Ezüst Tulipán-díjak az életművekért

Ünnepi gálaműsor keretében adták át az idei Ezüst Tulipán díjakat Gönczy Gábor véndiákszövetségi elnöknek, a „refit” bő két évtizede igazgató Szilágyi Évának, illetve a MIK-nek.

A március 15-i rendezvénysorozathoz kapcsolódva kedden délután a szakszervezetek művelődési házának nagytermében folytatódott az ünnepség, ahol a középiskolások tartalmas előadásával színesített gálaműsor keretében az életművükkel a szatmári magyarságot szolgálókat jutalmazta az érdekvédelmi szövetség. Az ünnepi műsort Pataki Csaba szenátor, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke nyitotta meg és köszöntötte a termet megtöltő egybegyűlteket. „Március 15-én önkéntelenül is visszatekintünk a múltunkra. Felidézzük az iskolában tanultakat, a nagyszüleinktől s azok őseitől a családjainkban megmaradt történeteket, hőstetteket emlegetünk, amelyeket kiemelkedő személyiségek vittek véghez. Egyetlen egy dolog közös bennük: a bátorságuk. Nekünk is meg kell ezt találnunk magunkban. Mert a magyar bátor nemzet. Több mint ezer év vihara sem tudja ezt kitörölni belőlünk. Pedig próbálkoznak. Minden évszázadnak megvan az az egy vagy több történése, amelynek alattomos célja az volt, hogy megtörjön minket: az akaratunkat, az erőnket, a bátorságunkat” — fogalmazott. Ezt követően dr. Hermann Róbert történész, a Hadtörténeti Intézet kutatója az 1848–49-es forradalom és szabadságharc történéseinek kitűnő ismerője rendkívül izgalmas és humoros előadásban elevenítette fel a forradalom első évfordulóját, idézve Kossuth Lajost, aki 1849-ben egyik levelében azt írta: egy évvel előtte egy kis pesti lármán kívül más nem történt vagy a márciusi ifjak kapcsán azt a Degré Alajost, aki '48-ban már március 14-én késő délután szervezkedett volna, de társai nyugalomra intették, mert „késő este nem lehet forradalmat csinálni”. Az érdekfeszítő, színes visszapillantásban felemlítődtek a váltóhamisítók, lovaikról folyton leeső huszárok, sikeres hadi manőverek, dr. Hermann megcáfolta a Petőfi Oroszországba való meneküléséről szóló elméleteket s rámutatott arra is: Kolozsvár, Debrecen, Pétervárad és Komárom mellett miért is ünnepelték az egész Habsburg birodalomban március 15-ét – mert az az osztrák alkotmány napja volt.

Dr. Hermann Róbert előadását követően került sor az RMDSZ-díjakról Ezüst Tulipán-díjakra átnevezett elismerések átadására, közösségépítés, oktatás-művelődés, valamint ifjúság és sport kategóriákban, hiszen mint azt Kereskényi Gábor képviselő pontosította: „Március 15-én a forradalom hőseire emlékezünk, de nem szabad megfeledkeznünk a mai napok hőseiről sem”. A tíz évvel ezelőtt alapított díjával a szatmári RMDSZ azokat jutalmazza, akik évről évre „tettekkel alkotnak közösségünkért”. Idén a közösségépítésért járó díjat Gönczy Gábor, a Szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Véndiákszövetség elnöke vehette át, aki 2004-től elnöke az 1992-ben alakult, az összes, Szatmáron tanult diákot összefogó szervezetnek. A véndiákszövetség céljai közé tartozik a kapcsolatteremtés a szatmári iskolák között, az iskolai hagyományok megőrzése, kulturális rendezvények, kiállítások, könyvbemutatók szervezése, az iskolák és rászoruló diákok támogatása, iskolával kapcsolatos könyvek és kiadványok szerkesztése/kiadása és nem utolsó sorban az évenként megrendezésre kerülő Véndiáktalalkozó megszervezése, amelyeken általában 1500–2000 „véndiák” vesz részt. Gönczy Gábor 2002-től tagja a szatmárnémeti székesegyház kórusának, 2008-tól a Szatmárnémeti Székesegyház Egyháztanácsának, 2009-ben a Szent György Lovagrend lovagjává avatták, 2015-től a szatmári priorátus priorja, több évig volt a Kölcsey Ferenc Főgimnázium igazgatótanácsának tagja. Mindezek mellett igazi szatmári polgár, hiszen iskolatörténeti és a régi Szatmárral kapcsolatos dokumentumokat gyűjt és több helytörténeti, családtörténeti előadást tartott és írást közölt a helyi médiában. „Ez nem csak az én érdemem! Lelkes csapat kell hozzá, akik örömmel és fáradhatatlanul csinálják és ez a díj nagy részbe őket illeti, az övék” — köszönte meghatódva az elismerést Gönczy.

