Exkluzív interjú: A caritas a jelenlétben kell hogy megnyilvánuljon
Utoljára módositva: 2018-08-22 16:35:02

Július elején a Szatmári Egyházmegyei Caritas élén személycsere történt. A mandátuma végéhez érkezett dr. Láng Lászlót ft. Román János nagybányai esperes váltotta. Az újonnan kinevezett vezérigazgató exkluzív interjút adott szerkesztőségünknek terveiről céljairól.

— Régi ismerősként köszöntik önt a szatmáriak az új tisztségében is, hiszen sokunk számára emlékezetes marad a Kálvária-templom felújítása, melyben aktív szerepet vállalt. Számíthatunk arra, hogy a Caritas élén is hasonló látványos megvalósításokat tervez?

— Több oka van annak, hogy Szatmárhoz kötődöm. Először azért, mert itt végeztem a középiskolát a Hám János Római Katolikus Líceumban 1999-ben. Négy évet laktam itt, és pappá szentelésem után Szatmárra kerültem a székesegyházba, itt voltam káplán. Gyönyörű szép egy év volt káplánként és nagyon örültem az itteni fiataloknak és a velük való együttműködésnek. A liturgikus programokon kívül olyan is volt, hogy pincejavítást végeztünk közösen vagy a gyerekek egy Mikulás-előadással ajándékozták meg szüleiket. Ezután átkerültem a Kálvária-templomba. Ami látványosabb megvalósításnak mondható, az a templom felújítása volt. Amit ezzel a beruházással kapcsolatban kiemelnék az, hogy az egész csapatmunka volt. Ez nem egy embernek a one man show szereplése, valakinek az ügyessége, hanem egy csapat eredménye. Olyan szerencsés helyzetben voltam, hogy voltak megfelelően szakképzett, nagyon nyitott, jó szívű és jó szándékú emberek, akik érezték a kihívások fontosságát és tudtak megoldást is találni. Legtöbbször nem is az embernek kell mindent kitalálnia, hanem a megoldás ott van mellettünk, csak észre kell venni. Ezért az együttműködésért, amit Szatmárnémetiben megtapasztaltam, nagyon hálás vagyok. A Kálváriában eltöltött évek után öt évig voltam Nagybányán. Ami számomra ott különleges és nagyon szép volt, az a karitatív intézményekkel való együttműködés. Két éven keresztül működött, és működik most is. Minden hónap első csütörtök estéjén közös szentségimádás volt, amikor a Szatmári Egyházmegyei Caritas, a Máltai Szeretetszolgálat, illetve más karitatív intézmények képviselőivel havonta egyszer találkoztunk, együtt imádkoztunk és utána együtt vacsoráztunk. Ilyen találkozón derült ki, hogy milyen fontos az intézmények közötti együttműködés és így jött az ötlet, hogy legyen egy feketelista, amelyen azok szerepeljenek, akik annyira ügyesen kihasználják az intézményeket, hogy egyiktől a másikhoz mentek, így a különböző szervezeteinken keresztül, tudtunkon kívül ugyanazokat az embereket segítettük. E mellett rájöttünk, hogy lehet egymásra építeni, és örömmel mondhatom, hogy volt több közös akciónk is, amikor az intézmények együtt dolgoztak. Pl. a Szent Erzsébet-napi ételosztás és program, vagy fiataloknak az önkéntes program, illetve a nyári táborok.

— A Nagybányán elkezdett tevékenységet Szatmárnémetiben is szeretnék meghonosítani?

— Természetesen, ami ott elindult, szeretnénk, hogyha folytatódna itt, Szatmáron is. Ugyanis én nemcsak a Caritasnál dolgozom, a Nagybányai Máltai Szeretetszolgálatnak mind a mai napig a lelki vezetője vagyok. Szeretném megtartani ezt az intézmények közötti együttműködést és jó kapcsolatot, mert úgy érzem, ha együtt dolgozunk, sokkal nagyobb áldás van a munkánkon is, és sokkal hatékonyabban tudunk jelen lenni a társadalomban.

— Ezt lehet akkor úgy is értelmezni, hogy a Szatmári Máltai Szeretetszolgálat tevékenységébe is aktívabban be fog kapcsolódni?

— Nagyon szeretném. Eddig is volt velük együttműködés, és remélem egyre szorosabb lesz a jövőben. De nem csak velük szeretnék együttműködni, azaz nem csak a katolikus intézményekkel, hanem a megyében működő összes civil szervezettel. Azt el tudom képzelni, hogy azokkal az intézményekkel, amelyek ugyanazon szakterületen tevékenykednek, kicsit jobban ismerjük meg egymás munkáját és erősítsük egymást, mert az nekünk is fontos, hogy legyen partnerkapcsolat nemcsak külföldiekkel, de városi szinten is. Mert ha öt ember vagy öt intézmény van egy adott területen, jó az, ha ezek tudnak együtt dolgozni és megismerik egymást. Tehát ez lenne az egyik legfontosabb tervem, a civil szervezetekkel való együttműködés.

