Értekezlet és találkozó a kültelkiben

Lelkészértekezletet és kántortalálkozót tartottak egy időben, egy helyen, egy szívvel, amelynek célja a lelkipásztorok és a kántorok együtt munkálkodásának megsegítése, megerősítése volt.

A lelkipásztorok a szatmári egyházmegye különböző területeiről, a kántorok pedig a Királyhágómelléki Református Egyházkerület minden részéről érkeztek a kettős találkozóra, amelynek pénteken délelőtt a Szatmár-kültelek templomához tartozó gyülekezeti terem adott otthont. Christoph Tapernoux svájci, volt Sankt Gallen-i lelkipásztor, egyháztörténeti kutató, professzor volt az előadó, aki Higyed János kültelki és Higyed István mikolai lelkipásztornak is volt a tanára, s többször volt már vendégelőadója a lelkészértekezletnek, mindig egy évforduló (Kálvin János, Husz János) kapcsán. Ez alkalommal Zwingli Ulrich svájci reformátorról szólt, annak apropóján, hogy ötszáz évvel ezelőtt Zwingli január elsején prédikált először a Grossmünsterben, Zürich legnagyobb templomában — ettől a naptól számítják a svájci reformációt. Amikor először prédikált a nagytemplomban, átvéve az ún. lectio continua szerinti igehirdetési formát, azaz a bibliai könyvek folyamatos magyarázatát vezette be a régi, tradicionális, évi ünnepekhez kötött textuárium magyarázása helyett.

Az előadásból az tűnt ki, hogy Zwingli lelkiismeretes, de mai szemmel nézve idealista ember volt. Azt gondolta: ahogy vele megtörténik az, hogy az Isten igéjét olvasva felfedezi az igazságot, és ez őt átformálja, az ige prédikálása, amit hol megengedtek, hol betiltottak, az a tömegeket is ugyanilyen meggyőződésre juttatja majd, ebből fakadóan pedig az egész államszövetség meg fog újulni, reformálódni fog. Ezzel szemben volt idő, amikor hazaárulónak nevezték, mert azt mondták, a reformációval testvérháborút indított, részt is vett a háborúban.

Zenei része is volt az előadásnak. Zwingli zenei képességeit már egészen zsenge korában felfedezték, nagyon jó hangja volt. Amikor kolostorba vonult, bevezették az éneklés tudományába, sőt, zenei képzettségben korában kiemelkedő volt. Legalább hat hangszeren játszott, zenét is szerzett. Mégis az a legelterjedtebb, zenével kapcsolatos hír róla, hogy kidobatta a hangszereket a templomból. Tudni kell azonban azt is, hogy akkor a zenei élet fejlődésével olyan formák és dalok keletkeztek, amelyeket nem tudott elképzelni templomi közösségben. Azért, hogy teljes figyelemmel imádkozhasson az ember, és odafigyeljen Isten igéjére, számára a zene zavaró tényezőnek bizonyult. Nem zeneellenes volt, hanem az igének és az imádságnak a tisztaságára ügyelt.

Az előadást Higyed István és Higyed János fordította, Máthé Róbert egyházmegyei lelkészértekezleti elnök pedig megköszönte azt a jelenlevők nevében.

Az előadás és a közös ebéd után a kántorok számára folytatódott a konferencia. Egy karácsonyi összeállítást hoztak az egyházkerület képviselői, élükön Orosz Otília egyházkerületi zenei előadó tanácsossal és Higyed Gyöngyi egyházmegyei előadóval. Ezt az összeállítást tanították, adták tovább, majd megbeszélték az eljövendő zenei teendőket, programokat.