Ezerből hét szatmári lisztérzékeny

Ingyenes gluténérzékenységi mérésekkel egybekötött tájékoztató kampányt indított az egyik népszerű bevásárlóközpont-lánc — Szatmárnémetiben is — és a Romániai Gluténérzékenyek Szövetsége. A lisztérzékenység vagy más nevén cöliákia egyre gyakoribb idehaza.

A statisztikák szerint rendkívül aluldiagnosztizált a lisztérzékenység (cöliákia), főként azért, mert a tünetei könnyen összetéveszthetők más bántalmakkal. Európa-szerte a lisztérzékeny személyek mindössze 12–15 százaléka kerül orvoskézre, helyes diagnózis és étrend nélkül azonban a cöliákiás személyeknek idővel komoly szövődményekkel is meg kell birkózniuk.

A lisztérzékenységet még mindig a ritka betegségek között tartják számon, dr. Vass Zoltán, a Szatmár Megyei Sürgősségi Kórház laboratóriumának osztályvezető főorvosa, a Szent-Györgyi Albert Társaság társelnöke szerint azonban egyre több személyt érint idehaza is. Romániában közel 1,2 millió páciens szenved valamilyen ritka betegségben, de Szatmár megyében is vannak cöliákiás betegek, ami az egyik „leggyakoribb” ritka betegség. Ezerből hét szatmári lisztérzékeny — tudtuk meg a szakembertől.

A cöliákia (gluténszenzitív, enteropátia, régi nevén: lisztérzékenység) egy autoimmun betegség, amely az egész szervezet működésére kihatással van. A lisztérzékenység kiváltója nem maga a liszt, hanem a kalászos gabonafélékben megtalálható glutén egyik fehérjecsoportja, a gliadin.

A cöliákia egy egész szervezetet érintő betegség: nemcsak az emésztőrendszerre, hanem egyéb szervekre (például csontrendszer, bőr) is kihatással van. Az autoimmun lisztérzékenység lényege, hogy a szervezet saját maga ellen indít károsító választ, amely a vékonybélbolyhok pusztulását eredményezi: ezáltal csökken a tápanyagok, a vitaminok és ásványi anyagok felszívódása, és felszívódási zavar alakul ki.

A tünetek azonban rendkívül változatosak lehetnek, és bármely életkorban jelentkezhetnek. Egyeseknél a tünetek enyhék, akár fel sem tűnnek a betegnek, másoknak viszont az életminőségük romlásával kell számolniuk. Akad olyan is, aki más problémával, betegséggel kapcsolja össze a tüneteket. A betegség nem gyógyítható, nem kinőhető, de gluténmentes diétával nagyon jól karbantartható, kezelhető.

Bármikor kialakulhat

Lisztérzékenység bármely életkorban kialakulhat — hangsúlyozza a Romániai Gluténérzékenyek Szövetsége. A felismert lisztérzékenység az esetek valószínűleg csupán 12–15%-át teszik ki a tünetek változatossága miatt. A lisztérzékenység igen gyakori egypetéjű ikrek esetében és cukorbeteg gyermekeknél. A gluténérzékenység 70%-ban a nőket érinti. Öröklődő betegségről van szó, így ha a családban már van cöliákiás beteg, nagyobb a valószínűsége, hogy a család többi tagjánál is megjelenik a betegség.

A lisztérzékenység típusos tünetei felnőttkorban már nem olyan egyértelműek, így a betegség felismerése nehezebb. Kisgyermekkorban a gluténtartalmú élelmiszerek bevezetése után, általában 14–18 hónapos korban jelentkeznek a tünetek, de legkésőbb 3–5 éves korig. A lisztérzékeny gyermek étvágytalan, hány, a hasa felpuffad, elmarad a fejlődésben. Széklete zsírfényű, ami már felszívódási zavarra utal. Idővel vitamin- és vashiány jelentkezik. A lisztérzékeny gyermekek nyűgösek, ingerlékenyek és fáradtak.

Felnőttkorban a tünetek igen változatosak lehetnek, nem feltétlenül az emésztőrendszeri panaszok vezetnek, a hasmenés, székrekedés, puffadás azonban még mindig vezető tünet.

Vizsgálat és diéta

Betegség gyanúja esetén elengedhetetlen a szakorvosi kivizsgálás, az öndiagnózis nem diagnózis — ezt nem szabad elfelejteni. A szakorvosi konzultációt követően a kivizsgáláshoz elsősorban a vérből történő laboratóriumi vizsgálat társul, antitestvizsgálattal mutatják ki, illetve szükség esetén szövettani vizsgálatot is végeznek.

Ha bebizonyosodik a lisztérzékenység, akkor diétára van szükség: az étrendből szigorúan ki kell iktatni minden glutént tartalmazó elemet. A helyesen végzett diéta nem okoz tápanyaghiányt a szervezetben, változatos, dietetikus segítségével összeállított diétával pedig teljes életet élhet a cöliákiás beteg is. A glutén elhagyásával fokozottan kell figyelni a kielégítő élelmirost-bevitelre. Magasabb rosttartalmú, de gluténmentes gabonák — például hajdina, köles, gluténmentes zabpehely —, zöldség és gyümölcs fogyasztásával kiküszöbölhető a rostszegény táplálkozás.

Bumbuluţ Krisztina