Ez van

Európában a rendezetlen viszonyokat, a korrupt világot, a szegénység és gazdagság torz fonódását, a fakó szellemi és kulturális közeget, az elmaradottságot balkáni állapotoknak nevezik, nem egy dicsérő jelző ez. Szűkebb világunkban a nap mint nap megeső dolgok és bajok menete sajnos nem hagy kétséget afelől, hogy vezetőink jóvoltából hozzánk is elért már a silány „délkelet”.

Tart még a parlagfűszezon. A pollenek, főleg a parlagfű hímpora az emberre igen ártalmas, és nagyobb részt fölösleges és elkerülhető szenvedéseket okoz. Mivel választott törvényhozóink roppant elfoglaltak, Romániában, több magyar egészségügyi minisztert is megélve, a mai napig sincs törvényileg kötelezve a parlagfűirtás, így aztán a román parlagfűnek a legjobb a sora. Szatmáron van ugyan ez ügyben egy hézagpótló tanácsi határozat, de a 14-es lakótelepi parlagfű-„ültetvénnyel” kapcsolatban azt olvashattuk, hogy parlagfűirtási ügyben csak lakossági bejelentésre intézkednek. A lakosok nagy része azonban tájékozatlan, nem botanikus, nem allergológus és nem politikus, a lakos csak tüsszög, könnyezik, köhög és fulladozik a pollentől, naphosszat kínlódva. Ő kell hát intézkedjen? Hát a hivatal? Hát a környezetvédelmi őrszolgálat? Hát a közegészségügyi hatóság? És egyáltalán, ha már az újság is ír róla? Ennyire átszakíthatatlan a bürokrácia hálója?

2015-ben 12 milliárd lej volt a romániai gyógyszerforgalom, ez, mindenkit beszámítva, 700 lejnyi gyógyszervásárlást jelent lakosonként, egy minimálnyugdíjnyi összeg ez. Az elemzők sajnálkozva, hibaként állapítják meg, hogy a bevétel 4,4%-kal visszaesett 2014-hez képest, de ugyanakkor lelkendezve, hogy ez évben már jóval kedvezőbb a helyzet, mert ismét megjött a gyógyszervásárlási kedv. Sajnos az átlagemberben, de nem csak, akár rossz érzéseket is kelthet, ha ilyesmiket olvas. Hát az a sajnos, ha kevesebb gyógyszert fogyasztunk, és az a kedvező, ha tömjük magunkat különféle vegyszerrel, méreggel? Az a rossz, ha egészségesek, és az a jó, ha betegek vagyunk? Miféle erkölcs ez? Kiknek működhet így a lelkülete, kik nézhetnek így a világra? Mammon unokái? A gyógyszermaffia? A gyógyszerkereskedelemben is mélyen érdekelt politikusok? Egy dolog biztos, a gyógyszergyártás és -forgalmazás ma a legnagyobb mézesköcsög a világon.

Baj van a gyermekekkel, az elmúlt tanévben a romániai iskoláskorúak 25%-a nem járt iskolába. Egy ilyen helyzet elsősorban a rossz vagy nem működő törvényeken múlik, a skandináv országokban pl. ilyesmiért szigorúan elveszik a szülőtől a gyermeket, román család is járt így Norvégiában. De az is hozzájárul ehhez, hogy rengeteg a szegény, nincstelen család, az EU szegénységi toplistáját jelenleg Románia vezeti. Egyéb gond a gyermekekkel, hogy a 15–16 éves korosztály 30%-a dohányzik, és 25%-a már kipróbált valamilyen kábító- vagy ajzószert is, az csak egy mellékkérdés, hogy honnan van minderre pénzük. Nem csoda, hogy ugyanennek a korosztálynak a 42%-a funkcionális analfabéta (írástudatlan), ami azt jelenti, hogy el tud olvasni egy szöveget, de nem érti meg, nem tud kitölteni egy nyomtatványt, nem tud fogalmazni vagy egy kérvényt megírni. A cseperedő iskolások nagy százaléka már teljes élvezeti életet akar élni bármi áron is, és nem érzi fontosnak a valós életre való tudatos és elszánt készülést, vitatható, hogy ebben ki a fő ludas, a szülő-e vagy inkább az iskola. Vannak persze számosan rendes gyermekek is, akik nem tartoznak semmiféle említett százalékba sem, nagyon valószínű, hogy ők lesznek azok, akik majd elmennek.

A Hamletben még csak Dániában bűzlik valami, de mára már Szatmáron is, a Wolfenbüttel utcában legalábbis gyakran terjeng égetettolaj-szag, de annál még büdösebb is. Földrajzilag a bűzforrás a lehető legrosszabb helyen van, mert efelé gyakori az északi szél, ha az ipari zónában lenne egy ilyesmi, vélhetően senkit sem zavarna. Ez évek óta így van, és az ügy nyomon követése Caragiale nevetséges, torz világát tárja elénk mai változatban, mert rossz az idevonatkozó törvény, de rosszul is alkalmazzák, a hivatalokban a bürokrácia gúzsba köti a kezeket, az ügyben intézkedni hivatott szervek semmit sem tesznek, csak mutogatnak egymásra nagy szövegeléssel, a bűzkeltő pedig akármit csinálhat büntetlenül, például akkor végzi a kötelező méréseket (a markába nevetve), mikor a bűzkibocsátás éppen szünetel. Így aztán semmi sem történik, és marad minden a régiben. Ezért az elhíresült shakespeare-i mondatot Szatmáron talán így időszerűsíthetjük: Valami bűzlik a hivatalban!

A minap mintha lódarázs szúrt volna nagyot a többségi politikusok farába. Annak a hátborzongató esetnek a kapcsán, hogy az amerikai nagykövet kovásznai látogatása során kezével merte illetni a székely zászlót, kisebb diplomáciai „cunami” kerekedett, napokig tartott az ágálás, a nyilatkozatözön. Mindenki izgalomba jött és szövegelt, tök jó befektetés ez a választások előtt, hiszen a többség többségi oktalanjai törzsvásárlók erre. A nagykövet úrnak diplomáciailag a szemére vetették, hogy nem veszi, nem vette figyelembe a létező érzékenységeket, a román politikum viszont azt nem vette figyelembe, hogy egy jenki egészséges amerikai gondolkodásmódjával azt hiheti, hihette, hogy a kisebbségeknek és így a székelyeknek is joguk van az érzékenységekhez. Nem tudhatta, hogy Romániában ez Trianon óta szigorúan többségi előjog. Az biztos, hogy a nagykövet úr lesz mit meséljen otthon a sajátos román demokráciáról. A székely zászlóval kapcsolatban különben közismert, hogy 1599-ben a saját vérei ellen harcoló Vitéz Mihálynak ugyancsak tetszett az őt győzelemre segítő székelyek kezében a kék-arany lobogó. Honnan akkor a beteges félelem a székelyektől, és honnan az irtózás, iszony a zászlótól?

Tisztelettel,

Dr. Zagyva Miklós