Felfedezésre váró kincsek

A Túr menti védett területek viszonylagos érintetlenségük folytán gazdag és felfedezni érdemes élővilággal rendelkeznek, a védett területeken csak a természetközeli gazdálkodás megengedett.

A Túr menti védett területek a folyó alsó szakasza mentén, a Kányaházi-víztározó és az országhatár között fekszenek, illetve magukba foglalják a Vármegye árkát és a Sárerdőt, összesen 20 521 hektáros területet foglalva el. A szatmárnémeti Erdélyi Kárpát Egyesület 2004 óta felel a Túr menti védett területek védelméért. A Túr gazdag élővilága viszonylagos érintetlenségének köszönhető, hiszen a folyószabályozások nem érintették olyan mértékben, mint más folyókat, mondta el Márk-Nagy János ökológus, az EKE ügyvezető igazgatója. Az élőhelyi sokféleségnek köszönhető, hogy a kisméretű folyócska, méretéhez képest nagyon gazdag halfaunával rendelkezik. Számos halritkaság is él e vizekben, mint például a Romániában egyedül itt előforduló leánykoncér, a magyar bucó, a nyúldomolykó, de nem ritkák a különböző csíkfajok sem. A Túr partját sűrű bokorsávok kísérik, amit csak néhol szakít meg a legelő állatok itatóhelye. Nemcsak az énekesmadarak fészkelő helye ez, de megfelelő életteret és bő táplálékforrást talál itt a vidra is. Gyakori látvány a vízpart füzeiről vadászó jégmadár és a bokorfüzesből felröppenő, amúgy rejtett életmódú törpegém. A folyót kísérő holtágak, ártéri ligeterdők, láprétek és gyepek számtalan természeti ritkaságot rejtenek. A mélyebb vizű holtágakban a vízitök az uralkodó, a feltöltődött medrekben pedig a bokorfüzesek jellemzőek. A vízben sokféle sásfaj tenyészik, emellett mocsári nőszirom, néha békaliliom fordul elő. A változatos vizes élőhelyek számos ritka kétéltű és hüllőfajnak adnak otthont, mint az európai szinten védett mocsári teknős, amelynek jelentős állománya él a Túr menti halastavakban. A Túr mente leginkább madárvilágáról nevezetes. Az itt előforduló 188 madárfaj jelentős része, életmódja folytán a halastavakhoz és a holtágakhoz kötődik. Ilyenek a fattyúszerkő, a kis kócsag, a vörösgém, a kis sirály, a barna rétihéja. Hajdan a védett területek legnagyobb részét erdők borították. Kivágásuk nyomán értékes gyepterületek, nedves kaszálórétek alakultak ki. A kaszálók tarka virágszőnyegében sok ritka növényfajt találunk: az orvosi vérfű, a kornistárnics, a kenyérbél cickafark, a hosszú levelű veronika sok helyen előfordul a területen. A nedves kaszálórétek fészkelő madara a világszinten veszélyeztetett haris, valamint az ugyancsak védett bíbic.

Természetközeli gazdálkodás

A legeltetés emberemlékezet óta fontos szerepet tölt be a gazdálkodásban. A gyepeken marhacsordák és juhnyájak legelnek, ám még találkozhatunk bivalyokkal is. Amint Márk-Nagy János elmondta, a védett területeken csakis a természetközeli gazdálkodás engedélyezett. A legelőkön, kaszálókon a legeltetés és a kaszálás van megengedve, a gazdák nem szánthatják fel ezeket a területeket. Emiatt folyamatos a konfliktus a védett terület kezelői és a földtulajdonosok között, akik máig sem kapják a régóta ígért országos támogatásokat. Számukra a megoldást ezen támogatások és a vidéki természetbarát turizmus fejlődése jelenthetné. A terület változatos vízi világa a sporthorgászok legkedveltebb célpontja, de a halastavak környéke a madármegfigyelőknek is bőven szolgál látnivalóval. A védett területen kijelölt kerékpárút változatos és tartalmas kikapcsolódást kínál a kulturális és természeti értékeket két keréken felfedezni vágyóknak. A túrterebesi horgásztavon a horgászat minden válfaja űzhető. A vendégeket a házigazda látja vendégül a saját maga által készített halászlével, emellett lehetőség nyílik a térség legjobb borainak megízlelésére is.

Pándi Annamária