Emléktábla gróf Tisza Istvánnak

Gróf Tisza István, Magyarország egykori miniszterelnöke meggyilkolásának századik évfordulója alkalmából avattak emléktáblát csütörtökön Szatmárnémetiben. A Szatmár-Szigetlanka református templomának falán elhelyezett emléktábla avatását tudományos konferencia követte.

Csütörtökön délután a Szatmár-Szigetlanka református templomának falán elhelyezett Tisza István-emléktáblánál és az egyházközség gyülekezeti termében folytatódott az aznap délelőtt megkezdett Tisza-megemlékezés. Rácz Ervin Lajos házigazda lelkipásztor történelmi eseménynek nevezte az emléktábla-avatást, „mert az, amire emlékezünk, nemcsak a múltunkat, hanem a jövőnket is meghatározza”. Az emléktábla gróf Tisza István mártírhalálának 100. évfordulójára emlékeztet.

Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere ünnepi beszédében kifejtette, hogy az utóbbi hetekben többször is hallhattuk különböző csatornákon, hogy Magyarországon kultúrforradalom zajlik, hiszen a politikai rendszerváltással nem járt együtt a szemléletváltás a kultúrában és történelmi személyeink megítélésében. Egykori neves jobboldali szerzőink és politikusaink emlékét továbbra is igyekeznek befeketíteni bizonyos körök, ugyanazoknak az utódai, akik annak idején annyira gyűlölték gróf Tisza Istvánt, hogy a meggyilkolásától sem riadtak vissza. Tisza István ugyanis az álbaloldaliak legnagyobb ellensége volt, akinek a nevét a kommunista időkben kiejteni is bűn volt, akinek a nyakába akarták varrni Magyarország belépését az első világháborúba. Pedig ő 1914-ben tisztában volt azzal, hogy az ország még nem áll készen a háborúra, hiszen Károlyi Mihály és társai mindent megtettek azért, hogy akadályozzák a felkészülést az elkerülhetetlenre. Tiszát tisztelték és félték az ellenfelei, ezért mindent megtettek, hogy lejárassák. Ady Endre a magyarság egyik legnagyobb költője, azonban köztudott róla, hogy a Jászi Oszkár és Károlyi Mihály vezette ellenzék kiszolgálója volt, és a Rohanunk a forradalomba című versében egyszerűen vad, geszti bolondnak nevezte a miniszterelnököt. Talán még a költő sem volt tisztában azzal, hogy ezzel azokat segíti, akik évtizedek óta Magyarország feldarabolásán dolgoztak. Nem úgy a megrendelői, akik megértették, hogy amíg Tisza az útjukban áll, nem tudják megvalósítani elképzeléseiket. Ezért törtek többször is az életére, ő azonban még ekkor is igazi úrként viselkedett, sajnos nem fogta fel, hogy az ellenfelei nem hozzá hasonló úriemberek, hanem hétpróbás gazemberek. Az őszirózsás forradalom napján végül sikeres merényletet hajtottak végre ellene, Magyarország pedig olyan mélységekbe süllyedt, amilyenekre talán Mohács után volt utoljára példa: Károlyi Mihályék, Kun Béláék előbb leszerelték a hadsereget, majd ezt követően tehetetlenül nézték, ahogy a nagyhatalmak feldarabolják az országot. Szerencsékre ahogy az évszázadok során mindig, Magyarország ismét talpra állt, és az, hogy gróf Tisza István ismét példakép vezetőink számára, újabb bizonyítéka annak, hogy helyes úton járunk, fogalmazott beszédében Kereskényi, aki abbeli örömének is hangot adott, hogy „ma itt tiszteleghetünk e nemes államférfi emléke előtt, ez a tábla pedig mindig emlékeztessen bennünket arra, hogy a nemzet szolgálata az egyik legszentebb és legszebb feladatunk!” A szónok befejezésül Reményik Sándor Tisza István halálakor írt verséből idézett: „A becsületen folt, csorba ne essék,/

Nem volt más jelszavad,/ Hitted, hogy nem ábránd, mi kötelesség./ Arany-Szent-György-lovag,/ Köveden rövid lesz a felirat:/ Egy igaz férfi, sok hitvány miatt!”

