Első nap az óvodában vagy iskolában

Az első nap az óvodában, iskolában számos izgalmat jelent minden gyereknek, viszont szorongással, félelemmel is jár. Dr. Frigy Szabolcs iskolai tanácsadóval arról beszélgettünk, hogyan tehetik a szülők örömtelivé és izgalmassá az első napokat.

— Pár napon belül megkezdődik a 2014/2015-ös tanév, nagyon sok gyerek először indul óvodába, iskolába. Hogyan viselik ezt a leendő ovisok, iskolások és a szüleik?

— Nagyon jó, hogy külön választjuk a szülőket és a gyerekeket, a szakemberek úgy nevezik ezt, hogy normatív krízis. A szülők is érzik, hogy ez egy kritikus állapota a családnak, féltve gondolnak a gyerek jövőjére. Ez az első olyan alkalom, amikor a nevelés intézményesül: azok az erkölcsi normák, amelyeket a szülő próbált közvetíteni, az a nevelési stílus, ami otthon volt, kitágul, a gyerek bekerül egy intézményesített közegbe, és ennek súlyát a szülők is érzik. A gyerekeknél pedig ez egy életkori érésnek az eredménye. Akkor jó az óvoda- és iskolakezdés, ha a gyerek erre megérett.

— Honnan lehet azt tudni, hogy a gyerek valóban iskolaérett?

— Amikor a szeparációs szorongás enyhül, megszűnik és felerősödik a gyerekek biztonságérzete. A kicsi gyerek, ha nem látja az anyját, még akkor is, ha a szobában van, rögtön elkezd sírni. Egyéves kor után a gyereknél megjelenik az a tudat, hogy az anya akkor is jelen van az életében, amikor nincs vele, az már egy nagyon fontos lépés. Ezután egyre inkább bekerülnek a gyerek mindennapjaiba a rokonok, a családi barátok, kialakul az úgynevezett „bizalom-transzfer”: a kicsi látja, hogy az anya nyugodt, biztonságban érzi magát más emberek előtt, ezt a bizalmat pedig ő is általánosítja . Így már rá lehet hagyni rokonokra, nagyszülőkre egyre többet. Az óvodáskorú gyermek pedig már egyre inkább igényli a kortársnak a jelenlétét. Egy óvodaérett gyerek jobban érzi magát a kortársak között. Biztosan ismerős érzés az, amikor a ház tele van játékokkal, de a 2-2,5 éves gyerek figyelmét már nagyon nehezen lehet lekötni. Ilyenkor érdemes arra gondolni, hogy megérett az óvodára, ahol nem a játékok mennyisége, minősége, hanem a kortársak jelentik azt a pluszt, amire az ő fejlődésének szüksége van.

— Hogyan készíthetjük fel a gyereket a változásra?

– Arra, amikor már a gyerek el tudja engedni a családot, megbízik abban, hogy minden nap érte mennek, tudja, hogy anya és apa akkor is szereti, ha nincs ott vele. Így nyáridőben érdemes, még nem késő, sétáljunk az óvoda felé, ismerkedjen meg lehetőség szerint az óvó nénivel. Jó, ha ez a kézből kézbe való átmenet megvalósul a szülő és az intézmény között — ez pedig érvényes az iskolára is. Érdemes arról beszélni a gyerekkel, hogy milyen napirend lesz az óvodában, iskolában, már otthon, az évkezdést megelőzően rendszerezetten aludni, étkezni, mert ezzel is rá tudjuk picit vezetni a váltásra. Jó, ha elmeséljük a gyerekeknek, hogy mi lesz majd az óvodában, iskolában az ő dolguk, milyen tennivalóik lesznek. Ne hagyjuk, hogy a gyerek képzelete töltse ki a hiányzó űrt, mert akkor ijed meg a gyerek, ha nincsenek róla reális információi, és elképzeli valahogyan az ismeretlent.

— Mire figyeljünk oda a tanév első napján, amikor felbolydul az óvoda, iskola?

— Akkor lesz jó az óvodakezdés, és erre nagyon oda kell figyelni, ha a szülő is nyugodt. A szülő sokat segíthet abban, hogy a gyerek az új környezetbe jól beilleszkedjen. Ha a szülőnek kétségei vannak az óvodával, óvónővel kapcsolatban, azt a gyerek magába szívja, nyugtalan lesz. Ha látja az elválásnál, hogy a szülő aggódva tekint vissza, akkor a gyerekek belekapaszkodnak ebbe az érzelmi mentőövbe, hiszen a legtöbbjük félve tekint eleinte az óvodára. Az lenne a fontos, hogy a szülő megnyugodjon és biztos legyen abban, hogy gyermeke a legjobb helyre kerül — ezzel segíthet a legtöbbet.

