféle programokkal, amit a csapatunk nagy lelkesedéssel használt ki. Akadt, aki a papucsrúgó versenyre jelentkezett, volt aki párosan csúszott a csúszdán, továbbá a „ki csobban nagyobbat?” és még sok más, jégkrémet és más értékes ajándékot érő megmérettetésre is jelentkeztek a csapattagok. Kellemesen elfáradva zuhantunk be ágyunkba, kissé szomorkásan, hiszen tudtuk, az utolsó nap következik, ami szórakozáson kívül a hosszú haza utat is magába foglalja.

Utolsó mórahalmi reggelink elfogyasztása után eredményhirdetés következett, amikor a csapatokat és a felkészítő tanárokat egyaránt jutalmazták. Könnyes búcsút vettünk vendégfogadóinktól és elindultunk a Szegedi Vadaspark felé, ami szintén olyan élményekkel gazdagított, amit még sokáig emlegetni fogunk. A hangyászsüntől kezdve a fehér oroszlánon át az ügyeskedő fókákig a park lakóival úgy ismerkedünk meg, mintha egy erdőben sétálnánk, és néha összetalálkoznánk véletlenszerűen egy–egy ott élő állattal. A zsiráf és a zebra szinte karnyújtásnyira sétálgatott mellettünk. Az erdei környezet után 180 fokos fordulatot véve egy rövid sétát tettünk Szeged belvárosában, ahol jóízűen kanalaztuk be búcsúfagylaltunkat, ami után Szatmár felé vettük az irányt. Ezúton szeretnénk megköszönni a lehetőséget a Székelykapuk-Zöldkapuk program vezetőjének, Dr. Varga Berta Józsefnek, a kísérő és egyben felkészítő tanároknak: Bakos Annának, Kállay Karolinának, Sebesi Ibolyának, Muresan Mártának, Bartos-Kocsis (Lengyel) Andreának és Zaharia Gabriellának pedig a segítségét. Végül, de nem utolsó sorban iskoláink igazgatóinak mondunk köszönetet: Dobos Csabának, Csintalan Csabának, Kaszta Andrásnak, és természetesen a szülőknek, hiszen gyerekek nélkül nem lett volna kirándulás.

Zaharia Gabriella magyar tanár

[ohkompakt-2]