Eltűntek a gerendák — és áll a ház

Ha minden a tervek szerint halad, napokon belül kiírják a szatmárnémeti „kitámasztott ház” helyreállítási munkáinak közbeszerzési eljárását, és az év végéig be is fejezik a helyreállítást.

Pár napja „saját lábán áll” a már évtizede Szatmárnémeti egyik szégyenfoltjának és potenciális balesetforrásának számító, Rândunelelor utca 1. szám alatti „kitámasztott ház”, elbontották a korhadó-rothadó gerendákat, amelyek anno az épület stabilitását voltak hivatottak szolgálni — nem nyitunk most vitát afölött, mennyire volt indokolt ez a kitámasztás bő évtizede, és afölött sem, milyen mérvű balesetveszélyt jelentettek a már hosszú évek óta siralmas állapotban lévő gerendák, de még afölött sem, miért kellett a gázvezetékek cseréléséig várni a „mankók” elbontásával, s miért nem lehetett már sokkal hamarabb szabadabb közlekedést biztosítani gyalogosnak, autósnak egyaránt azon az utcaszakaszon. Ha minden a tervek szerint halad, napokon belül kiírják az épület helyreállítási munkáinak közbeszerzési eljárását, és év végéig be is fejezik a helyreállítást.

Nincs omlásveszély, ez egyértelmű

Úgy tűnik, bő évtized után véget ér(het) a Rândunelelor utca 1. szám alatti ház és lakóinak kálváriája — amely közvetve és kis túlzással az egész város kálváriája is volt, de az ott gyalog, kerékpárral vagy autóval közlekedőké mindenképp. Tizenegy éves pereskedés után tavaly nyáron a Szatmár Megyei Törvényszék végleges és jogerős ítéletében úgy fogalmazott: a Rândunelelor utca 1. szám alatti épületet eredeti állapotába kell helyreállítani és használatra biztonságossá kell tenni — a munkálatok költségei pedig 2/3 részben a román államot és Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatalát, 1/3 részben pedig a lakóközösséget terhelik.

A polgármesteri hivatal „be is indította a gépezetet”, elkészíttette a felújítási tervet, rábólintott a műszaki ellenőrző bizottság is, egy nagybányai szakcég fúrásokat végzett a pincében az esetleges talajvízszint felderítése érdekében (nincs talajvíz, és az épület statikailag teljesen rendben van). „Már csak egy engedélyre várunk — ami napok kérdése —, és kiírjuk a ház helyreállítási munkálatainak közbeszerzési eljárását. Mivel műemléképületről van szó (egyik részét még 1860-ban építették, és Szatmár, sőt, a régió legelső zsidó leányiskolája volt, és többek között a boltívkiképzése is egyedülálló a régióban), valószínűleg a licitre tényleg csak olyan szakcégek jelentkeznek, amelyek el is akarják végezni a munkát, nem nyerészkedős fellebbezgetésekbe bonyolódni, s nem hiszen, hogy hosszú hónapokon át húzódik majd. Reményeink szerint idén év végére be is fejezik a helyreállítást” — magyarázta Maskulik Csaba városmenedzser, aki az elmúlt évek során többször is felemelte szavát a házat „kitámasztó” rothadó és balesetveszélyes gerendák miatt.

2013 nyarán írásban is kérte Coica polgármestertől a gerendák cseréjét — az akkori városvezetés szakértői vizsgálatot ígért, és gyorsan elkerítette a ház körüli járdarészt, ezzel még inkább veszélyeztetve ott a közlekedést. A szakértői vizsgálat végül most, 2017 májusában történt meg, a gázvezetékcserék kapcsán. „Nincs és nem is volt omlásveszély, ez egyértelmű. A gerendákra semmi szükség. A korlát azonban vissza fog kerülni a járda szintjéig, hogy az itt-ott megromlott tetőzetről esetleg lehulló cserép nehogy valakinek a fejére essen, s amint befejeződik az épület helyreállítása, természetesen a korlát végleg el lesz bontva” — mondja.

Bár a lakók a jogerős ítélet kihirdetését követően tiltakoztak az ellen, hogy ők is hibásak lennének az épület megrongálódásában, és a felelősséget teljesen a polgármesteri hivatalra hárítják — hiszen anno az adta bérbe az önkormányzati tulajdonban lévő alsó szintet, és a szabóságként működtetett, köztulajdonban levő termek egyikében vert ki egy tartófalat az akkori bérlő, emiatt repedt meg látványosan és veszélyesen az épület fala és szakadt le az egyik emeleti lakás padlózata és a lépcsőház egy része —, de végül beleegyeztek, hogy kifizetik a helyreállítási munkálat összegének rájuk eső 1/3-át (35 000 euró + áfa). Az elmúlt hónapokban azonban újabb adminisztratív akadályok léptek közbe: elhunyt az egyik lakó (az egykori háztulajdonos unokája), és nincs utódja, az üzlethelyiség pedig nincs az egyik örökös nevére átírva, igaz, ő vállalta, hogy kifizeti a rá eső részt.