Felejthetetlen élmény a zánkai Erzsébet Táborban

Az évi munkánknak ismét meglett az eredménye, mivel egy felejthetetlen nyaraláson vettünk részt augusztus 18. és 24. között a tanító néninkkel, Tompos-Urbán Klárával a zánkai Erzsébet Táborban: Csapó-Ilyés Panna és Fruzsina, Finta-Fekete Eszter, Kálai Előd, Kováts Álmos, Orosz Dániel, Rus Dávid, Kása-Baumli Dávid, Tompos-Urbán Márk és jómagam, Pesek Adrien. Hosszú és kimerítő út után vacsoraidőre érkeztünk meg a Balaton-parti üdülőhelyre. A táborban a Mikkamakka házban lettünk elszállásolva, ahol egy tornazsákot, napellenzős sapkát, karkötőt és egy strandlabdát kaptunk ajándékba, amelyre fel volt írva a táborhely neve, illetve egy kis könyvet, amelyben le volt írva röviden Szent Erzsébet élete. Reggel 6.45 órakor szólt az ébresztőzene, de nekünk az első nap nem okozott nagy nehézséget a felkelés, ugyanis még nem szoktunk hozzá az óracsúszáshoz, tehát a hazai óraszámításunk szerint mi majdnem nyolckor ébredtünk. Életre kelt a tábor, a szervezők szerint mintegy négyezren voltunk ott, és ha helikopterből néztük volna, akkor bizonyára egy nyüzsgő hangyabolyhoz hasonlított volna a hely.

Reggeli után lesétáltunk a tópartra, egy kicsit lubickolni, megmártózni a Balaton vizében. Késő délután, a vacsora után rendezték meg az ünnepélyes megnyitót, amikor a magyar himnusz akkordjaira két diák felvonta a tábori zászlót. Ezután jött számunkra a java, a Tini-Mini Diszkó.

Szent István államalapító ünnepén, vagyis augusztus 20-án nem kegyelmeztek nekünk az égiek, ugyanis a viharos szél és eső miatt az egész Balatonra viharjelzést adtak ki a meteorológusok. Így elmaradt a tűzijáték. Amikor elcsendesedett az idő, akkor kicsit sétáltunk az erdőben. Aznap este az egyes csoportok bemutatkozó előadása zajlott.

A szerda tele volt izgalmakkal és kalandokkal, mert kalandparkban vettünk részt. Volt ott minden: falmászás, „aknamező”-próba, célba dobás, fogócska, kidobós játék és még sok más mulatságos és izgalmas program. Egy csendes pihenő után, délután a mi csapatunk is bemutatkozott: zenés-verses előadásunkban A horgosi csárda, a Széles az én kedvem és Az öreg zsidónak című népdalokat adtuk elő furulyakísérettel, a Csapó-Ilyés testvérek elszavalták győztes verseiket, majd egy bemutatkozó költeményben elmondtuk a jelenlevőknek, hogy a Szamos-parti Szatmárnémeti Hám János Római Katolikus Teológiai Líceumának a diákjai vagyunk. Emellett sok érdekes, néha mulatságos bemutatkozó előadást is megnéztünk: mesékkel, népdalokkal, versekkel.

Csütörtökön végre kisütött a nap, és ismét lesétálhattunk a Balaton-partra. Bár a víz kissé hideg volt, a fiúk mégis bemerészkedtek, és fürödtek egyet. Azután homokvárakat építettünk. Délután Tihanyba utaztunk, ez egy várva várt kirándulás volt. Itt előbb a bencés apátságot látogattuk meg, és a templom szuvenírboltjában ajándékokat vásárolhattunk. A település egyik neves helyét, a Visszhang-dombot sem hagyhattuk ki, ahol valamennyien kipróbáltuk az echókőt. „Jutalomként” fagylaltot kaptunk a tanítónőnktől, majd ellátogattunk a tihanyi Magyar Királyok Történelmi Panoptikumába és Kalózmúzeumba.

Miután visszautaztunk a tábori szállásunkra, eldöntöttük, hogy van még időnk fürdőzni, ezért megmártóztunk ismét a Balaton vizében, este pedig részt vettünk a bátorságpróbákon, ahol a legmulatságosabb rész az volt, amikor a sötétben Rolcsi, az egyik felügyelő vízipisztollyal lespriccelt minket.

És még pénteken is csobbantunk egyet a „magyar tenger” hűsítő vizében, majd hajóztunk egyet Tátikán.

Sajnos, semmi sem tart örökké, így szombaton, hajnali négy órakor hazaindultunk.

Én még nem voltam ehhez hasonló táborban, és nem gondoltam volna, hogy minden ilyen jól szervezett lesz. Reméljük, hogy a következő években is élvezhetjük e táj csodás szépségét, s a különböző helyekről ide érkező tanulók társaságát. Új barátságok szövődtek, és élményekben gazdagodva jöttünk haza. Nekem ez a tábori hét egy felejthetetlen élmény marad. Köszönöm!

Pesek Adrien s a kis csapat: a szatmárnémeti Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum ötödik osztályos diákjai (a 2013/14-es tanévben)