Emlékezés a II. bécsi döntésre
A Szatmári Híd Egyesület kedden Szatmárnémetiben és Lázáriban emlékezett meg a II. bécsi döntésről és 1940. szeptember 5-éről, Horthy Miklós Szatmárnémetibe történő bevonulásáról.
A Szatmár-Láncos Református Egyházközség Kálvin János imatermében nagyszámú érdeklődő gyűlt össze, hogy meghallgassák az előadásokat. A résztvevőket Krakkó Rudolf főszervező köszöntötte, kiemelve, hogy Szatmárnémeti történelmének nem volt nagyobb eseménye, mint Horthy Miklós bevonulása. A tervezett program szerint dr. Szakály Sándor tartott volna előadást, ám dr. Ligeti Dávid, a Veritas Történetkutató Intézet tudományos munkatársa helyettesítette, aki történelemleckeszerűen ismertette a II. bécsi döntés előzményeit, annak történéseit és a következményeit. Elmondta, hogy Magyarországnak az 1930-as évek elejétől az volt a célja, hogy megvalósítsa a revíziót. 1939-ben nagy feszültség volt Magyarország és Románia között. Ekkor még egyik ország sem tudta, hogy a Hitler és Sztálin által aláírt alapszerződés záródokumentuma tartalmazta azt a szövegrészt, ami leírja Közép-Kelet-Európa felosztását. A magyar diplomácia tudta, hogy ha nem áll ki jogai mellett, nem éri el a céljait, de azzal is tisztában volt, hogy a nagyhatalmak döntenek. A magyarok húsz évvel voltak elmaradva a románokhoz képest katonai szempontból. A magyaroknak volt egy haditervük, de az nem valósulhatott meg a románok átállása miatt.
Dr. Sárándi Tamás, a marosvásárhelyi múzeum kutatója a Levezényelt visszacsatolás című tanulmánykötete alapján (amit a szatmárnémeti Szent István Körben már bemutatott) ismertette, hogy Erdély visszatérése után hogyan működött a katonai közigazgatás. A magyar kormányzatnak az volt a politikája, hogy a visszatért területeken katonai közigazgatást vezetett be. Ez egy átmeneti időszak volt, amikor a román közigazgatás már kivonult, de a magyar polgári közigazgatás még nem működött. Több magyarázat is van arra, hogy miért a hadsereg vette át a közigazgatást. Kezdetben, amikor kimondták, hogy Románia ellenállás nélkül kell átadja a területet, nem volt garantált, hogy nem lesz ellenállás. Emiatt is volt szükség a hadseregre. A katonai közigazgatás sokkal leegyszerűsítettebb közigazgatási rendszer, mint a polgári. Rendeleti úton kormányoz, ami azt jelenti, hogy minden vármegye, járás vagy város élén egy katonai parancsnok áll, a szinttől függően ezredes vagy tábornok, aki helyi szinten intézi az ügyeket, és ha bármilyen probléma felmerül, a parancsnokhoz kell fordulni, aki kiad egy rendeletet, ami azonnal hatályba lép, és a rendelettel szemben nem lehet fellebbezni. Sokkal gyorsabban működnek így a dolgok, nincsenek tanácsok, nincsenek bíróságok, nagyon gyorsan lehet az ügyeket intézni. Mivel minden vármegye, járás vagy város élén külön parancsnok van, akinek külön döntéshozási joga van, előfordul, hogy egyik településen másként oldják meg ugyanazt a kérdést, mint egy másik településen. Vannak átfogó rendelkezések, amelyek az egész területre vonatkoznak.
Thoroczkay Sándor szatmárnémeti történelemtanár Horthy Miklós Szatmárnémetibe történő bevonulásáról beszélt. A II. bécsi döntésből kiindulva jutott el addig, amikor Horthy és kísérete Szatmárnémeti főterére érkezett, ahol nagy lelkesedéssel fogadták. A tervezett programban nem szerepelt, de a megemlékezésen jelen volt Hegedűs Lóránt, a budapesti Hazatérés temploma lelkipásztora és Murányi Levente, a Pesti Srácok Intézet igazgatója. Mindketten az identitás és a nemzeti érzések lelki gondozói módon történő kezeléséről beszéltek, és sürgették a revíziót, közben pedig bírálták a magyar vezetőket Antall Józseftől Orbán Viktorig. Rövid műsort adott Besenyődi Judit és Szökőcs Zsófia (zongorán kísért Gyulai Lóránd), majd Lázáriban folytatódott a megemlékezés, ahol megkoszorúzták a hősök emlékművét, a kultúrotthonban pedig Kovács Nóri Magyarnak lenni című önálló zenei estjére várták az érdeklődőket.
Elek György
