Felavatták Szatmárnémetiben Erdős I. Pál grafikus szobrát

Pénteken a szatmárnémeti Dinu Lipatti Filharmóniával szemben lévő Erdős-emlékház előtt felavatták a száz éve született Erdős I. Pál mellszobrát.

„A művészet szenvedély nélkül nem művészet! Nem érdemes művelni! A művészet szenvedély nélkül hasztalan cselekedetté válik. Alkotni végül is szenvedélyt jelent, felszabadulni e szenvedés alól a munkád által.” — vallotta Erdős I. Pál, aki 1916. november 2-án született Nántűn. Tanult Budapesten, Párizsban, Velencében, Rómában. Életpályája sikeres indult, de 1994-ben családjával együtt elhurcolták, édesanyját elveszítette, őt rajztehetsége mentette meg úgy, hogy Auschwitz, Frankfurt am Oder, Berlin, Sachsenhausen, Mathausen, Lieberose, Bergen-Belsen, Anstedte, Ebense haláltáborainak vezetői rajzoltatták vele magukat és családtagjaikat. 1945-ben orosz és amerikai fogságból érkezett Szatmárnémetibe, ekkor kezdte újra művészi pályafutását. 1987. november 17-én hunyt el Szatmárnémetiben. A műtermet, melyben dolgozott a Szatmár Megyei Múzeum felújította és Erdős-emlékházként működteti. A Szatmár Megyei Múzeum a megyei tanács támogatásával tegnap szobrot avatott az emlékére.

A tegnapi szoboravató ünnepségen Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármester gyerekkori emlékeit idézte, ugyanis Erdős I. Pál nagyapjának a szomszédságában élt. Kereskényi kíváncsi volt, hogyan és mit alkot a művész, hiszen abban az időben Erdőst tartották a város nagy művészének. A polgármester fontosnak tartja, hogy végre van Szatmárnémetiben Erdős-szobor az egykori műterme előtt és hisz abban, hogy a várost a kultúra, a művelődés és a művészeti értékeink által tudjuk visszavezetni a romániai és az európai városok élvonalába.

Felician Pop, a Szatmár Megyei Múzeum menedzsere kiemelkedő ünnepi eseménynek nevezte a szoboravatást. Egy közösségben fel kell hívni a figyelmet azokra a személyiségekre, akik munkásságukkal tettek a közösségükért és egyénit alkottak. Erdős I. Pált megpróbálta a történelem, ezáltal tapasztalatot szerzett, sikerült túllépni személyes drámáján és képes volt megújult erővel úgy újat alkotni, hogy nem állt bosszút a múlton. Művei fényt és emberséget sugároznak, ugyanakkor sugallják a jövőbe vetett hit fontosságát és erejét.

Pataki Csaba, a Szatmár Megyei Tanács elnöke beszédében kifejtette, hogy száz évvel ezelőtt, amikor Erdős megszületett még nem tudhatta, hogy a két világháború milyen következményekkel fog járni. Nem tudhatta, hogy életének egy részét milyen körülmények között, közel a halálhoz fogja eltölteni. Erdős megmutatta, hogy minden körülmény között lehet emberségesen élni és példát mutatni az eljövendő nemzedékek számára.

Radu Ciobanu, a szobor készítője örömét fejezte ki, hogy ő lehetett ennek a szobornak az alkotója, hiszen ebben a műhelyben Erdős segítette elindulni művészi pályáján, ebben a teremben volt az első kiállítása. Muzsnay Árpád mint ismerős és barát osztotta meg emlékeit, kezdő újságíróként sokat írt róla és mindig figyelemmel kísérte munkásságát. A család nevében Erdős Jutka annyit mondott: örül annak, hogy az apja emléke még mindig ilyen elevenen él. A Vécsey-házban megtartott emléktanácskozáson művészettörténészek boncolgatták az Erdős-hagyatékot, a tegnap nyílt kiállítás pedig lehetőséget ad arra, hogy az elkövetkező napokban a kortársak megismerjék Erdős grafikáit.