Európa sorsdöntő korszaka

A Facebook-botrány kiszivárgása után egyre többen kezelik tényként vagy legalábbis kezdenek elgondolkodni azon, hogy a kisebb vagy nagyobb szinten megrendezett választások nagyon sok helyen csak szemfényvesztések, hiszen azokat valamilyen csalafintasággal, befolyással, nyomással, zsarolással irányítják. Így nem mindig a többség akarata érvényesül, hanem bizonyos érdekcsoportéké, hatalmi tényezőké. Egy ideje az értelmiség gyakran hangoztatja: nem vezet jóra az, hogy a könnyen befolyásolható többség döntsön olyan dolgokról, amelyekről az egyszerű embernek aligha van fogalma. Angela Merkel német kancellár azt nyilatkozta, hogy sorsdöntő korszakát éli az EU, aminek reformja nem lehet az „elitek projektje”. Az EU több a kontinens békéjét biztosító formációnál, olyan „projektnek” kell lennie, amely megmutatja, hogy „értékeinket és érdekeinket csak együtt tudjuk érvényesíteni a világban”, és ebben „sokszínűségünknek gazdagítania, és nem zavarnia kellene bennünket”. Ma már egyre világosabbá válik, hogy súlyos bajban van Európa, de a gondok nem tegnap kezdődtek. A nyugati elitek szembefordultak nemzetükkel és társadalmukkal, regnálásuk közönséges árulásba fordult. Ezt a nyugat-európai politikusok nem hajlandóak belátni, igazuk van azoknak, akik azt vallják: ezeknek a politikusoknak nincs mit félteniük, mert nem forog kockán a gyerekeik és unokáik jövője (a legtöbbjük nem rendelkezik utódokkal), a nemzetük jövője sem aggasztja őket, mert arról már akkor lemondtak, amikor nem arra törekedtek, hogy a nemzet növekedjen, hanem idegen nemzetek fiaival kezdték el pótolni a hiányt. A nyugat-európai országok lassan oda jutnak, hogy választásokkor — akkor is, ha az nem lesz irányított — kisebbségbe kerülnek az őshonos nemzetek. Így került és kerül kisebbségbe egyre több településen az erdélyi magyarság is. Itt még — de nem tudni, meddig — nem a bevándorlók, hanem az elvándorlók miatt. Ahány magyar hagyta és hagyja el az erdélyi településeket és települ át egy másik országba egy boldogabb jövő reményében, annyi darab föld kerül át az itt maradó többségi nemzet tulajdonába, és olyan arányba gyengül azoknak a magyaroknak az ereje, akik itt maradnak. Európa sorsdöntő korszaka előtt át kellene gondolni, mi az, ami a reformmal bekövetkezhet. Bármi történjen, mindenképpen az „elitek projektje” lesz. Vagy a manipulálni jól tudó és sok eszközt ismerő politikai elité, vagy a jelenleg válságban lévő értelmiségi elité. Bármelyik változat fog érvényesülni, nem a többség akarata győz, ugyanis a többségnek ma már nincs akarata — lehet, hogy eddig sem volt?