Építőkockák

Hóhányók. Itt most nem azokról a Florisal „felségjelű” kóválygó személyekről lesz szó, akik az odafagyott havat kapirgálják néha a hidakról, hanem a nagypályás, országos hóhányóknak a mi húsunkba vágó viselt dolgairól. Az Állami Számvevőszék megállapításai szerint a CNAS (egészségügyi biztosító) 97 millió lejjel károsította meg az így is koldusszegény egészségügyet csalással, sikkasztással, hanyagsággal, hozzá nem értéssel, szemfényvesztéssel. A tettes persze nem a CNAS, hanem ott dolgozó vezető személyek, akiknek a nevét szemérmes hallgatás burkolja. A CNAS-vezetők 2016-ban tömegesen buktak meg a vezetőknek kiírt, ellenfél nélküli „versenyvizsgán”, mert a szükséges 70 pontnak csak a töredékeit tudták teljesíteni, de a balkáni játékszabályok szerint ezért még nem kellett a bársonyszékből felállniuk, á dehogy, ez csak megsiettette őket. Maradt továbbra is az aki bírja marja alaphangulat, és talán nincs is az országban jelenleg olyan erő, mely belátható időn belül felül tudna ezen kerekedni. Komor az ég, hideg szél fújja a havat, fájó és reménytelen a pirkadat — mondja az alkalmi költő.

Más. A nép ügyvédje, egykori zsenge kormányfő, semleges mivoltában beállt pitizni a választáson győztes párt rovott múltú elnökéhez, és próbálja egyengetni annak útját, hogy az megbélyegzetten is miniszterelnök lehessen. Az is a nép fia, hát pont az ő ügyét ne intézzem? — morfondírozhat az ügyvéd úr. Ennek érdekében megtámadta hát azt a törvényt, mely tiltja, nagyon helyesen, hogy priuszos személyek kormánytagok legyenek, ombudsmanunk történelmet írhat ezzel a tettével, mert ez már az erkölcsi fertő csimborasszója. Na de nagy a konc és iparkodni kell, meg aztán a több milliós banki tartozás is erre ingerel.

Más. A képviselőház 150:83 arányban megszavazta, hogy vakációi idején a kormány rendeleteket bocsáthasson ki, a kormány azonban pártkatonákból áll, és így oda lesz természetesen az amúgy is halvány parlamenti demokrácia. Erre a képviselők 64%-a szavazott igen-nel, de 64% csak az RMDSZ fausti szavazataival jöhetett össze, még ha nem is dicsekszenek vele. Mi pedig megkezdetjük, vagy inkább folytathatjuk a hosszú megtapasztalást, hogy mi is a különbség mifelénk a politikai elmélet és gyakorlat között.

Zabálgatunk rendesen. Úgy tűnik, mifelénk azért élnek az emberek, hogy egyenek, és nem fordítva, bizony nem a legkulturáltabb hozzáállás ez. Még a nincstelenebbje sem sajnálja a pénzt az ételre, hatalmas, legtöbbször fölösleges mennyiségeket vásárolnak fel, még „szerencse” hogy ennek harmadát kidobják a végén. Az országban 2016-ban nőtt az állati termékek, a zsíradékok és a cukor fogyasztása, aggasztó egybeesés, hogy pont ez a három ételféleség terheli a legjobban az anyagcserét is, a mai bajok háromnegyede is ide vezethető vissza, hogy csak a cukor-, máj- és érbajokat, a köszvényt vagy a zsírzavarokat említsük. Egyedüli kedvező szám az elmúlt évi étkezési adatokban az igen egészséges, akár kövér halhús fogyasztásának a 12%-os növekedése. Jellemzően az elemző cikk a zöldségfogyasztással alig foglalkozik, pedig az a jó bélflóra, a jó immunrendszer záloga (a halál a belekben kezdődik), és a fokozott állattenyésztést is csak nagy energiaszükséglete miatt véli fenntarthatatlannak. Hát az ember az nem szempont? Riasztó, hogy 21%-kal nőtt a cukorfogyasztás, a cukor (szacharóz) az emberiség egyik legnagyobb mérge és megrontója. Mindenbe cukrot tesznek, a gyermekeket is édességrévületben nevelik, nem véletlen, hogy Európa népességének már közel 10%-a cukorbajos. Mindezt csak a hatalom nélküli egészségügy fájlalja, a politikum ellenérdekelt, mert részese az élelmiszeriparnak. Gyermekeink ennél jobb világot érdemelnének.

Rókászunk. Nem tudta a szatmári ember, hogy a kátyúk és csatornafedelek, a kóbor kutyák, a sok por és gáz, az áramkimaradások, a közlekedési zűrzavar, meg például a ronda új központ ellenére miért van mégis hiányérzete? Hát nem volt még rókája! Mára azonban a rókák már nem csak a szőlőben (Feuchtwanger), hanem városunkban is járnak, és a természetvédők minden nyugtatása ellenére ez nem egy egészséges dolog. Ezért azonban egyedül a rókák nem hibásak, mert ravaszak ők ugyan, de csak ösztönlények. Hibás a város, hibás a Florisal, és főképp hibásak az emberek, mert mindenhol szemét és ételmaradék hever, medvék nyüzsögnének itt, ha hegyi város lennénk. A rókák részéről viszont az a nagy kockázat, hogy amilyen az itteni ember, Szatmáron nemsokára a rókaszínű szőrmebundák lesznek a menők.

Háborgás. A 112-es sürgősségi segélyhívó használata életeket menthet, ezért minden visszaélés vele bűntett a rászoruló betegek és a közerkölcs ellen. Szinte hihetetlen, hogy 2016-ban, a megyében megesett 195 000 hívásból 37% történt valós vészhelyzetben, 63% pedig hamis riasztás volt, ez utóbbiak zömükben korlátoltságból, kulturálatlanságból, játékból, de akár rosszindulatból is, sok esetben unatkozó gyermekek részéről. Az ilyen visszaélések megelőzése a családban, a gyermekek becsületes és erkölcsös szellemben való nevelésével kell kezdődjön majd folytatódjon az iskolában, sajnos ez manapság gyérülő jelenség. Sok hamis riasztásért ezért a szülők és nevelők a vétkesek, és az lenne a legkevesebb, hogy 112 suhintásnyit mérjenek a nemesebbik felükre.

Oxigént! Szatmárt is kerülgeti a szmog (füstköd), az emberek időnként köhögnek, prüszkölnek, könnyeznek, és vacakul vannak. Fő okozói a kazánjaikban mindent elégető háztartások, de a sok ócska füstölgő gépkocsi is. Szmogtörvény azonban nincs (kedves képviselők!), ezért aztán a mérések csak öncélúak, nincs szmogriadó, nincsenek előírások az ilyenkor szükséges teendőkre és tiltásokra. Ilyen helyzetben aztán a szatmári kisember mi mást is tehet, minthogy napi imájába foglalja azt is, hogy: — Adj Uram egy kis oxigént is szükség esetén!

Ha csak e néhány építőkockát nézzük, már nem kétséges, hogy ilyenekből tartós házat húzni nem lehet.

Tisztelettel,

Dr. Zagyva Miklós