Érintetlen szépség a Király-erdő szívében

Legyen szó a Révi-szorosról, Vársonkolyos vagy Csarnóháza barlangjairól, a Jád-völgyi vízesésekről — mind-mind ismerősen cseng a természetjárók számára. Ám az Erdélyi-szigethegység nyugati része még szinte feltáratlanul őrzi kincseit.

„Turista az, akinek gyönyörűség a kilátás, akinek barátja a csend, és akinek élmény a vihar. Megáll a réteken, megbámulja a virágok pompáját, nyitott szívvel hallgatja a madarak vidám beszédét, csendes bámulattal áll meg a hatalmas fenyők alatt és áhítattal néz a magasba szökő sziklabércre. Nem esik kétségbe, ha megered a zápor, nem ijed meg a keményre fagyott úttól, nem riasztja vissza a sár és nem rémíti meg az éjszaka. A természet csak szép tud lenni!"

Zubor István

A Király-erdő az Erdélyi-szigethegység északnyugati vonulatán, Bihar megye keleti részén fekszik. A patakok szabdalta fennsík vonzerejét rendkívül gazdag karsztformáinak köszönheti. Alacsony és gyéren lakott része ez a hegyvonulatnak, de erdő borította sziklaszirtjei és festői finomsággal formált völgyei nagy múltú magyar ajkú falvakat is ölelnek. A hegység leghosszabb, de járatlan és szinte járhatatlan szurdokvölgye a Vida-szoros, bejáratát pedig a csodálatos Vida-tó mögül érhetjük el.

Nagyváradtól alig hatvan kilométerre, Lankás település határában található a Vida-tó. Bár a látogatók többségét a tavon lévő tölcséres túlfolyó látványa csábítja, mely egyedülálló alkotás Romániában, bizton állíthatjuk, hogy a környék varázsa ámulatba fogja ejteni a látogatót.

Egykoron bauxitbányászat folyt a vidéken, és a jelenlegi gát helyén a legrégebbi Lioliu malom volt található. A molnár és fia közötti területet a patak választotta el, s csupán kettőjük háza állt itt, mikor 1967-ben lezárták a medret, és gátat építettek a Vida és Toplica patakok vizének összefolyásából. A gát helyi alapanyagokból készült, 10 méter magas, és 70 méter szélesen zárja el a medret. Nem átjárásra tervezték a tetejét, viszont a tó partjára vezető oldala kellemes kikapcsolódást és felfrissülést nyújt testnek és léleknek egyaránt. A gát által fenntartott vízmennyiség 0,4 millió köbméterre tehető. A vízszint kordában tartásában segít a tölcséres átfolyó is, amely örvényként szippantja magába a vizet és zúdítja alá a gát előtti patakmederbe.

A gyűjtőtó hossza két kilométer, makadám úton végig lehet sétálni a partján az erdészházig. A hat hektáron fekvő terület kis paradicsom a szigethegység szívében. A környező fenyőerdők és tölgyek tökéletesen tükröződnek a víz felszínén, amely színét az évszaknak megfelelően változtatja azúrkéktől smaragdzöldig, míg ősszel a felszínére hullott leveleknek köszönhetően folyékony arannyá változik. A tó több halfajnak is otthont ad, sügér és pisztráng is található benne, s bár megfelelő engedély szükséges, a horgászaton kívül megmártózni is lehet a vízben — természetesen kellő távolságra a tölcsértől.

A természetjárók számára kellemes erdei sétát nyújt a tó megkerülése, míg a mellékvizek ágai, illetve az erdei ösvények páratlan növényvilággal csalogatják a vendégeket.

Az igazi kalandot és kihívást viszont a több mint 10 kilométer hosszú vadregényes Vida-szurdok jelenti. A Király-erdő legnagyobb szorosának a bejáratánál állunk, elhagyva az erdészházat. Komoly felfedezés veheti kezdetét a patak medrében, hiszen az egész szoros bejárása nehézségét tekintve több napot is igénybe vehet. A kezdetben csendesnek és sekélynek tűnő víz egyszerre kiszélesedik és lelassul. Olybá tűnik, mintha állna. Kövein kell egyik oldalról a másikra átjutni, vagy kidőlt fatörzseken átkapaszkodva. A víz felszíne átlátszó és kristálytiszta kezdetben, majd vad fordulatot vesz, és vízesésként zubogni kezd. Mélysége eléri a méteres magasságot, és zavaros sodrása megnehezíti a benne való haladást. A szurdokot magas sziklafalak ölelik, amelyek hol egészen közel hajolnak egymáshoz, máshol pedig falként merednek egyenesen az ég felé. Járható út vagy ösvény nem vezet végig a szurdokban. A legtöbbször a vízben kell gázolni, vagy úszni is, ha a tavaszi olvadást vagy esőzést követően indulnánk útnak. Máshol a sziklapárkány keskeny peremén kapaszkodni. Semmiképpen nem tanácsolnám magányos felfedezésre, sem könnyű családi kirándulásnak, mert embert próbáló, nagyon nehéz terep. A szurdok elején egy menedékként is használt barlangot találhatunk, míg a szurdok egészében több mint 300 barlangot, mélyedést, repedést rejt magában.

A patak öt elnevezést tudhat magáénak változatos sodrásának köszönhetően. Fent a Tizfalusi-karsztfennsíkon, Tomnatec határában ered a Vörös-gerincnél a Száraz-ág. Ahogy a bizonytalan vízfolyás kicsit megerősödik, Letea lesz a neve. A Sólyom-kő alatt, a Gorieşului-karsztforrásnál, ahol egy szoros kezdődik, Holoddá változik. Kicsit kitágul a Vida-rét felől érkező patak csatlakozásánál, innen a Vida nevet kapja természetesen. Majd a szoros kövein, szikláin át a tavon kiér a tágas Belényesi-medencébe, ahol is Papmezőnél ismét felveszi a Holod nevet.

Mi ámulattal figyeltük a Vida-tavat s a tavat őrző két kutyust, akik minden neszre rohantak át az ösvényen, majd vissza; le a mederhez, majd vissza hozzánk. Néztük a felszínen tükröződő trópusi hatású varázslatot, a víz fölé hajló fűzfa ágait. Majd az ösvényen elindultunk megkerülni a tavat egész az erdészházig. Onnan ugyan átmentünk a patak másik oldalára, nem a szurdok bejáratához értünk, hanem egy mellékágat követve, felfelé egy domboldalon. A patak mellett haladva millió virág, zsenge moha és fafaragásra hasonlító dombormű törzsű fák között színes gombavilágra bukkantunk. Igaz, nem volt egy vadregényes patakgázoló túlélőtúra, de nagyon kellemes kikapcsolódást nyújtott, és örömmel térünk majd vissza.

Szöveg: Habarics Ilona

Fotók: Habarics Zsolt