Érzelmi alapú másság

Egy nagyon érdekes televíziós vitaműsort láttam a másságról, amelyben több olyan kérdésről esett szó, ami a mindennapi beszédben és a médiában már-már el van csépelve, de amikor ezekre a kérdésekre megpróbálnak választ adni, a végletekbe tévednek, és arra a következtetésre jutnak, hogy nem lehet változtatni, el kell fogadni olyannak, amilyen. Ha nem egy hozzánk közel álló homoszexuálisról van szó, elfogadjuk vagy elítéljük a másság fogalmát anélkül, hogy annak valódi okait keresnénk és az utat a változáshoz. Nagy tévedés azt hinni, hogy ezek a problémák egy-két ember problémái. Az egyének határozzák meg a társadalmat, de a társadalom lényegesen kihat az egyénekre. Ugyanúgy a tegnap bizonyos mértékig meghatározza a mát, a ma pedig a holnapot. Mindenkinek lehetnek álmai és vágyai, de csak azokat lehet megvalósítani, amelyeket előkészít az ember, megtervez és dolgozik értük. Amit a múltban teszünk, annak a mában érezzük a következményeit, amit ma elhibázunk, annak holnap fognak érezhetővé válni a hatásai. Valahol erről szólt ez a vitaműsor, ebből a nagyon érzékeny témakörből megközelítve. A sokat hangoztatott másságról beszélve mindig szóba kerül, hogy melyik oldalról nézve, milyen szempontokat figyelembe véve állapíthatjuk meg, hogy mit jelent a másság. A hibákat ezen a területen is mindig a mában kell észrevenni, a rossz szokásoktól is a mában kell megválni. Ez viszont csak akkor lehetséges, ha el tudjuk dönteni, hogy számunkra mi a jó és mi a rossz. Minden ember fogyasztja önmagát, gyakran megbánás nélkül ott hagyja a tegnapot, gyengeségei miatt toporzékol, mindig megígéri, hogy nem ismételi meg a hibáit. Csak az tud valamit újrakezdeni, aki tisztázza a múltat. Ez nem egyszerű, de ha megvan a szándék, az már egy lépés az elinduláshoz. Az első lépésnél lényeges, hogy a vágyak legyenek szétválasztva az illúzióktól. Ehhez viszont fontos az önismeret. A másság nem csak a homoszexualitásra vonatkozik, éppen ezért érthetetlen, hogy az utóbbi években miért kapott olyan nagy szerepet a közbeszédben és a médiában ez a terület. Lehet-e időhiányra fogni azt, hogy nem szilárdítjuk, nem dúsítjuk magunkban azt, ami jó, és nem próbáljuk kiszűrni azt, ami akadályoz. A gyerek túl hamar felnőtté válik, szinte semmit nem tesz magáért, a hozzá közelállókért, a közösségéért, a társadalomért, és máris itt az öregség. De ez alatt a rövid idő alatt is sok a kudarc, és kevés az eredmény. A vitaműsorban arról is szó esett, milyen szerepe van a családnak és milyen szerepük van a közösségeknek, a társadalomnak abban, hogy a XXI. században kezd elfogadottá válni a homoszexualitás. Számtalan választ lehet adni erre a kérdésre, de tudományosan egyik sem bizonyítható. Talán azért, mert érzelmi okok vannak a háttérben, az érzelmi szempontok pedig egyénekre, egyéni párkapcsolatokra vannak szabva. Olyan dolgok ezek, amiket a végtelenségig lehet magyarázni, de megmagyarázni sosem.