— Fogalmazott-e meg célokat, melyeket meg szeretne valósítani vezérigazgatóként?

— Fontosnak tartom még, hogy a plébániákkal, plébániai közösségekkel egyre inkább és egyre jobban tudjunk együttműködni. Nagyon örülök annak, hogy a Caritas egy egyházi szervezet. Az egyháznak van két keze, két tüdeje: az egyik az evangélium hirdetése, a másik az evangélium gyakorlatba ültetése és az emberek segítése. Tehát szociális téren még inkább jelen lenni a társadalomban, de a plébániáinknak köszönhetően nagyon sok helyen működik szeretetszolgálatos csoport, vagy a nőszövetség, vagy a ferences világi rend, vagy a Mária légió, vagy a Rózsafüzér-társaság stb. Ezen csoportok mindegyikének van egy karitatív jellegű munkája is, és szeretnénk, ha velük együttműködnének. Meg is történt egyfajta megkeresés az idei iskolatáska-gyűjtési akció alkalmával. Tehát a Caritas felhívása nemcsak a társadalom irányába szól, hanem a plébániák felé is. Minden plébániát értesítettünk, hogy ha be akarnak kapcsolódni az iskolatáska-gyűjtési akcióba, akkor megtehetik, és jelezhetik szándékukat. De ha valamelyik plébánia, kis közösség igényel ilyen jellegű segítséget, és tudunk segíteni az ottani fiataloknak, gyermekeknek, szintén kereshet bennünket. Örülök annak, hogy a kollégák jó része jó néven is vette a megkeresését, és hiszem azt, hogy együtt is fognak működni velünk.

— Tervezi-e, hogy szorosabbra fűzi az együttműködést az önkéntesekkel?

 

— Igen, a másik tervem épp az önkéntesek jelenlétének megerősítése. Hála Istennek nagyon sok ügyes és szakképzett munkatársunk van, és örülök neki, hogy velük együtt dolgozhatom. Ez tényleg kellemes meglepetés, hogy amikor megoldandó helyzettel találkozom, ilyenkor döbbenek rá, hogy milyen értékes és jó munkatársaim vannak. Azt is tudom, hogy intézményeinknek megvan a maga sajátossága, ami nagyon jó. Ez azt jelenti, hogy színes a Caritas élete, önkéntesekre pedig szükség van minden intézményben. Több központunkat látogattam már meg, így tudom, hogy szükség van önkéntesekre. Jelenleg is azon dolgozunk, hogy év végéig összeállítsunk egy intézményre szabott önkéntes programot, hiszen nem mindegy, hogy az önkéntesek idősklubba vagy óvodába látogatnak el. Mindegyik intézmény ki fog dolgozni egy önkéntes programot, meghatározva azt, hogy kb. hány önkéntest várnak, ha megjelennek az önkéntesek, konkrétan milyen feladatokat bíznak rájuk stb. Minderre azért van szükség, hogy operatívak legyünk és ne legyen elpocsékolt idő senki részéről. Mindenkinek értékes az ideje, a vállalt feladata pedig még értékesebb, a semmittevés meg nem használ senkinek. Ezért fontos, hogy az intézmények ezt kidolgozzák és ennek függvényében tudunk mi is célszerűen megszólítani embereket, iskolákat, fiatalokat, sőt, miért ne, felnőtteket is, mert nagyon sok áldás van ezen az együttműködésen.

— Változatos szolgáltatásokat kínál a Caritas a szatmáriaknak. Valamelyik intézmény bővítése, fejlesztése tervben van-e?

— Természetesen. Papi embereknél van egy íratlan törvény: miután egy új helyre kerülsz egy éven belül nem változtatsz sok mindent, hanem annál többet tanulsz, és utánanézel a dolgok miértjének. Hogyha működik valami, azért működik, mert ez egy jó megoldás, az esetleges hiányokat vagy észrevételeket le kell írni és utána kell nézni, hogyan lehet változtatni és milyen irányba kell bizonyos intézményeket fejleszteni, illetve ami problematikusan működik, azoknak a kellemetlenségeknek a kiszűrésére meg kell találni a megoldást. Most egy évig jegyzetelek. Miután megismerem a háttérét és megtanulom mindazt, amit az intézmények működéséről tudnom kell, akkor természetesen a kollégákkal együtt szeretném, ha fejlesztenénk azt, ami fejleszthető.

— Van-e olyan elem a Caritas működésében, amire nagyobb hangsúlyt szeretne fektetni?

