Ezüst Tulipán a közösséget szolgálóknak

Dr. Vincze Katalin sportorvos, Boór Béla nyugalmazott pedagógus és Palai Kristóf, Máltai Szeretetszolgálat szatmári kirendeltségének megalapítója és vezetője vehette át az RMDSZ Ezüst Tulipán idei díját a közösség szolgálatában végzett munkájuk elismeréseként.

A március 15-i rendezvénysorozathoz kapcsolódva az Északi Színházban folytatódott az ünnepség, ahol az érdekes történelmi előadással, illetve zenés–verses összeállítással színesített gálaműsor keretében az életművükkel, munkájukkal, tehetségükkel és tetteikkel a szatmári magyarságot szolgálókat jutalmazta Ezüst Tulipán díjjal az érdekvédelmi szövetség. Liszkai Krisztián szavalatát követően dr. Süli Attila, a Budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum kutatója pillantott vissza a 171 évvel ezelőtti eseményekre, alebilincselően érdekes előadást követően pedig átadták át az Ezüst Tulipán díjakat, közösségépítés, oktatás-művelődés, valamint ifjúság és sport kategóriákban, hiszen mint azt Kereskényi Gábor a díj megalapításakor leszögezte: „Március 15-én a forradalom hőseire emlékezünk, de soha nem szabad megfeledkeznünk a mai napok hőseiről sem” — e gondolat jegyében a bő évtizeddel ezelőtt alapított díjával a szatmári RMDSZ azokat jutalmazza, akik évről évre „tettekkel alkotnak közösségünkért”.

Idén az elismerést az ifjúsági és sport kategóriában dr. Vincze Katalin sportorvos vehette át — aki több mint három évtizede kezeli, vizsgálja és gondozza a szatmári a sportolókat, közülük nem egy olimpiai és világbajnok versenyzőt. A sporttudomány fejlődése ma már elképzelhetetlen a sportorvosi segítség nélkül, hiszen egy sportág fejlődésének hátterében a tudománynak is meghatározó szerepe van — a sportorvoslás pedig az egészségügy minden egyéb ágától elkülönül, ugyanakkor mindenből van is egy kicsi benne, hiszen a jó sportorvos egy személyben traumatológus, reumatológus, belgyógyász, táplálkozástudományi szakember és pszichológus is. Dr. Vincze Katalin Rózsa 1955. július 10-én született Szatmárnémetiben, 1974-ben érettségizett, majd 1982-ben elvégezte a kolozsvári Orvosi Egyetem általános orvosi szakát. Kisebb moldvai kitérő után, 1987-ben sikerült hazakerülnie Szatmárnémetibe, ahol megpályázta és elnyerte a megye egyik sportorvosi állását, majd egy bukaresti szakképesítés után, 1991-től, mint szakorvos illetve 1996-tól, mint főorvos dolgozik a járóbeteg-ellátó központ sportorvosi rendelőjében — és nem mellesleg: jelenleg a megye egyedüli sport-szakorvosa. 1981. májusa óta boldog házasságban él Vincze Jánossal, akivel együtt nevelték fel lányukat, Csillát.

Az oktatás-művelődés kategória 2019–es díjazottja Boór Béla nyugalmazott tanár, aki ma már szatmáribb a tősgyökeres szatmáriaknál is, bár 1935. augusztus 2–án Aradon látta meg a napvilágot, de nem sokkal később Szatmárnémetiben telepedett le a család. Az egykori Szatmári Fiúlíceumban érettségizett, majd Kolozsvárt, a Bolyai Egyetemen szerzett diplomát 1958-ban román nyelv- és irodalom tanárként, képesítése pedig kifejezetten a magyar anyanyelvűek román nyelvre tanítására szólt. 1958. novemberétől nyugdíjazásáig, 1997. szeptemberéig, a Wesselényi utcai – később 5-ös számú – iskolában tanított, egyetemi képesítése pedig különösen hasznossá tette tanári munkáját, s így a szatmárnémetiek generációi köszönhetik Boór Bélának az államnyelv elsajátításának alapjait. Ezt a nem könnyű és egyáltalán nem hálás feladatot maga az oktatási rendszer is nehezítette, az átalakított tanrendben a román nyelv nem lehetett idegen nyelv, pedig az '50–'60–as évek Szatmárnémetijében az államnyelv még meglehetősen ritkán használtnak számított.

