Faültetés a reformáció 500. évfordulóján
A Szatmár Megyei Környezetvédelmi Ügynökség és a Szatmári Református Egyházmegye közös szervezésében tegnap elültették az első száz hárscsemetét Vetésen a reformáció 500. éve alkalmából létrehozandó emlékezés és megújulás erdeje egyik részében.
A résztvevőket Máthé Róbert, a Vetési Református Egyházközség lelkipásztora köszöntötte, hangsúlyozva, hogy aki elültet egy fát, és azzal a tudattal megy el, hogy neki a vetési templom mellett van egy fája, az nem csak vendég. Azzal az érzéssel tér majd ide vissza, hogy valami köti ehhez a helyhez. Aki elültet ide egy fát, az nem csak az ünnepség kedvéért teszi, mert jól hangzik, az majd visszatér és gondozza azt.
Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke János evangéliuma I. fejezetének 23. versét olvasta fel: „Én kiáltó hang vagyok a pusztában: egyengessétek az Úr útját, ahogyan Ézsaiás próféta megmondta.” A reformáció 500. évében olyan esemény ez a faültetés, ami különlegességével kiemelkedik nagyon sok olyan esemény közül, amelyek nagyon fontosak és nagyon lényegesek. Ha jól belenézünk a reformáció történetébe, és nagyon sok mindent tudunk meg reformátorokról és reformációs megmozdulásokról, akkor láthatjuk, hogy a reformációnak azt a nagyon fontos üzenetét, amit nagyon sokszor elfelejtünk, most valósítjuk meg, fogalmazott a püspök. A reformáció tettekben nyilvánul meg. A reformációnak gyönyörű elvei és gyönyörű gondolatai vannak, de a tettek azok, amik aláhúzzák, kiemelik, hangsúlyozzák, hogy milyen az az ember, aki megérti a reformáció gondolatát. Az a reformáció, ami 500 esztendővel ezelőtt kibontakozott, úgy jelenik meg a szívekben és a lelkekben, mint mindannyiunk közös ajándéka, közös értéke, amellyel éltek, élnek és élni fognak a mieink. A felolvasott ige Keresztelő János vallomása. Meg kell fogalmazzuk, mit jelent számunkra ma ez az ige, amikor a reformáció évében meg kell tapasztaljuk, hogy az ige valóban valósággá válik. Keresztelő János kétezer évvel ezelőtt olyan kérdéseket feszegetett és olyan érzésekről beszélt, amelyek ma is időszerűek. A mai világban vannak emberek, akik szeretnek a Messiásnál is nagyobbnak mutatkozni, sokan szeretnek prófétaként mutatkozni. Keresztelő János határozottan kijelenti, hogy Jézus Krisztus a Messiás, próféták pedig azok, akik korábban bizonyítottak. Keresztelő János megelőzte a reformátorokat, amikor azt mondta: kiáltó szó vagyok. A reformáció igazi elve kiáltó szónak lenni. Kiáltani az evangéliumot az embereknek. Kiáltani, elmondani azt, amit Isten üzen annak a világnak, ami most is nagyon sok megpróbáltatáson megy keresztül. A mai világ sokszor felteszi önmagának azt a fájdalmas kérdést: hol van az Isten? Isten erre visszakérdez: kiáltó szó vagy? Meg kell üzenni a világnak ezt a nagyon fontos gondolatot: kiáltó szónak kell lennie minden olyan embernek, aki szebb és jobb holnapot kíván magának, aki az életét szebbnek és jobbnak akarja berendezni. Itt most ünnepélyes fogadalmat kell tenni, hogy vállaljuk a megújulást. Érezni kell az ünnepnek és az ünnepi üzenetnek a súlyát — hangsúlyozta az igehirdető.
Király Lajos, a Szatmári Református Egyházmegye esperese jó ötletnek tartja az erdőtelepítést, amiben van nehézség. Három lényeges dologra kell gondolni: a munkára, a türelemre és Isten áldásának a növekedésére.
Békéssy Erzsébet az emlékezés és megújulás erdejének a terveiről beszélt, és Balogh Sándor erdészmérnök magyarázta meg, hogyan kell elültetni a fákat. Mindenki a saját fáját ültette el, földelte el, locsolta meg. A faültetés a következő időszakban tovább folytatódik.
Elek György