— Amit nagyon fontosnak tartok, az a kommunikáció. Azt hiszem egy intézmény, egy család és a Caritas szervezet akkor működik jól, ha sokat kérdezünk és érdeklődünk egymás iránt. Tehát egyrészt a kérdőjel használata házon belül nagyon fontos, másrészt pedig a Caritason belül a belső kommunikációt is fontosnak tartom. Mi hárman — dr. Kósa Attila szociális igazgatóval és Huszti Mónika gazdasági igazgatóval együtt — vagyunk igazgatók, ezért fontos, hogy mindhárman mindenről tudjunk, a döntéseket pedig együtt hozzuk meg. Arra is oda fogunk figyelni, hogy házon belül ne legyen olyan információ, ami nem jut el megfelelő időben megfelelő helyre és aminek én, személy szerint nagyon örülnék, az az lenne, ha a különböző városokban, településeken működő Caritas egységek érezzék azt, hogy részei ennek a vérkeringésnek, hogy ők is ugyanolyan fontosak, mint a központi iroda. Ezért már el is indultam egy körútra, és szeretném ezt a kapcsolatot megerősíteni. De nemcsak a belső kommunikációt tartom fontosnak, hanem azt is, hogy a helyi és megyei szinten, úgy Szatmáron, mint Máramarosban a velünk hasonló feladatot végző intézményekkel való kommunikációt erősítsük, jól együtt tudjunk dolgozni az állami szervekkel. Ezenkívül ami a Caritasnak nagyon lényeges feladata és jól működik — ez a külföldi irodának is az erőssége — az a külföldi támogatókkal való kapcsolattartás. Ez nagyon fontos, mert nagyon sok mindent tudunk tanulni tőlük és azt hiszem, nekünk ezt kötelességünk megismerni.

— A külföldi támogatókkal milyen az együttműködésük?

— Tudomásom szerint elég jól működik, a külföldi partnerek érdeklődnek és figyelemmel kísérik a Caritas működését és adományaikkal segítenek is bennünket. Az, hogy ez most csökkenő tendenciát mutat vagy sem, nem tudom, azt viszont igen, hogy létezik. A külföldi partnerekkel való együttműködést még jobban szeretnénk megerősíteni. Már kétszer voltam külföldön munkalátogatáson, mely idő alatt nyolc külföldi intézménybe látogattam el. A jövőben is szeretném, ha legalább évente kétszer el tudnék menni munkalátogatásra. Ugyanúgy a romániai Caritas szervezetek mindegyikét szeretném meglátogatni és a kapcsolatot tartani velük. Én azt hiszem, ez a vezérigazgató feladata, ez az átívelő vagy intézményeket áthidaló szerep, és szeretném is ezt megtenni.

— Meddig tart vezérigazgatói kinevezése, lesz ideje építkezni?

— Tudomásom szerint a Caritas igazgatói kinevezés öt évre szól. Ezután tudnék vonalat húzni és elmondani, mi történt addig. Remélem, hogy az egész nem lesz füstbe ment terv. Abban azonban biztos vagyok, hogy egyedül képtelen vagyok bármit is csinálni, mert ez egy csapatmunka és nagyon fontos, hogy a Caritas-család tagjai érezzék, tényleg azért vagyok itt, mert azt akarom, hogy jól működjön az intézmény és együtt sok szépet tudunk építeni.

— A vezérigazgató cseréjével párhuzamosan történt-e egyéb infrastrukturális változás?

— Az egész infrastruktúra maradt. Személyzet szempontjából nem volt változás, nem is akartam, és nem is szeretnék épp azért, mert nem kell megbolygatni azt, ami működik. Azt kell megbolygatni, ami nem működik, és ott esetleg, ha nem is személyzetváltást kell beiktatni, de meg kell nézni, hogy melyek azok az alapelvek, amelyeket módosítani kell. Ezek mindenképp házon belül módosíthatók.

— A nagyközönség számára már ismert akciókat a jövőben is meg fogják szervezni? Ezeken tervez változtatást?

— Semmiféleképp nem szeretnénk megszüntetni olyan tevékenységet, ami működik. Viszont azt tudom, hogy nagyon ügyes fiataljaink vannak, zenészek, művészek. Azt el tudnám képzelni, hogy velük együtt több kulturális programot szervezzünk a filharmóniával vagy különböző iskolákkal együttműködésben. Örülnék, ha az emberek nyitottak lennének, és szívesen dolgoznának velünk együtt, mert hiszem azt, hogy nincs fölösleges vagy plusz ember egy karitatív tevékenységben, mert ott mindenkinek megvan a maga kis szerepe, és mi ezt szeretnénk felkutatni és ezekkel az emberekkel szeretnénk együtt dolgozni.

— A Caritas folyamatban lévő projektjeit tervezik befejezni, esetleg terveznek-e új projekteket beindítani?