Választott szülővárosa, igazi otthona, Németi, amelynek 40 éves tanári működése során minden családját és szegletét megismerte. A szeme előtt lejátszódó átalakulás, a hagyományos gazdálkodó-iparos társadalom eltűnése, a kicserélődő lakosság, a lassú nyelvi váltás megerősítette helytörténeti érdeklődését. Ennek köszönhetően születtek helytörténeti dolgozatai, előadásai a modernizálódó Szatmárnémeti átalakulásáról. Az RMDSZ-nek alapítása óta „mezítlábas tagja”, 1990 után a román-magyar párbeszéd és kölcsönös megértés előmozdítója, több történelmi és művelődési rendezvény szervezője úgy is, mint a Szent István Kör alapítóinak egyike. 1993-ban megszervezte az Antall József Baráti Társaságot, melynek elnökeként a keresztény konzervatív értékrend kitartó és következetes képviselője Szatmárnémeti közéletében, s ezen értékrend szerint, elismerést nem keresve végezte-végzi pedagógusi és közéleti munkáját — az Ezüst Tulipán díj pedig csekély és kései, szimbolikus elismerése egy gazdag, munkás életútért.

A közösségépítésért járó díjat Palai Kristóf, a szegények, nehéz körülmények között tengődők mindennapjait élhetőbbé és elviselhetőbbé tevő Máltai Szeretetszolgálat szatmári kirendeltségének megalapítója és vezetője vehette át. Palai Kristóf 1947-ben született görög katolikus lelkész család ötödik gyerekeként, s már kiskorában megtapasztalta szülei segítőkészségét a rászorulók felé. Középiskolai tanulmányait 1965-ben végezte, majd az építészeti technikum és a katonaság után, 1971-ben házasodott meg. 1990-ig a megyei Építészeti Vállalatnál dolgozott, majd, a Római Katolikus Püspökség megalakulásakor, néhai Reizer Pál püspök úr alkalmazta építésügyi referensként — itt is letette névjegyét, hiszen részvételével tizenkét év alatt 10 új templomot és 8 új kápolna építettek, több meglévőt pedig felújítottak, kifestettek. 1997-ben szintén Reizer Pál püspök atya kérte fel, hogy alakítsa meg a Máltai Segélyszolgálat szatmári fiókját, amelynek azóta szeretetszolgálatra változott a megnevezése, ugyanis ez a megfogalmazás jobban kifejezi a máltaiak munkáját a rászorulók megsegítése és a hit védelme mottó alatt. Az évek során irányításával alakult, fejlődött a szolgálat tevékenysége: előbb hétvégeken majd hét közben is 50-100 gyerekkel foglalkoztak, akiket tanítottak, de a programok mellett ebédet kaptak, mosakodtak, kimosták a család ruháit is — sok gyermek itt tanult meg írni-olvasni és esélyt kapott egy jobb életre, kéthavonta élelemcsomaggal, vagy esetenként gyorssegéllyel támogatták a rászoruló családokat. 2001–ben megalakult az Ifjúsági Csoport, amely nagyon eredményesen dolgozott és dolgozik az utcagyermekek megsegítésén, és szintén ugyanabban az évben kapták meg a Szent József templom melletti, város felőli épületszárnyat, majd sikerült rendszerezni, felújítani az állomás felőli részt is, amit 2015 őszén szentelt fel Nm. Ft. Schönberger Jenő megyéspüspök és ingyenesen át is adta nekik — előbb 40, majd 60, most pedig már 80 gyermek tanul, eszik, játszik , tisztálkodik itt naponta. De a szeretetszolgálat figyelme nem csak a gyermekek felé fordul: hideg téli éjszakákon járják a város legkevésbé biztonságos és bizalomkeltő részeit felkutatva a hajléktalanokat, meleg étellel és ruhával látva el őket, tűzifát és sok szükséges holmit biztosítanak a rászoruló családoknak, meleg ételt osztanak karácsonykor, húsvétkor s igyekeznek mindent megtenni annak érdekében, hogy a társadalom szélén tengődők számára élhetőbb legyen az élet.

A díjak átadását követően a rendezvény a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház tartalmas és színvonalas ünnepi összeállításával zárult.

Szabó Kinga Mária