Falumúzeum-tanterem készül Túrterebesen
Utoljára módositva: 2017-11-23 13:59:01

Két év munkája nyomán valósult meg Túrterebesen az a falumúzeum-szoba, amely interaktív tanterem és hagyományőrző közeg is lesz egyben, s ahol ottjártunkkor is dolgoztak az esztovátákon a nénik.

Hagyományőrző „oktatószoba” — eEgy rendhagyó történelemórát követő kétévnyi munka nyomán valósult meg Túrterebesen az a helyrajzi múzeum, amely messze nem csak egy letűnt kor kiállítási tárgyainak gyűjteménye lesz, hanem egyrészt tananyagi oktatási célra is használják majd, másrészt pedig egy olyan fajta hagyományőrzésre, amely során a diákok nem csak a szövés-fonás mozdulatait sajátíthatják el, hanem az idősekkel közösen beszélgetve a magyarok és „sovábok” lakta település régi történeteit is megismerhetik — s ahol megtanulhatják, milyen is egy közösségbe összegyűlve beszélgetni, együtt lenni telefonok, internet és tablet nélkül.Érdekesen átalakult a Túrterebesi Általános Iskola udvarán álló egykori tornaterem épülete — az előtér falain régi fényképek garmadája köszönti a belépőt, tematikusan elrendezve, s felvillantva, hogyan is mulattak, dolgoztak, éltek 60–70 vagy még több évvel ezelőtt ebben a kettős, „sovábok” és magyarok lakta településen. A terem berendezése, mint egy megnagyobbított falusi szobáé — az ajtófélfa mellett szőtt-varrott kézikendő lóg, hiszen annak régen is ott volt a helye, a polcokon szenes vasalók, régi cserépkancsók, tejhordók, korsók, palatábla, petróleumlámpák sorakoznak, a sarokban tisztaszobaként karos pad, asztal, almárium, a falakon pedig cseréptálak és falikendők, szőttesek, mellettük rokka, orsó, gyapjúfésű, arrébb a hagyományos szalmazsákos ágy és a szekrény, előttük ezerévesnek tűnő férficsizma, mintha csak most húzta volna le viselője a napi munka után. A szemben levő oldalon az egykori mezőgazdaság és porta alapkellékei, kenyérsütő lapát, szakajtók, favillák, járom — s a két rész között, középen áll a magyaros esztováta (azaz szövőszék), rajta megkezdve a 24 méteresre tervezett vászonkendő és a sovábos esztováta, amelyen a vidáman beszélgető Szelmenczi Erzsébet és Tímár Mária a 34 méteresre tervezett takaró megszövését készíti elő. „Egyformán dolgozni kell mind a kettőn, magától nem szövődik meg semmi” — mondják nevetve a nénik, s hosszú-hosszú évtizedeket átlépve mesélnek arról a „régi” világról, saját ifjúságukról, amikor a kamaszlányoknak nemcsak a mezőn dolgozni kellett tudniuk, de szőni, varrni és hímezni is, hiszen kendőtől kezdve terítőn és szalmazsákon át a saját stafírungjukig minden az esztovátán készült. „Itt minden darab igazi túrterebesi, s két éve zajló gyűjtésnek köszönhetően sikerült így összeszedni őket” — mondja Lakatos Enikő tanítónő. A falumúzeum/hagyományőrző szoba létrehozásának ötlete egy rendhagyó, Szülőfalunk történelme elnevezésű történelemóra után született — akkor ugyanis a helyi idősek klubjába látogatott diákjaival, az idős nénik-bácsik pedig nagyon készültek, sok mindent meséltek a gyermekeknek, sőt, pár apróbb tárgyat, régi fényképet meg is mutattak.

„A gyermekeknek nagyon tetszett ez a foglalkozás, hiszen teljesen más kapcsolatba kerültek azokkal az idősekkel, akiknek addig csak köszöntek; nagyon tetszett nekik, hogy beszélgettek — azaz maga a beszélgetés! —, a mesélés, a régi történetek felelevenítése. Akkor fogalmazódott meg a gondolat: amíg még ezek az időseink megvannak, létre kell hozni egy olyan múzeumot, szobát, helyiséget, ahol nem csak a régi tárgyakat gyűjtjük össze, de egyrészt tananyagi oktatási célra is használjuk majd, másrészt pedig egyfajta hagyományőrzésre, ahol megtanulhatják a szövés-fonás mozdulatait, ahol együtt lehetnek (telefon és tablet nélkül), közösen beszélgetve — ahol megtanulnak beszélgetni. Hiszen sajnos modern korunkban szinte teljesen leszoktak erről. Aztán elindultam gyűjteni, célirányosan kopogtattam be az ajtókon, és nagyon sokan mellénk álltak, előszedték a padról, a csűrből a régi eszközöket, bútorokat; mellénk állt Sárosi Tibor iskolaigazgató és a polgármesteri hivatal is, a tárgyak pedig csak gyűltek, gyűltek, felújításuk, rendbetételük Hutczel Vendel keze munkáját dicséri” — magyarázza Enikő, s mintegy zárszóra Hutczel Vendel épp akkor hoz be egy kicsit „megápolt” hatalmas fogasfűrészt, s akasztja fel a falra. „Ez a helyrajzi múzeum a falu büszkesége lett és lesz, remélem, sikerül egy régi, tipikus túrterebesi házat is megvásárolni majd az idők során, és oda átköltöztetni. Addig is készülünk a múzeum hivatalos megnyitójára, amely november 28-án 13 órától lesz” — teszi hozzá Gyákon György polgármester.
Miközben mi beszélgetünk, az esztováta mellett a nénik nagyokat nevetve vidáman trécselnek, valahogy kizárva a külvilágot, az eltelt több mint fél évszázadot, akárcsak régen, fiatal lánykorukban.

Szabó Kinga Mária

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK
APRÓHIRDETÉS
SZATMÁRI NAP
MoziSzinházBuliEgyéb
KÉPGALÉRIÁK
NAVIGÁTOR


KÖRKÉRDÉS
Mit teszel szíved egészségének megóvása érdekében?
Naponta legalább 20 percert sétálok
Sok gyümölcsöt fogyasztok
Figyelek arra, hogy eleget aludjak
Megválogatom, milyen ételeket fogyasztok
Nem foglalkozom különösebben ilyesmivel
Egyéb, leírom hozzászólásban
Szavazok
SEBESSÉGMÉRÉS
  • Sajnos ma még nem kaptunk információt a radarokról a megyében!
  • Az összes megtekintése
    Radarok Szatmár megyében
    (2018. január 19.)


    KONYHA
    Hozzávalók a szufléhoz: 2 dl zsíros tej, 8 dkg darált mák, 4 dkg porcukor, 4 db vajas kifli, 2 ...