— Az egyik fontos feladata az volt a Caritas munkatársainak az elmúlt egy hónapban, hogy nézzék meg a kifutó pályázatokat, tehát a befejezéshez közelítő pályázatokat, hogy azokat hogyan tudnánk folytatni, esetleg finanszírozást keresni a már elindult és működő tevékenységeknek. Természetesen új pályázati lehetőségeket is keresünk minden működési területünkön. Minden, amit meg tudunk tenni és hasznos a közösség számára, azt meg fogjuk tenni.

— Ha már finanszírozásról esett szó, hogyan érinti önöket a folytonosan változó törvénykezés, a támogatási rendszer módosítása?

— Azt mondták a régi rómaiak, hogy csak olyan törvényt érdemes meghozni, amelyik hét generációra előrenézve jó. Ha ezt 2000 évvel ezelőtt tudták és gyakorolták, kicsit furcsának tartom azt, hogy nem működik most. Pedig nem nekünk kell kitalálni egy államnak vagy egy állami intézménynek a működését, s nem is szeretnék erről véleményt mondani. Viszont megérezzük a döntések súlyát és sajnos nem pozitívan érint, de nem csak a Caritast, hanem a többi karitatív intézményt sem, valószínűleg épp emiatt egyik-másik szolgáltatást be kell majd zárni. Erről mi nem tehetünk. Mindenkinek megvan a maga feladata, felelőssége, és ilyen szempontból figyelemmel kell kísérni a törvénykezést. Igyekszünk megoldást keresni minden kellemetlenebb kihívásra. Nagyon nagy segítség, hogy a helyi önkormányzatok értékelik munkánkat, és a Caritas mellett állnak a nehezebb időkben is.

— Eddig sikerült úgy túllépni minden nehézségen, hogy egyetlen szolgáltatást se kelljen megszüntessenek. Lát esélyt erre a továbbiakban is?

— Tudja, külföldön kérdezik van-e létjogosultsága Románia külföldi támogatásának, csak azért, mert 2007 óta mi is az Európai Unióban vagyunk és ez azt jelenti, hogy a magunk lábára kellene állni, azaz, ha már mi kaptunk támogatást, akkor ezt a támogatást adjuk tovább nálunk szegényebb országoknak. Most ott vagyunk, hogy több mint 25 éve még mindig nem tudunk úgy működni, hogy esetleg nálunk szegényebb országokat támogassunk. Ezt nagyon nehéz megmagyarázni külföldi partnereknek, hogy nem olyan egyszerű és nem olyan átlátható itt a helyzet. És nyilván a nagybányaiakkal való együttműködés és az önkéntesség, mint terv az azért is van, hogy kicsit a saját talpunkra is tudjunk állni. Nem tudom, hogy meddig lesznek hajlandóak a külföldiek minket támogatni, hiszen egyre több a kihívás a világ más részein vagy éppenséggel náluk, országon belül. Azt nyugodtan el lehet mondani, hogy a menekültek nagy számú jelenléte miatt Németországban csökkent a Románia iránti érdeklődés, mert ott kell megoldjanak bizonyos helyzeteket országon belül és inkább azt prioritizálták. Nem jelenti azt, hogy bennünket nem támogatnak, de ilyen esetben előfordul az, hogy nem Románia az elsődleges cél, hanem valami esetleg valaki más, és a kérdés az, hogy ilyenkor mit tudunk tenni.

— Zárógondolatként mit üzen lapunk olvasóinak, a szatmári lakosságnak?

— Meghívás lenne a kedves olvasó számára, hogy amennyire csak lehet és amennyire a szíve engedi, nem anyagi helyzete, hanem szíve, legyen barátunk és testvérünk ebben a hatalmas és gyönyörű szép munkában, mert hiszem azt, hogy a szeretet nem csak azt jelenti, hogy valakit pénzelek, a szeretet, a caritas (szerk. megj.: római katolikus terminológiában az Isten és a felebarát iránti szeretet terminusa) elsősorban a jelenlét. Lehet ez egy kézfogás, egy ölelés, egy icipici jele annak a krisztusi szeretetnek, amelyet mi képviselünk.

 Sógor Beáta

 

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK
  • Nincs kapcsolodó cikk
APRÓHIRDETÉS
SZATMÁRI NAP
MoziSzinházBuliEgyéb
KÉPGALÉRIÁK
NAVIGÁTOR


KÖRKÉRDÉS
NINCS POLL
SEBESSÉGMÉRÉS
  • Sajnos ma még nem kaptunk információt a radarokról a megyében!
  • Az összes megtekintése
    Radarok Szatmár megyében
    (2019. november 19.)


    KONYHA
    Hozzávalók a húsgolyóhoz: 1 db vöröshagyma (kisebb), 2 gerezd fokhagyma, 1 csokor petrezselyemzöld, 50 dkg darált sertéscomb, 1 db ...