— Nagyon sok olyan óvodáról hallani, ahol nem csak az első napon, hanem akár huzamosabb ideig is a gyerekkel marad a szülő. Jó az a gyereknek, ha ilyen hosszúra nyúlik a beszoktatás?

— Megoszlanak a vélemények, de két irányt szoktak követni. Általában óvodája válogatja, de attól is függ, hogy mire van kapacitás. A lassú beszoktatás arról szól, megismerjék az óvoda intézményét, az óvónőt, bizonyos ideig pedig ott lehet a szülő a gyermekkel, majd fokozatosan lecsökkentik ezt az időszakot, hogy egyedül is ott lehessen hagyni az óvodást, aki tudja, hogy délután érte mennek. A gyerekek általánosítanak, ezt ne felejtsük el, lehet, ha pár perccel később megyünk érte, akkor azt hiszi, hogy talán egyáltalán nem megyünk érte. Fontos az óvodában és iskolában egyaránt, hogy a gyerek pontosan tudja, hogy mikor fogunk érte menni, ha nem ismerik az órát, akkor támpontot adni, hogy a nap melyik szakában lesz az, amikor újra együtt lehet a család. Az óvónők és a tanítónők azonban odafigyelnek arra, hogy amennyire lehet, a beszoktatás zökkenőmentes legyen.

— Sok olyan gyerek vant, aki már óvodáskorban alig várja, hogy iskolás lehessen. Az újabb váltásban, átmenetben segítséget nyújtanak-e az előkészítő osztályok?

— Amikor beindultak az előkészítő osztályok, jó ideig nagyon nagy volt a bizonytalanság a szülők részéről. Most azt látom, hogy jó dolog volt ezeket beindítani, mert a gyerekeket hatékonyabban fel tudják készíteni az iskolára. Olyan a tanterv az előkészítő osztályban, hogy azokkal a szintkülönbségekkel, amelyekkel az óvodából érkeznek, nem éri őket hátrány az iskolában. Az előkészítő osztály egy nagyon lassú felkészítése az iskolának, ahol még mindig jelentős a játéknak a szerepe és a játékba bújtatják bele a tanulást is. A kézből kézbe átadás nagyon szépen megvalósul akkor, amikor ellátogatnak az óvó nénivel az iskolába, megnézik a nagyokat, az előkészítő osztályt. Ez a fajta rásegítés pedig a gyereknek sokat jelent.

— Van-e még valami, így az „utolsó métereken”, amivel segíthetünk felkészülni a gyerekeknek a zökkenőmentes iskolakezdésre?

— Az óvodások és iskolások számára a kezdőcsomagot érdemes együtt, a gyerekkel közösen megvásárolni. Így nem szeptember 15-én kell idegen tárgyakkal elindulniuk az óvodába, iskolába, hanem olyanokkal, amikhez tud már érzelmileg kötődni. Sokan szoktak „vigaszjátékokat”, például egy kedvenc játékot bevinni magukkal, hiszen az idegen környezetben kell egy támasz, amihez fordulni lehet — ha ez nem a szülő, akkor jól jönnek az ismerős dolgok, játékok.

— Ha pedig túlestek a tanévnyitón, az első napokon, akkor hogyan tovább?

— Soha ne azt kérdezzük a gyerektől, hogy mit tanult az óvodában. Az óvoda a játéknak, az érzelmeknek a helye Ezért inkább azt kérdezzük meg, hogy érezte magát, mit játszottak, mi az, ami érzelmileg megérintette? Azt se felejtsük el, hogy az óvodával, iskolával kapcsolatos kételyeket nem szabad a gyerekkel megbeszélni, ugyanakkor ijesztgetni sem szabad őket. Igyekezzünk mindig pozitívan beszélni az oviról, iskoláról. Jó lenne, ha oviba, iskolába menet nem rohannánk, hanem szépen, lassan sétálva az időt valóban kihasználnánk, beszélgetnénk a gyerekkel, hogy ő is megoszthassa velünk az érzéseit. Minőségi időt töltsünk el vele, főleg az elején, hogy az érzelmi biztonsága megmaradjon.

Bumbuluţ Krisztina