Az oktatás-művelődés kategória 2016-os díjazottja a Szatmárnémeti Református Gimnázium igazgatói tisztségét bő két évtizede betöltő Szilágyi Éva magyar-francia szakos tanárnő lett, aki az egyetem elvégzése után előbb Nagyváradon, majd Szatmárnémetiben tanított. 1991-től az újrainduló Szatmárnémeti Református Gimnázium tanára, aligazgatója, majd 1995-től igazgatója és magyartanára. Az eltelt huszonegy év alatt az intézmény diákságának létszáma megtízszereződött, s mára óvodája, elemi és gimnáziumi tagozata, három párhuzamos osztállyal működő líceumi tagozata és kétéves posztliceális szakosztálya is van; megerősödött az iskola ösztöndíjrendszere és hivatalosan bejegyzett ECL- és ECDL-központtá vált. Szilágyi Éva a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kurátora, kuratóriumi titkára, s két évtizede a Láncos Egyházközség presbitere. Tanári, igazgatói és közemberi tevékenységéért a Magyarországi Református Egyház Zsinata Makkai Sándor-díjjal tüntette ki, megkapta a Szent-Györgyi Albert-díjat (iskolaszervezés, közösségépítés), a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Pro Ecclesia-díját, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség pedig életmű díjával, az Ezüstgyopár-díjjal tüntette ki. „Árvaság csak ez egy van, feleim./ S amíg itthon vagyunk:/ Bizony bíbor és bronz és arany/ És örökkévaló szent szépség vagyunk.” — idézte magyartanárhoz illően Reményiket az elismerés átvételekor Szilágyi Éva, aki elmondta, több mint három évtizedes magyartanári tevékenysége során sok szakmai elégtételben volt része, de leginkább arra büszke, hogy diákjai közül tizenkettő lett magyartanár és harmincnyolc lelkész, ezen felül pedig sok-sok tanító, óvónő, színész, újságíró és közéleti személyiség került ki a keze alól, akik hivatásuk, munkájuk révén közösségünket szolgálják, hiszen „tanárként valamennyiünknek az a feladatunk, hogy ne csak a kultúrára, de a közösség szolgálatára is neveljünk.”

Ifjúság és sport kategóriában a Magyar Ifjúsági Kezdeményezés kapta az idei díjat . Az 1999-ben alakult MIK tizenhat éve töretlenül igyekszik összetartani a szatmári magyar ifjúságot, jelenleg közel 150 bejegyzett taggal rendelkezik, amelyből 50 aktív tag rendszeresen részt vállal a rendezvények szervezésében és lebonyolításában. A MIK nevéhez olyan — immár hagyománnyal bíró — események köthetők, mint a Partiumi Focikupa, a Szatmári Ifjúsági Napok, a Nemzetközi Ifjúsági Sportnapok, a Hazafias Versek Versmondó Versenye és az ingyenes német nyelvtanfolyamok, társszervezőként pedig a kezdetektől részt vesz a Partiumi Magyar Napok, a Családi hétvége és a Március 15-i ünnepség szervezésében. S mivel a fiatalok folyamatosan változó igényeinek igazán nem könnyű megfelelni, a Magyar Ifjúsági Kezdeményezés az ifjúsági élet valamennyi színterén igyekszik jelen lenni. A kezdetben csupán a magyar ifjúság összefogására és kulturális rendezvényekre összpontosító szervezet napjainkban egyre nagyobb hangsúlyt fektet a diákok problémáinak feltérképezésére és a lehetőségek szerinti segítségnyújtásra, továbbtanulási és ösztöndíj-lehetőségek népszerűsítésére, és teszi mindezt a hagyományok megőrzésére ösztönözve a fiatalokat. Jelenlegi vezetői és tagjai eltökéltek abban, hogy továbbra is támogassák a fiatalok aktív társadalmi szerepvállalását, a fiatalokkal a fiatalokért az itthonmaradást népszerűsítve, hogy „A jövő veled, ugyanitt” ne váljon tartalom nélküli szlogenné. „Köszönet az eddigi elnököknek: Bartha (Popomájer) Helgának, Kovács Jácintnak, Veres Norbertnek és Muresán Istvánnak” — mondta az egykori alapítótagok egyike, a díjat átadó Kereskényi Gábor, az elismerést átvevő Muresán István pedig sietett pontosítani: a díj mindazoké is, akik az elmúlt 16 év alatt kivették részüket a csapat munkájából.

Az ünnepi gálaműsor fényét emelték a szatmári magyar középiskolák diákjainak előadásai — a Hám János Iskolaközpont tanulói dalaikkal és táncukkal, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium diákjai Jókai A kőszívű ember fiai című regényének tömörített, színpadi adaptációjával, a Szatmárnémeti Református Gimnázium Higyed Gyöngyi karnagy vezette Örökség Serleg-díjas Gyermekkórusa és a Lelkészkórus csodálatos énekkel. A repertoárban a kánonok és kardalok mellett természetesen felcsendült Erkel Ferenc Bánk Bánjának — és magyar nemzeti ünnepeink — emblematikus áriája, a Hazám, hazám is.

Szabó Kinga Mária