Előadóterem lesz a zsinagóga helyén

Bő évtizede omlott össze a Hám János utcában a Machzike Hatorah-zsinagóga, ahol utoljára imádkozhattak a gettósított, majd elhurcolt zsidók. A telken most előadótermet készülnek építeni.

Egyemeletes, 120 férőhelyes előadótermet készül építeni a szatmárnémeti Hám János utcában a Proscenium Alapítvány, s a területrendezési terv ilyenkor szokásos közvitájára hétfőn kerül sor — adta hírül a Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatal honlapján.

Arra valószínűleg sokan emlékeznek még, amikor 2007. július 4-én délben a több mint százéves, műemlékké nyilvánított Machzike Hatorah-zsinagóga összeomlott, könnyebben megsebesítve egy, a közelében tartózkodó idős férfit —  furcsa fintoraként a sorsnak épp akkor, amikor már végre rendeződni látszott az igencsak leromlott állapotú, egykor csodaszép épület helyzete. Amelyet — eredetéhez méltatlan módon — hosszú évtizedeken keresztül raktárként használtak, ám állagmegőrzéssel vagy felújítással senki nem foglalkozott, mígnem 25 évre haszonbérbe adták egy olyan cégnek, amely vállalta a már „Omlásveszély”, „Tilos a belépés” és hasonló figyelmeztető táblákkal „teletűzdelt” zsinagóga felújítását, de még javában tartott a szerződéskötési jogi procedúra, amikor a templom megadta magát az enyészetnek. A miszticizmusra hajlók úgy vélték, az 1957-ben újraszentelt falak nem bírták már cipelni a mérhetetlen fájdalom, könyörgés és sírás terhét — ugyanis itt imádkozhatott utoljára az a majdnem tizenkilencezer zsidó, akiket 1944. május 3-tól a nagypiac helyén lévő gettóba zsúfoltak össze embertelen körülmények között, mielőtt marhavagonokban a különböző koncentrációs táborokba, többségüket Auschwitzba szállították. A zsinagóga romjaitól megtisztított üres telek 2015-ben került ismét a figyelem középpontjába, amikor a második világháború befejezésének hetvenedik évfordulóján, nagyszabású emlékrendezvény keretében egy ötnyelvű emléktáblát helyeztek el mementóként — azóta pedig semmi, a külső szem számára észrevehető dolog nem történt.

Mint azt a Szatmári Zsidó Hitközséget vezető Adrian Beşa elnöktől megtudtuk, a telek már nagyon régóta nem a hitközség tulajdona, nem sokkal a zsinagóga összeomlását követően az akkori vezetőség eladta egy izraeli állampolgárságú úrnak, aki aztán alig pár nap múltán továbbadta egy szatmárnémeti vállalkozónak. „Hogy most ki a terület tulajdonosa, azt nem tudom, és nem is tartozik rám — érdekelni csak annyiban érdekel, hogy tudjuk, kinél kérvényezzük majd az ötnyelvű emléktábla el- vagy visszahelyezését akár a majdani épületen, akár annak kerítésén, akár esetleg egy oszlopon. Ezzel kapcsolatban a polgármesteri hivatalnál is benyújtjuk majd a kérvényt, hiszen annak a területnek múltja van — még ha sötét és fájdalmas múltja is, de mégiscsak Szatmárnémeti város történelméhez tartozó múlt. S olyan embereknek, olyan közösségnek állítanak emléket azok a sorok, akiknek komoly szerepük volt Szatmárnémeti mai városképének a kialakításában, megépítésében” — magyarázta.

Szabó Kinga Mária