Előadás az édesanyák „születéséről”
Utoljára módositva: 2019-03-06 12:55:49

A kislányból nő, a nőből anya lesz egyszer. Hosszú, éveken át tartó belső utazás ez, amely hihetetlenül zsenge korban elkezdődik — ezen az úton kalauzolta végig Vida Ágnes baba-, anya- és családpszichológus a téma iránt érdeklődő szatmári anyukákat.

Talán nem is akad olyan anya, aki életében legalább egyszer ne fogalmazta volna meg magában a következő kérdések egyikét: Elég jó anya vagyok? Vajon helyesen cselekedtem ebben a helyzetben? Nem okoztam ezzel maradandó károsodást a gyerekem személyiségében? Azok a módszerek, irányok, amelyekkel nevelem, egyengetem az útját, vajon jó irányba terelik őt? Tudok olyan édesanya lenni, amilyen szeretnék? Ez csak néhány kérdés, amely az édesanyákban felvetődik — éppen ezért fontos foglalkozni az anyaság lélektanával, hiszen a jó tanácsok és praktikák mit sem érnek, ha az anya nem ismeri saját magát.

Hétfő este a szatmárnémeti Iparosotthon adott otthont a sokak által kedvelt Vida Ágnes baba-, anya- és családpszichológus, a kismamablog.hu szerzője interaktív előadásának, amely során az előadó az említett kérdésekre igyekezett válaszolni egy belső utazáson, az édesanyák „születésének” történetén kalauzolva végig az érdeklődőket.

Bizonyára sokak számára volt meglepő, de a kislányok már másfél éves koruk körül elkezdik gyakorolni az anyaszerepet — babáznak, játékokat dajkálnak, később az oviban papás-mamást játszanak. A „fiús” kislányoknál is megfigyelhető viszont, hogy ragaszkodnak, ha nem is babához, de egy-egy más játékhoz, amelyet dajkálnak, szeretgetnek, amelyről gondoskodnak. Ez a zsenge gyermekkorban jelentkező női szerepjáték pedig nem más, mint a későbbi, felnőttkori anyai szerep előszobája, és kivétel nélkül minden kislányban fellelhető.

Ahogyan nő a gyermek, az anyaszerep is változik, formálódik, alakul, közben pedig elraktározódnak a gyermekkorban összegyűjtött minták, amelyekből idővel összeáll a saját anyakép. „Olyan ez, mint egy hagyma rétegei. Ötéves korig gyűlnek össze a tudatalattinkban a legfontosabb, megváltoztathatatlan szülői minták, amelyeket elraktározunk, ehhez adódnak hozzá további külső rétegek, amelyeken viszont már alakítani tudunk — ezek pedig felnőttként előkerülnek és testet öltenek abban a pillanatban, amikor valóban anyává válunk. Éppen ezért olyan nagyon meghatározó ez a korai fejlődési szakasz, hiszen az apró gyermekként tapasztalt anyai mintákból merítünk a későbbiekben” — magyarázta Vida Ágnes.

Manapság a legtöbben már tudatosan készülnek a „babaprojektre”, tervezés előzi meg a terhességet, a szülést — ez egyben a leendő anyának is felkészülés. Vannak azonban olyan dolgok, amelyeket nem lehet megtervezni: a pszichológus szerint csak a szülés körülményeit tudjuk befolyásolni, az elengedést, a szülés pillanatát azonban nem. Egy kanadai felmérés szerint az anyák mindössze egynegyede képes erre, de az előadás közbeni gyors közvélemény-kutatás szerint jó néhány szatmári anyuka is.

Ma már tudjuk azt is, hogy az a szimbiózis, ami kilenc hónapon át megvan az édesanya és a magzata között, nem múlik el a szüléssel, a hormonális kapcsolat továbbra is megmarad. Két különálló emberről van szó, akik mégis egyek, és ez még jó ideig így is marad. A testi szimbiózis a szülés után jó darabig lelki szimbiózisként él tovább — magyarázta Vida Ágnes, hozzátéve, hogy ezután a leválás még jó sokáig tart. Anyaszerepbe kerülve kicsit átalakul minden: az anyák egy darabig a sajátjuk elé helyezik a baba érdekeit, minden idegszálukkal arra összpontosítanak, hogy beletanuljanak az anyaságba. Viszont amikor elkezd lassan visszazökkenni minden a régi kerékvágásba, ahogyan a gyerekek, úgy az anyák is „szeparációs szorongást” érezhetnek: megijednek attól, kivé is lettek, ugyanakkor kik lehetnek a gyerek nélkül.

„Gyakran előfordul, hogy az anyák bűntudatot éreznek — az állandó rágódás pedig főleg a rengeteg külső hatás, elvárás miatt van. Mindenért hibásnak érezzük magunkat: a bűntudat érzése független attól, mit tettünk vagy teszünk valójában a gyermekünkért, sőt, gyakran pont azokban erősebb, akik rengeteget tesznek, akik odafigyelnek, akiknek minden kis részlet fontos. Sokan gondolják, hogy tökéletes tettekkel lehet tökéletes gyereket nevelni, de ez a valóságban nem így működik” — mondta a pszichológus, hozzátéve, hogy a bűntudatot le kell építeni, nem ez a jó út. Ahelyett, hogy arra figyelnénk, mit mondanak mások, a gyerekre összpontosítsunk! Hallgassuk meg akkor is, ha már órák óta mesél átszellemülten a Minecraftról, amiből egy kukkot nem értünk, de olyan szenvedéllyel mondja, hogy nem lenne szíved leállítani. A gyerek abból érzi a szeretetünket, hogy akkor és úgy figyelünk oda, ahogyan az neki fontos. Vida Ágnes szerint jó anya az, aki igyekszik megismerni önmagát és gyermekét, a gyerekkel való kapcsolatára összpontosít, nem pedig kifelé figyel, arra, hogy ki és mit mond, mit csinál vagy éppen mi a véleménye.

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK
APRÓHIRDETÉS
SZATMÁRI NAP
MoziSzinházBuliEgyéb
KÉPGALÉRIÁK
NAVIGÁTOR


KÖRKÉRDÉS
Mit teszel szíved egészségének megóvása érdekében?
Naponta legalább 20 percert sétálok
Sok gyümölcsöt fogyasztok
Figyelek arra, hogy eleget aludjak
Megválogatom, milyen ételeket fogyasztok
Nem foglalkozom különösebben ilyesmivel
Egyéb, leírom hozzászólásban
Szavazok
SEBESSÉGMÉRÉS
  • Sajnos ma még nem kaptunk információt a radarokról a megyében!
  • Az összes megtekintése
    Radarok Szatmár megyében
    (2019. október 18.)


    KONYHA
    Hozzávalók: 60 dkg sertéstarja, só, frissen őrölt bors, 3 ek. napraforgóolaj, 8 dkg füstölt szalonna, 2 fej vöröshagyma, 1 ...