Felbecsülhetetlen értékű levelek

Az 1712–1724 között írt levelekből összeállított kötet dr. Kovács Ágnes történész szerkesztésében, a nyíregyházi megyei levéltár kiadásában jelent meg, az Identitas Alapítvány támogatásával.

A könyvet kedden mutatták be az RMDSZ szatmárnémeti székházában. A bemutatón résztvevőket dr. Szőcs Péter Levente, az Identitas Alapítvány és a Szent István Kör elnöke köszöntötte. Ismertette, hogy nemrég jelent meg gróf Barkóczy Krisztina férjéhez, gróf Károlyi Sándorhoz intézett leveleinek második része. A kötet szatmárnémeti bemutatóját az Identitas Alapítvány és a Szent István Kör szervezte. A szerkesztő-közreadó dr. Kovács Ágnes Egy kelet-magyarországi nagyasszony a 17–18. század fordulóján: gr. Károlyi Sándorné gr. Barkóczy Krisztina (1671–1724) címmel tartott előadást, amelyet dr. Mészáros Kálmán, a kötet lektorának előadása követett Barkóczy Krisztina levelezésének nyelvezete címmel. A könyvbemutatón részt vett dr. Laczlovik György, a Magyar Országos Levéltár főigazgatója, dr. Kujbus Meszli Éva, a nyíregyházi levéltár igazgatója és Molnár Sándor, a vajai Vay Ádám Múzeum igazgatója.

Dr. Kovács Ágnes elmondta, hogy a Károlyi házaspár levelezésének kiadásához bő két évtizedre volt szükség ahhoz, hogy nemcsak a férj és feleség írásai, hanem a Barkóczy Krisztina leveleit tartalmazó két kötet is megjelenjen. Ennek előnye, hogy a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában csak a Károlyi-levelek megjelenését követően kezdődött meg a családi levéltár anyagának rendezése és digitalizálása, ami aztán megkönnyítette a korszakkal foglalkozók dolgát. Barkóczy Krisztina férjének írt leveleinek kiadása régóta várat magára, hiszen Károlyi Sándor hozzá címzett levelei 1994-ben jelentek meg.

A Károlyi házaspár 1689-ben kötött házasságot, és másfél évtizeden át a kelet-magyarországi főúri családok szokásos életét élték, amikor azonban Károlyi csatlakozott a Rákóczi-szabadságharchoz, csak ritkán bukkant fel otthonában, feleségével való kapcsolattartásában megnőtt a levelezés jelentősége. Kölcsönös vonzalmuknak, az egymás iránti feltétlen bizalomnak, azonos értékrendjüknek köszönhetően nemcsak a privát szférájukról tájékoztattak, hanem szűkebb-tágabb környezetük eseményeiről is. Az 1703-ban kialakult életforma 1711 után is folytatódott, hiszen a szabadságharcban és az azt lezáró szatmári megegyezésben játszott szerepe miatt országosan is elismert és megbecsült befolyásos rendi politikussá vált, gyakran utazott Pozsonyba és Bécsbe. Barkóczy Krisztina férje elvárásainak megfelelően, de vele egyenrangúként felügyelte a gazdaságot. Állandó problémát jelentett a munkaerő- és a pénzhiány, amelyet sem a svábok betelepítése, sem a katonák visszatérése a civil életbe, sem a kölcsönök nem tudtak megoldani. Barkóczy Krisztina leveleit az eredetiek alapján adja közre a kötet.

A levelek tárgyilagos és száraz tudósítások is lehetnének a mindennapok nyűgeiről, a gazdálkodás és a hadi szolgáltatások teljesítésének nehézségeiről, a legfontosabb családi eseményekről, de nem azok, mert írójuk teljes őszinteséggel nyilvánul meg bennük, véleményét és érzéseit nyíltan vállalva. Levelezésük azt mutatja, hogy hasonló erényekkel és gyarlóságokkal rendelkeztek, ezért is lehettek egymás egyenrangú társai. Mivel házasságuk csaknem négy évtizede alatt sokszor voltak távol egymástól, nagyon gyakran váltottak levelet.

A könyvbemutató beszélgetéssel és dedikálással ért véget.

Elek György