„És megtelének mindnyájan Szentlélekkel...”

A pünkösdi református istentiszteletek keretében vettek először úrvacsorát azok a fiatalok, akik az azelőtti vasárnapon konfirmáltak, és ezáltal jogosultak lettek az úrvacsora vételére.

Pünkösd az első keresztyén anyaszentegyház megalakulásának ünnepe —hangsúlyozta vasárnapi igehirdetésében Higyed János Mátyás, a Szatmár-Kültelek Református Egyházközség lelkipásztora. A pünkösdi Lélek csodájával a Jézus által megígért új korszak kezdődött el: a keresztyén egyház korszaka. Olyan korszak, amelyben mindenki megélheti és átadhatja az örömhírt: Jézus által Isten megvált bennünket a bűn és a halál uralma alól. A pünkösdi események jelentőségét nem kizárólag annak az egyetlen napnak a történéseiben kell szemlélnünk, hanem abban a hatásban is, amely alapján mi is keresztyéneknek, Krisztushoz tartozóknak mondhatjuk magunkat. A Szentlélek Istennek kell eljönnie ahhoz, hogy felismerje és megismerje a világ: Krisztusban van a megváltás ajándéka. Erre mutat rá a pünkösdi Lélek a maga csodálatos és hatékony módján. Az első pünkösdtől napjainkig keveset változott a pünkösdi eseményekhez való hozzáállás. Mindezt ma is egy kettősség jellemzi. Egyesek igyekeznek megérteni a pünkösdi csodát és megérteni, hogy az nem más, mint a próféciák beteljesedése, próbálnak választ keresni arra a kérdésre, hogy van-e értelme a pünkösdnek, van-e jelentősége annak, hogy együtt ünnepelhetünk? Mások pedig ugyanúgy, mint az első pünkösdkor, csúfolkodnak, elképzelhetetlennek tartják azt, hogy a Szentlélek által megtörténhet életünkben a megújulás. A ma élő ember számára a pünkösdi csoda átélése lehet a legnagyobb ajándék. Azok, akik át tudják élni ezt a csodát, megváltoznak. Minden emberben ott van a vágy a változtatásra, de nem mindenkiben van erő, hogy azt véghez vigye. Pünkösdkor befejeződik a prófécia: „Tiveletek vagyok minden napon a világ végéig”.

Úrvacsora

Bartha Sándor nyugalmazott lelkipásztor úrvacsorai ágendájában arra figyelmeztetett, hogy a keresztyén egyház azt a közösséget jelenti, ahol Istent imádjuk, nevéről vallást teszünk és közösségben vagyunk egymással. Ezt a közösséget ápolni, építő módon segíteni kell, és nem elhagyni, elfutni tőle. Azért nem kell elhagyni, mert ennek a közösségnek, az egyháznak győzedelmes és üdvösséges jövője van: „Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk” — írja János evangélista (1: 5,4). A továbbiakban a két lelkipásztor kiszolgáltatta az úrvacsora sákramentumát, előbb a múlt héten konfirmáltaknak, majd a szülőknek, keresztszülőknek, hozzátartozóknak és a gyülekezet tagjainak.

Elek György