Érthetetlennek tűnő pálfordulás
Egy hete teljes egyetértésben megszavazták, most az Alkotmánybíróságon támadják a kisebbségek anyanyelvhasználatát az egészségügyben — érdekes svindlik azért bőven vannak a történetben.
Április 11-én a képviselőház döntő házként (ellenszavazat nélkül!) elfogadta azt törvénytervezetet, amely garantálja az anyanyelv használatát mind az egészségügyben, mind a szociális ellátást biztosító intézményekben (azaz gyermek- és idősotthonokban) azokon a településeken, ahol a kisebbség (magyarok) számaránya eléri a 20 százalékot vagy az 5000 főt. A hírnek természetesen örvendő, racionális elme elgondolkodott ugyan azon: hogyan is fog ez jól működően megvalósulni a gyakorlatban, de arra számított: menet közben kialakulnak a dolgok.
Gondolkodtak azonban mások is, s szürkeállományuk tornáztatása nyomán (és természetesen más-más oknál fogva) a Nemzeti Liberális Párt (PNL), a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) és a Népi Mozgalom Pártja (PMP) az Alkotmánybíróságon támadta meg a törvénytervezetet. A beadványt a három politikai formáció 124 képviselője (akik április 11-én megszavazták) „írta alá” — volt aki úgy, hogy nem is tudta, mihez adja kézjegyét, mert csak az aláírásgyűjtő ívet tolták elé, és volt, aki az „aláírása” pillanatában nem is tartózkodott Bukarestben, mint Romeo Nicoară Szatmár megyei képviselő, akinek a szatmári kollégái hívták fel a figyelmét arra, hogy a listán az ő neve is szerepel.
Az alkotmánybírósági vétózás ötletgazdája a Népi Mozgalom Pártja (PMP) volt, aki az 5000-es létszámküszöböt alkotmányszegőnek és diszkriminatívnak tartja — a belső választások lázában égő Nemzeti Liberális Párt pedig azonnal lecsapott a lehetőségre. Hiszen a téma (azaz törvénytervezet) most már garantáltan sok és nagy viharokat kavar, ami számtalan nyilvánosság, kamerák előtti szereplésre biztosít lehetőséget a liberális párt vezetői tisztségeire áhítozóknak. Az aláíráshamisítás, úgy tűnik (az érintettet leszámítva), senkit nem zavar.
„Nem írtam alá, nem is értek vele egyet”
A politikust mélyen felháborították a történtek, és értetlenül áll a belső választások lázában égő pártja pálfordulása előtt. „Nagyon kényelmetlen és kellemetlen helyzetbe hoztak kollégáim. Én nem írtam alá a beadványt, és nem is értek vele egyet! Szatmár megyei parlamenti képviselőként nem tudok egy ilyen kezdeményezést támogatni — annál is inkább, mivel az országban egyedüli megyeként Szatmáron mind a helyi, mind a megyei önkormányzatban koalícióban dolgozik a PNL az RMDSZ-szel, amit nagyra értékelünk, és a munkát együtt kívánjuk folytatni” — hangsúlyozta lapunk megkeresésére Nicoară, hozzátéve: józan ésszel nem érti, a PNL miért mászott bele ebbe a zűrzavarba. Mint mondta, azon a napon nem is volt Bukarestben, amikor pártkollégái összeállították és az Alkotmánybírósághoz benyújtották a listát. „Megnéztem a listát, és a nevem, illetve egy aláírás is szerepel rajta, de én nem írtam alá, valószínűleg a kollégáim helyettem töltötték ki az űrlapot, hogy legyen tele. Bár azt sem értem, miért volt szükség az én nevemre is, hiszen ahhoz, hogy érvényesen benyújtható legyen az Alkotmánybírósághoz a dokumentum, 50 törvényhozó támogatása is elegendő. Volt már rá példa, hogy ha valamelyik képviselő nincs jelen, akkor telefonon kérik a támogatását, de engem most sem telefonon, sem e-mailben nem kerestek meg, és nem kérdezték meg, hogy alá akarom-e írni ezt a kezdeményezést — amellyel egyáltalán nem értek egyet, mert nem fér bele a XXI. századi európai ember normális felfogásába” — mondta. „Mivel a törvény lehetőséget ad arra, hogy amennyiben a törvényhozó meggondolja magát, visszavonhatja aláírását, ezért felszólítottam kollégáimat, hogy kérvényezzék nevem törlését a listáról, mert ez nagyon nem volt helyes és tisztességes eljárás” — tette még hozzá.
Szabó Kinga Mária
