Előbb volt a tojás

A Védákban, az ókínai, az óegyiptomi és még számos legendakörben a földi világ és élet a világtojásból született. Az ember ősi időktől babonás csodálattal figyelte, ahogy egy látszólag élettelen tárgyból, a tojásból egy új élet kel, a legendáknak is ez lehet az egyik gyökere. De a tojás (ovum) a tudós elmének is egy csodálatos alkotás, egyetlen nagy petesejt (a sárgája) tápanyagba és mészhéjba zárva, az 1,5–2 kilós strucctojás a világ legnagyobb sejtje így. A tojásrakás gerinces állatok szaporodási módja, hüllők (krokodil, teknőc, kígyó pl.), valamennyi madár és egyes tojásrakó emlősök szülnek így utódokat. A rovarpeték nem tojások, zavaró hát így nevezni őket. A megtermékenyült tojásokban megfelelő hőmérsékleten és adott idő alatt a magzatok kifejlődnek és kikelnek, egyes fajok fiókáinak tojásfogai vannak a héj áttörésére. A tojás az őskortól fontos táplálék, embernek és ragadozóknak a húsnál könnyebben megszerezhető kedvenc zsákmánya. Mára már tudható, hogy csodás összetételével a tojás egy eszményi élelem, 13,3%-a hússal egyenértékű fehérje, 10,8%-a zsiradék, 74%-a víz, 0,6%-a szénhidrát, 1,3%-a pedig ásványi anyagok. A C-vitaminon kívül tartalmaz minden vitamint, elemekben pedig, mint pl. a kálium, kalcium, foszfor, vas, cink, magnézium, szelén, igen gazdag. Kevés a kalóriája, káros anyagoktól mentes, lecitin- és kolintartalma sejthártya- és így idegsejt-védő, lutein- és A-vitamin-tartalma pedig megelőzheti az időskori látás- és hallásromlást, a meszesedést és a vérrögképződést. Kalcium- és D-vitamin-készlete a csontritkulás elodázásában fontos tényező. Rendszeresen, akár naponta fogyasztva, a tojás immunerősítő, csökkenti a szív- és érrendszeri bajok kockázatát, segíti az izmok és az agy működését, a várandósokban pedig a magzat kedvező fejlődését. Mindezekért mindenkinek, de főleg időseknek, sportolóknak, kismamáknak, immungyengéknek, érbajokra hajlamosaknak nagyon ajánlott a rendszeres tojásfogyasztás. A tyúktojás 200 mg-nyi koleszterintartalma miatt a 60-as évek végétől, az USA-ból kiindulva, hisztériás koleszterin és tojás elleni hadjárat indult, de kellő vizsgálatok nélkül, amerikai gyógyszercégek érdekeltségével és pénzelésével. Ez Európába is átgyűrűzött, amiért a mai napig is létezik egy tartózkodás vagy akár félelem a tojás fogyasztásától. Sok tízezer ember vizsgálata és évtizedes megfigyelése alapján ma már tudjuk, hogy a tojásnak nincs koleszterin-bűne, fogyasztása a koleszterinszintet gyakorlatilag nem befolyásolja, és a szívbetegségek kockázatát valójában csökkenti, míg 100 000 tojásfogyasztóból egy évben 400 hal meg szívhalálban, az azt nemfogyasztók közül 700, majdnem kétszer annyi. Hosszú idő kellett elteljen a tojás jó hírének a helyreállításáig, de ma már senki sem kérdőjelezi meg a tojásfogyasztás áldásos hatását. A világ tojásfogyasztása most már meredeken növekszik, erre talán csak az vet árnyékot, hogy az 1., 2. és 3. jelzésű tojásokban az ipari tyúknevelés miatt gyógyszerek és vegyszerek is lehetnek. A házilag tartott „biotyúknak” azonban a tojásai mentesek ezektől. Tojásról szólva az ember a tyúktojásra (mony) gondol, de fogyasztják a liba, kacsa, pulyka, fürj, strucc vagy akár a teknőc tojását is. A fürjtojás állítólag az ellágyult férfiak kemény reménysége, a kacsatojásról pedig azt kell tudni, hogy szalmonellát terjeszthet. A tojás azonban nem csak az asztalunkon van jelen, hanem életünk szövevényeiben és hitvilágunkban is, így van tojásvilágnap, tojásjóslás, tojáspatkolás, tojásfestés és -díszítés, tojástánc, tojásmúzeum (Zengővárkonyban, Siófokon), az ortodoxok a friss sírra tojásokat is tesznek, és az irodalom se tojásmentes, lásd Kalevala, Bulgakov: Végzetes tojások, Marceau: A tojás c. műveket például. A patkolt tojás igazi mestermű, de a babonásokat védi a rontástól is, Magyarországon nagy divat, a világcsúcs is magyar, 1119 patkó egy strucctojáson. A születést jelképező tojásnak a legfőbb szellemi kötődése a tavaszi napéjegyenlőséghez, a kikelethez kapcsolódó ünnepekhez van. Perzsiában ilyenkor volt az újév és a család közösen tojásokat festett, talán innen terjedt el a tojásfestés Kelet-Európába is. A keresztény hitvilágban is ilyenkor van húsvét, a természet megújulásának és Krisztus feltámadásának az örömünnepe. Húsvétnak is fontos tartozéka a tojás, a piros tojás Krisztus kiömlött vérét jelképezi sok helyen, maga a tojás pedig a megújuló életet, a feltámadást, ezért a 12. századtól máig is szokás a tojás megszentelése. Húsvétkor van, aki tojásfát állít, az alatta csókolózóknak termékenységet hoz. A tojásütögetést legények végzik, a törött tojású legény félre kell álljon (még szép!). Magyarország a húsvéti tojásdíszítésben nagyhatalom, a tojást festik, rajzolják, karcolják, patkolják, faragják, és a locsolódó legények legfőbb jutalma lesz az. Új persze nincs a nap alatt, Dél-Afrikában 60 000 éves faragott strucctojásra leltek. A magyar hímes (míves) tojások európai hírűek, Zengővárkonyba sokan látogatnak el emiatt, de az erdélyi festett tojások sem kevésbé nevesek. Húsvét jöttével megbecsüléssel fogjuk hát a tojást, a természetnek ezt a csodáját, mint láthattuk kinek-kinek testi vagy lelki megújulást adhat, fogadjuk el önzetlenül adott ajándékait.

Tisztelettel,

Dr. Zagyva Miklós