Boór Béla, az Antall József Baráti Társaság elnöke gróf Tisza István történelmi szerepét, a magyar érdekekért kifejtett tevékenységét, kitartását és reális látásmódját méltatta.

Az emléktáblát Király Lajos, a Szatmári Református Egyházmegye esperese és Csorvási Béla, a Szatmár-Szigetlanka Református Egyházközség főgondnoka leplezte le, majd az esperes mondott áldást.

A gyülekezeti teremben tudományos tanácskozással folytatódott a megemlékezés. Pataki Csaba, a Szatmár Megyei Tanács és az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének elnöke megnyitóbeszédében kérdéssel fordult a hallgatókhoz: „Tudják, mit szeretek a legjobban a magyar történelemben? Azt, hogy akármilyen problémával szembesülünk, elég csak visszalapozni néhány évtizednyit vagy évszázadnyit ahhoz, hogy ihletet kapjunk az őseinktől. Nem, ez nem azt jelenti, hogy a történelem sikerei és bukásai ismétlődnének, de mindig vannak olyanok, akik tevékenysége megihletheti a pillanatot.” Pataki arról az államférfiról beszélt, aki ellen négy merényletet követtek el, mert mohó igazságszeretettel és vehemens temperamentummal védte elveit, sokszor az ellenzék kemény csapásai ellen. Írásai között lapozgatva bukkantam rá az alábbi sorokra: „Nincs másik nemzet a föld kerekségén, amelyik nemzeti államot tudott volna ezer év minden veszélye között fenntartani úgy, hogy amellett a jogoknak olyan széles körével s a testvéri érzésnek olyan melegével ajándékozta volna meg a jogara alá került többi népfajokat.” „Ugye, önök is érzik már azt, amire az elején utaltam? Mindig van, aki a jelen helyzetben is alkalmazható gondolatot oszt meg velünk fennmaradt gondolatai révén” — folytatta a kérdésfelvetést Pataki. Az idézett gondolat megmutatja azt az erőt, amit a magyarság képvisel Európa szívében. Azt a hihetetlen erőt, amely nemzetállamot volt képes egyben tartani oly sok időn át, méghozzá úgy, hogy képes volt kezelni a kisebbségi kérdéseket is. Most kisebbségi létbe szorultunk. Most emlékeztetni kellene azokat, akik egykor ugyanilyen helyzetben voltak, arra, hogyan kezeltük ezt mi, magyarok. Most össze kell fogni, mert az egységes választójog nem a mi oldalunkon van, ha az általunk képviselt és az ellenünk felvonultatható tömeg arányait nézzük. Most vissza kell nyúlni azokhoz a gyökerekhez, amelyek a több mint ezer évünk alapját adták. Most meg kell érteni, hogy Európában az egyetlen választható út ismét a kereszténység. A politikának pedig igyekeznie kell, hogy ne távolodjon el nagyon a keresztényi értékektől, hiszen az erkölcsi alapok mindenkor olyan biztos bázist jelentenek, amely segíti a politikust abban, hogy olyan döntéseket hozzon, amelyek a jelenlegi keresztény társadalmunk legtöbb tagja számára előnyösek. Pataki végzetül elmondta, hogy reformátusként és politikusként csak remélheti, hogy a mai kihívások között tud olyan támasza lenni az egyházak híveinek, amilyen gróf Tisza István tudott a maga korában.

Négy előadás hangzott el, amelyekből a hallgatók széles körű ismeretekhez juthattak gróf Tisza István életéről és munkásságáról. Előadást tartott Kereskényi Sándor, Póti Eduárd, Rácz Ervin és Thoroczkay Sándor. Az előadások után Arany János-verseket mondott Bogár Barbara és László Zita, a Harag György Társulat tagjai. Az egyházközségből énekelt Papp Krisztina és Csorvási Mihály, Reményik-verset mondott Kupán Erzsébet. A Szatmár-Szigetlanka Református Egyházközség példát mutatott abban, hogyan kell megszervezni és lebonyolítani egy ilyen megemlékezést. A presbitérium, a nőszövetség és a hívek egyként léptek fel, hogy a rendezvény sikeres legyen.

Elek György