Kereskényi Sándor irodalomtörténész beszélt a szatmárnémeti irodalom történetének egy rövid, de fontos szakaszáról a magyarországi Kölcsey Társaság Fehérgyarmaton tartott közgyűlésén.
Szeptember 23–25. között Fehérgyarmaton tartotta évi közgyűlését a magyarországi Kölcsey Társaság. A péntek délutáni ünnepi megnyitó után Jánosi Zoltán és Láng Gusztáv professzorok tartottak előadást (Ratkó József, illetve Dsida Jenő költészetéről), majd Kereskényi Sándor beszélt a szatmárnémeti irodalom történetének egy rövid, de fontos szakaszáról.
Az irodalomtörténész beszámolója szerint 1985 és 1995 között hossú időre eldőlt a szatmárnémeti irodalom sorsa. A helyi román irodalom ügyeinek intézése a néhai politikai rendőrséghez közel álló személyek kezébe került, és kicsinyes üzleti érdekek martalékává lett. A magyar nyelvű irodalom gazdái viszont olyan, a megújulást biztosítani képtelen szereplők lettek, akik nem láttak túl az egyéni érdekek horizontján.
A megbukott paradigma című előadás kiemelte még Láng Zsolt prózaíró és Visky András költő jelenlétének fontosságát, valamint hangsúlyozta a távozásuk okozta értékzavar jelentőségét. A bizonytalanságot csak fokozta a pedagógustársadalom elszürkülése, a kulturális válság általánossá válása, és főleg az, hogy (más városokkal ellentétben) Szatmárnémetiben ebben az időszakban nem jött létre olyan szellemi műhely, amely az újítást bátoríthatta volna, s így az olyan tehetséges fiatalok, mint Papp Sándor Zsigmond, a kilencvenes évek második felében külföldre távoztak.
Végül az előadó bemutatta a Sugárút. Szatmári műhely eddig megjelent számait. Az előadásra reagáló Nagy Zsuka költő és Zsile Zoltán irodalomtörténész annak a reményének adott hangot, hogy a Sugárút révén Láng, Kovács András Ferenc, Visky vagy akár Papp Sándor Zsigmond — másokkal együtt — újra a szatmári irodalmi élet ízlésformálói lehetnek, ezúttal a fejlődés valós távlatait nyitva meg.
Elek György